Álmomban már láttalak

Tizenötödik fejezet

A bosszúállók tornya előtt ültem egy padon. Már teljesen besötétedett. Ki kellett jönnöm egy kis friss levegőt szívni.
- Flora ne csináld - jött ki az épületből Steve.
- Kopj le Rogers - szóltam rá unottan.
- Most miért vagy ilyen? - érdeklődött.
- Te most szórakozol velem igaz? - hüledeztem, majd elnevettem magam - Még van képed megkérdezni miért vagyok ilyen? Ha azt mered állítani, hogy miattam vesztünk össze, esküszöm megütlek.
- Aranyos vagy mikor haragszol - mosolyodott el, majd leült mellém.
- Hogy mersz jópofizni mindezek után? - förmedtem rá - Egy kicsit sem érzed gáznak amit csinálsz? Összeveszel velem és bunkó vagy ok nélkül. Elegem van belőled. Hagyjál.
- Sajnálom - vette komolyra a szót - nem kellett volna.
- Késő - felálltam a padról, majd megindultam a bejárat felé amikor Steve megragadta a karom és visszarántott maga mellé - Engedj el - mondtam idegesen.
- Akarod tudni miért voltam bunkó? Akkor maradj itt és hallgass meg.
- Már meghallgattalak volna, de neked egyszerűbb volt kötözködni - mondtam meg őszintén, majd ismét felálltam, de Steve nem hagyott elmenni.
- Kérlek Flora.
- Engedj el vagy tényleg megbánod - mondtam egy kicsit sem viccelve, majd elrántottam tőle a kezem és visszamentem az épületbe.

Az ágyamban fekve próbáltam elaludni. Meghallottam, hogy valaki kopog az ajtómon. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ki az.
- Tűnj el Steve - motyogtam a párnámba. Mindezek ellenére Steve úgy sétált be hozzám, mintha a saját szobájában lenne - Te mit nem értesz? - néztem rá értetlenül.
- Szeretnék bocsánatot kérni - mondta majdnem suttogva.
- Megtetted, most menj ki.
- Flora kérlek - közelebb lépett az ágyamhoz - tudod... - hezitálni kezdett. Én úgy tettem mintha nem figyelnék rá. Sóhajtott egyet, majd folytatta - Szeretlek.
- Te tényleg hülyének nézel? - itt teljesen betelt a pohár - Idejössz, hogy végre elmondd mi bajod és csak annyit kapok, hogy szeretlek? Ez nem válasz. Húzz el - kiabáltam, majd hozzávágtam egy párnát.
- Azért voltam veled olyan amilyen, mert szeretlek és tudod rossz nézni azt, hogy többet aggódsz és foglalkozol olyannal aki nem én vagyok - vallotta be végre, majd visszadobta mellém a párnát - Itt nem Thorra gondolok. Én is aggódok érte, itt nem erről van szó.
- Hát akkor mégis miről? - értetlenkedtem.
- Arról, hogy... - leült hozzám az ágyra, majd visszafogta a hangját - azt akarom, hogy csak az enyém legyél.
- Nem vagyok a tulajdonod - mondtam még mindig dühösen - ahogyan senki másé sem.
- Azt hittem már rájöttél, hogy...
- Hogy féltékeny típus vagy? - fejeztem be helyette - igen feltűnt, de nem beszélhetsz így velem minden egyes alkalommal, mikor bekattansz és féltékeny leszel az egyik legjobb barátomra.
- Megmondtam, hogy nem Thorról beszélek. - itt teljesen elvesztettem a fonalat. Egyedül Natashával vagyok baromi közvetlen, de őrá nem lehet féltékeny.

- Bocs, de nem értem - vallottam be.
- Nem tudom észrevetted-e ahogy Tony rád néz.
- Jajj ne kavarj Steve - forgattam meg a szemem, majd hátradőltem az ágyon.
- Tudom, hogy nagyon közvetlen veled és azt is, hogy hagyod neki.
- Te most miről beszélsz? - értetlenkedtem.
- Te is tudod, hogy tetszel neki.

Erre csak egy nagyon sóhajtottam, majd őszintére fogtam a szót.
- Figyelj, ha Tonyval akarnék lenni, már rég járhatnánk - Steve erre csak megrázta a fejét - Szerelmes vagyok beléd, ennél többet nem tudok mondani, hogy elhidd, de ami azt illeti nem is akarok. Senkinek nem fogom bizonygatni, hogy mit érzek iránta.
- Én akkor sem bízom benne.
- Nem is benne kell, hanem bennem - erre nem válaszolt semmit - Szóval bennem sem bízol?
- Miért ne bíznék? - kérdezte.
- Hát ez nem volt túl meggyőző - mosolyodtam el - Tudod nagyon jól, hogy soha a büdös életben nem csalnálak meg és feleslegesen aggódsz. Igen Tony tényleg elég közvetlenül viselkedik velem, de akár tetszik akár nem, én is szeretem őt. Szeretem őt és a többieket is. És azért mert neked nem tetszik, nem leszek vele távolságtartóbb. Én tudom, hogy egy pasi van az életemben aki megdobogtatja a szívemet és ez te vagy Steve, és nem érdekel, hogy elhiszed-e vagy sem - mondtam meg őszintén.

- Igazad van - értett egyet - sajnálom. Ígérem, hogy többet nem féltékenykedem ok nélkül.
- És azt is ígérd meg, hogy ha valami zavar akkor azt elmondod.
- Ígérem - mosolyodott el halványan, majd közelebb hajolt hozzám és a lehető legnagyobb lassúsággal csókolt meg. Nem akartam elszakadni tőle. Az arcára helyzetem a tenyerem, ő a derekamnál fogva magához húzott, eközben egy pillanatra sem hagytuk abba a csókolózást. A combomnál fogva megemelt, majd az ölébe ültetett. Lassan végigvezettem ujjaimat a tarkóján, majd a hajába túrtam. Kezeit a derekamról lassan lejjebb vitte.
- Steve - suttogtam - ne csináld.
- Miért ne? - kérdezte mosolyogva - A többiek már alszanak.
Ezt követően befeküdtünk az ágyba és folytattuk amit félbehagytunk.