Álmomban már láttalak

Hetedik fejezet

Reggel alig bírtam felkelni az ágyból annyira fájt a fejem. Az éjjeliszekrényemen mindig tartok egy pohár vizet, ha az éjszaka közepén megszomjaznék. Beleittam, de még a víz sem esett jól. Próbáltam visszaemlékezni, hogy mégis mi történt. Hát persze! Felelsz vagy merszeztünk a bosszúállókkal vacsora után, ezt követően elborultak a dolgok. Natashával baráti szerelmet vallottunk egymásnak, ezt megelőzően Tonyval táncoltam, Thor hangosan énekelt és.... Stevevel aludtam! Próbáltam minden egyes részletre visszaemlékezni. De álljon meg a menet! Én nem mehetek másnaposan iskolába.

- Flora! - kiáltott be a szobámba anya - Mikor akarsz elindulni az iskolába?
Kimentem a szobámból, majd lementem a lépcsőn az étkezőbe. Anya palacsintát sütött reggelire. Átlagos körülmények között nagyon szeretem anyukám palacsintáját, de most valahogy a hányinger kerülgetett még az illatától is.

- Nem érzem jól magam - mondtam, majd kivettem a dobozos narancslevet a hűtőből és kitöltöttem egy üvegpohárba.
- Fal fehér vagy - hüledezett édesanyám - Te sosem szoktál beteg lenni.
- Nem vagyok beteg - nyugtattam meg.
- Ha gondolod maradj itthon, majd igazolom a hiányzásod - megköszöntem, majd visszamentem a szobámba. Felhívtam Dorcast, hogy ma nem tudunk találkozni.

- Beteg vagy? - aggódott.
- Nem csak...
- Hosszú volt az éjszaka igaz? - nevetett a telefonba.
- Így is mondhatjuk - válaszoltam - Ha nem gond akkor leteszlek.
- Jól van, majd délután felhívlak - mondta, majd letettük a telefont.
Mióta a bosszúállókkal megismertük egymást azóta Dorcassal egy kicsit eltávolodtunk egymástól. Persze még mindig ő a legjobb barátnőm, de mióta ott van nekem Natasha, azóta úgy érzem vele sokkal jobban összepasszolunk. Natasha sosem hanyagolna egy fiú miatt és én sem őt. Viszont Dorcas...

Próbáltam visszaaludni, de a szervezetem teljes erejéből ellenkezett. Vissza akartam menni Stevehez, Nathoz meg a többiekhez. Volt egy röpke gondolatom arról, hogy mi lesz, ha az itteni életem unalmassá válik számomra. Mi lesz, ha többé nem akarok ide visszajönni és a bosszúállók világában akarok maradni?

A delelőttömet töprengéssel és kijózanodással töltöttem. Próbáltam sok vizet inni és enni pár falatot. Nagyon hiányoztak a többiek, pedig tudtam, hogy lefekvés után úgyis visszamehetek hozzájuk. Délután Dorcas áthozta a leckét és beszélgettünk egy kicsit.
- Figyelj - tette a vállamra a kezét - elhiszem, hogy hiányoznak, de el kell fogadnod, hogy nem lehetsz mindig velük. Ezt az életedet is élned kell, nem hagyhatod csak úgy itt. Itt van a családod.
- Nekem ők a családom - erőltettem egy ferde mosolyt az arcomra.

- Na és mesélj egy kicsit róluk - kérte Dorcas.
Elmeséltem, hogy milyenek is a bosszúállók valójában. Elmeséltem, hogy megismertem Steve két barátját, hogy Natashával milyen jó barátnők lettünk és, hogy Steve....
- Steve - töprengett el a név hallatán. Ahogy kimondta teljesen elpirultam - Szerelmes vagy belé igaz?
Megráztam a fejem, persze tudta, hogy hazudok.
- Na és ő? - érdeklődött tovább.
- Tetszem neki - csak ennyit mondtam, majd széles mosolyra húztam a szám.
- Valami más is van amit nem mondasz el igaz? - mosolyodott el Dorcas is.
- Azt hiszem igen - túrtam bele a hajamba zavartan - de ezt inkább magamban tartom.

Este anya főzött nekem mézes teát. Neki mégsem mondhattam el, hogy mitől vagyok padlón, így megittam egy bögrével a teájából. Este korán elmentem aludni. Tudtam, hogy ha a másik univerzumban magamhoz térek, Steve ágyában fogok felébredni.