George Weasley életem megmentője...

A quidditch kupa

Hannah: 

   Sirius nagy nehezen de elengedett otthonról. Nekem van a világon a legjobb nagy bátyám. Ő az egyetlen ember akire családtagomként tekinthetek. Mikor Voldemort megölte anyámat és apámat, James és Lily Pottert akkor már egy  hete nem láttam őket. Siriusnál voltam. Viszont téves tények miatt elküldték az Azkabanba. Mivel be tudtuk bizonyítani Lupinnal (apám egykori legjobb cimborájával) hogy nem ő a gyilkos hanem az az átkozott Peter Petigrew.  Boldogan élhettünk tovább. Viszont nagyon féltett, mindig otthon voltam, a Roxfortba se jártam, Sirius taníttatott otthon, a Black kúriában. 

-Hannah... még valami-mondta a nagybátyám-szeretlek! Vigyázz  magadra!  

-Én is téged, és vigyázni fogok! Illetve amint vége a kupának itthon is leszek! 

Siporral elhopponáltam a zsupsz kulcsunkhoz. Velem szembe egy igen csak hangos csapat jött. Pár vörös kobak egy barna hajú fiú szemüveggel, egy picit bozontos hajú lány. Biztosan ismerték egymást, beszélgettek s nevettek. Mivel nem tudtam mit kéne tennem oda mentem hozzájuk.  

-Jó napot! Sziasztok! Elnézést de hogy kell...-itt elhalkultam, nem tudtam hogy igazából mit is kérdeznék. Szerencsére a férfi megértette.

-Hogy hogyan jutunk el a bajnokságra? Nagyon egyszerű-mondta kedvesen a saját csapatára nézett, majd ismét rám-mindenki a földre feküdjünk  hasara, gyorsan gyorsan!-mindenki hasra vágódott majd az úr folytatta-mindenki fogja meg a bakancsot-én is így tettem, s egy aranyos, vörös fiúval véletlen egymás kezére tettük a kezünket, kissé zavarba jöttem tőle-s most három...kettő...egy...-hirtelen már a kemping részen is voltunk. 

Nem voltak még túl sokan. Remus volt a bejáratnál, nem tudtam, hogy ő is itt lesz. Oda rohantam hozzá, s megöleltem. 

-Remus te hogy hogy itt? Nem tudtam hogy itt leszel. 

-Hannah, igen Sirius mondta, hogy jössz illetve aurorként itt kell lennem.  Áhh Ártur-nézett a férfira aki segített-ürülök nektek! Harry!-nézett a szemüveges fiúra. 

-Te honnan ismered Sirius-t?-szegezte a kérdést hozzám, az idegen mégis ismerősnek tűnő fiú a szemüvegben.

-Ő a nagybátyám, az egyetlen ember aki velem volt miután anyám és apám meghalt...-mondtam elcsukló hangon. Régen történt de még most is fáj. 

-Nekem is a nagybátyám. Az én szüleim is meghaltak. Hogy hívnak?

-Hannah Potter! Téged? 

-Harry, Harry Potter!-gyanús volt ez a sok hasonlóság. Persze lehet hülyeség volt megkérdezni, ennyi összefüggő tény mellett

-Nem szeretnék tolakodó lenni, de hogy hívták a szüleidet? 

-Lily és James Potter.-ekkor sokkot kaptam, ránéztem Remusra és tudta! Tudta de nem mondta meg! Van egy testvérem! Olyan szinten kaptam sokkot, törtem össze és voltam boldog mint még soha.  Ránézett Remusra és látta rajta, hogy tudott a dologról, még Harry is látta. 

Ő hirtelen elviharzott. A lány és két vörös hajú fiú utána ment. Remus annyit mondott nekem az, ott maradt vörösnek és Artúrnak hogy első kemping majd tovább állt. 

-Nos Hannah..-mondta Artúr-én Artúr Weasley vagyok, ő pedig az egyik fiam George Weasley.-szóval az aranyos fiú neve George.

Lehet bunkónak tűntem de nem tudtam mit mondani, magam elé meredve sétáltam a Weasley-iék után.

Megérkeztünk a kempingünkhöz. Mr Weasley neki is állt a varázspálcájával felállítani a sátrat. Gondoltam én is neki állok. De nem jártam sok sikerrel. George jött és segített a sátrat felállítani. Egy tágító varázslatot  alkalmazva, hatalmas helyet csinált nekem, mivel az apja elment megkeresni a többieket ezért ott volt nálam.