George Weasley életem megmentője...

Születésnap

Hannah: 

Október van, október vége, pontosabban a születésnapom, október 27-e. Reggel arra keltem, hogy Giny és Harmione énekli a szülinapi dalt, és egy képet szorongatnak a kezeikben. Mivel nem számítottam rá, meglepődtem, eléggé rendesen. Megköszöntem nekik, felöltöztem és lent megnéztem. Harmione egy olyat adott amin anya és apa van fiatalabb korába, úgy találta a könyvtárban egy régi könyvben. Giny pedig azt a képet adta amin Harmione, Giny és én az odúban vagyunk. 

-Hannah, gyere-biccentett a fejével Georgie

-De még nagyon korán van, még nem kell menni órára-értetlenkedtem

-Csak gyere jó?-nézett boci szemekkel. 

-Oké-köszöntem el a többiektől egy rövid időre, majd szokás szerint összekulcsolt ujjakkal indultunk el. 

Bementünk a terembe, jóslástan...hát igen, poénból felvettük, de már nem tudjuk leadni, na mindegy, legalább Sybill vicces. Illetve egy picit zakkant. Igazából nem bánom, van, hogy nagyon jól szórakozok egy-egy órán. Nem rajta röhögünk, hanem vele. Na mindegy. Még senki sem volt rajtunk kívül a teremben. És leültünk az asztalunkhoz. 

-Nagyon. Boldog. Szülinapot.

-Köszönöm Georgie-mondtam mosolyogva. Egyébként fura, hogy nem becézgetjük egymást, többször próbáltuk, de valamiért fura nekünk. A többiek viszont mindig megjegyzik. 

-Tessék-adott át, egy dobozt. 

A doboz pici volt, és nagyon szépen volt becsomagolva. Ezüstös kékes díszdoboz volt egy masnival a tetején. Lassan leemeltem a tetejét a doboznak, és egy medál volt a dobozban. A medál viszonylag nagy volt. A szív alakú medált szét lehet hajtani, benne pedig egy közös képünk és a kihajtható részen  egy H+G felirat volt. Nagyon szép ez a nyaklánc, de egy vagyon lehetett. 

-Tetszik?-kérdezi suttogva

-Igen, de mégis honnan? 

-Az már az én dolgom-mondta kacsintva

-De Georgie, ez egy vagyon volt-néztem rá nagy szemekkel

-Nem baj. Megérte ezért az arcért, tudom, hogy imádod-igen igaza volt. Imádom. 

-Segítesz?-adtam át a láncot. 

George elvette, felfogtam a hajam és rám adta. 

-Tökéletesen áll rajtad.

-Köszönöm-és ebben a pillanatban, jöttek be a többiek. Illetve Sybill is. Az óra pedig megkezdődött, Fred még mindig nem jött össze Angelinával, pedig sokat vannak kettesbe, és mindenki látja, hogy lehetne több is. 

Ma eléggé sok óránk volt. És el is fáradtam, de este az osztály és pár alsós is megünnepelt. Az ikrek valahogy egy csomó vajsört s sütit. Szóval meglettem ünnepelve. A lányok pedig azt kérdezgették, hogy mi az a lánc. Én pedig elmondtam, hogy Georgetól kaptam. Megmutattam nekik a képet is, és a gravírozott betűket. 

-Figyel... ez szép meg minden de még mindig nem értem miért pont George-hajtotta megint Giny a szokásosat. 

-Giny ha zavar mond meg!-mondtam a lánynak a magyarázás helyett. 

-Nem zavar örülök nektek, csak nem értem mit eszel rajta.

-Én meg azt nem te mit eszel Harryn?-erre a vöröske nem tudott köpni nyelni sem. 

-Jó, bocs, nem kérdezem meg többször-felelte végül

-Köszönöm!-mondtam mosolyogva. 

-Sziasztok! Hannah, ezt Sirius küldte-mondta Harry-ezt pedig anya-vágott a szavába Ron. 

-Rendben-vettem át a csomagokat. 

-Illetve ezt tőlünk kapod-nyújtott át egy csomagot Harry és Ron

-Srácok nem kellet volna.

-Csak nyisd ki!-sietettek.

Kinyitottam a fiúkét, abban egy csomó édesség volt, aminek nagyon örültem imádom a hasamat. Ezután kibontottam azt melyet Mrs. Weasley küldött, ebben egy szép kötött sál volt, egy H betűvel, nagyon kedvesnek találom és jó meleg is, ezt fogom hordani a télen. Sirius pedig egy köszöntőt küldött. Na igen, nem vártam sokat, ajándékokban sosem volt jó. Holnap irok nekik majd levelet. Én éjfél körül fementem, a lányok pedig csak később. Nagyon  elfáradtam, a medált elalvás előtt az ágyam melletti szekrényre tettem.  Lefekvés előtt azon gondolkodtam, hogy mennyire szeretem Georgeot, illetve azon mennyi mindent megtennék érte. 

George: 

Ma van a nap, Hannah születésnapja. Régóta készülök rá. Szóval Freddievel megbeszéltük, hogy este megtartjuk a szülinapját, egy buli mellett. Én reggel óra előtt adom majd neki oda az ajándékát. Vettem egy széthajtható arany szív alakú medált. Nem olyan túl nagy, de belefér a kedvenc közös képünk. Illetve H+G feliratot gravíroztattam bele. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Reggel Hannah ismételten gyönyörűen festett, mikor leért a reggelihez. Miután annyit evett, hogy Ron étvágyát is megszégyenítette. Megkérdeztem mehetnénk-e. Először nem akart jönni, de sikerült rávennem. 

A folyósokon senki sem járt ilyen korán, még a tanárok sem.  Leültünk a helyünkre, egymás mellett ülünk, mint mindenhol. 

-Nagyon. Boldog. Szülinapot.

-Köszönöm Georgie-mondatta mosolyogva, kipirulva. 

-Tessék-adtam neki oda az ajándékot, s reméltem,hogy tetszeni fog neki. Észre veszem ha nem. Ismerem.

-Tetszik-suttogtam a fülébe

-Igen, de mégis honnan?

-Az már az én dolgom-kacsintottam

-De Georgie, ez egy vagyon volt.

-Nem baj. Megérte ezért az arcért, tudom, hogy imádod-a szeme ragyogott, hatalmas mosoly volt az arcán.

-Segítesz?-adta oda át.

Eltűrte a haját én pedig a nyakára tettem a láncot.

-Tökéletesen áll rajtad-mondtam a nyakába.

-Köszönöm-mondta a lány, már majdnem csókolóztunk ismét csakhogy benyitottak a többiek. 

Este Freddievel összeszedtünk a konyháról sok-sok vajsört és sütit.  Mindenki Hannht ünnepelte, és a lány meglepődött hisz erről sem tudott. Jól érezte magát láttam rajta, nagyon nagy melegséggel tölti el a szívem ha boldognak látom. Éjfél körül már mindenki megindult a szobájukba, hisz holnap péntek és még egy napot ki kell bírnunk a hétvégéig.