George Weasley életem megmentője...

Itt maradhatsz

Hannah:

-Gyerekek, kérlek menjetek fel. Beszélnem kellene Hannahval-mondta Mrs.Weasley.

A vörös kobakkal megáldott gyerekek illetve Harry és Harmione is felment, hisz ők is itt voltak. Gombóccal a torkomban ültem vissza az asztalhoz, Mrs Weasley mellé. Az asszony most is jó kedvű volt.

-Igen Mrs Weasley?-kérdeztem félve.

-Hannah, beszélnem kell veled. Néhány dologról-bólintottam jelezve, hogy mondhatja-az első az lenne, hogy Sirius nem akarta elmondani amíg 18 nem leszel. Harry miatt. Idősebb korában kellett volna megtudnia. Talán könnyebben megértette volna. A második, ha szeretnél maradhatsz itt is, azok után ami történt gondolom nem mész vissza a Black kúriába szívesen. A harmadik dolog pedig, kérlek ha úgy érzed írj egy levelet Siriusnak, illetve egy pár dolgodért elmehetnél, ha szeretnél itt maradni, George elkísér.

-Ha nem baj, szeretnék itt maradni, nagyon dühös vagyok Siriusra jelenleg, egy ideig nem szeretnék vele találkozni. Köszönöm a kedvességét, s a sok segítséget. És akkor igen elmennék, ha tényleg nem zavarok. Illetve szeretném megtudni hogyan hálhatom meg önöknek ezt a sok mindent.

-Nem zavarsz. Illetve annyit mondok, hogy nem tudom George és közted mi van-itt próbáltam nem elpirulni-de a végén ha úgy alakul ne törd össze. Feltűnt a viselkedésetek, látom a fiamon, hogy veled boldog. Nem tudom tisztáztátok-e egymás között a dolgokat. Egy dologról biztosíthatlak se én sem a család bármely tagja nem fog kérdőre vonni titeteket míg nem döntöttetek.

-Nem fogom, nem tudnám-mondtam. Felkeltem az asztaltól s elindultam felfelé. Azon gondolkodtam, hogy a Molly mennyire ismeri, szereti a gyerekeit, és hogy milyen szemfüles.

-Hannah-szólt utánam Mrs Weasley-hívj Mollynak.

Bólintottam s rá mosolyogtam. Mentem volna a fürdőbe, de amint oda értem Georgeba ütköztem. Eléggé meglepődtem, mikor neki ütköztem a meztelen felsőtestének.

-Uh..ne haragudj-mondtam, majd a szemébe néztem.

-Semmi baj, na mit akart anya?-kérdezte, de felsem tűnt neki, hogy fél meztelen.

-Először öltözz fel, s aztán elmondom

Újra bevette a fürdőt, felöltözött majd bementünk a szobájukba.

-Szóval annyit mondott, hogy maradhatok itt az iskola kezdésig, elvileg mehetek a suliba ha minden igaz kapok majd levelet is, holnap eljöhetnél esetleg a Black-házba velem. Anyukád mondta, hogy hozhatnék magamnak ruhákat meg mindent amire szükségem van.-oké, tény, nem mondtam el neki amit róla beszéltünk, a kotnyeles George Fabian Weasleynek sem kell mindent tudnia.

-Oké, nos Miss Potter szívesen elkísérem a Black-házba.

-Akkor megbeszéltük-Ron ordítva jött, hogy most repülni fognak.

Kaptam az alkalmon és mivel még nem repültem, megkérdeztem kipróbálhatom-e. Egyből mondta hogy persze, de mivel nincs plusz egy seprű, Harmione nem repült, ezért kénytelen voltam George mögé felülni. Eleinte nagyon féltem, hátha leesem vagy valami, de nem. Olyan szabadnak éreztem magam mint még soha, hihetetlen volt. Az odút fentről láttam. A fák lombjai között repültünk. Meg van az új kedvenc varázs dolgom, eddig a csoki béka volt.

-Tetszik?-kérdezte vigyorral a fején George

-Az nem kifejezés-válaszoltam csillogó szemekkel.

Épp a repülés varázslatos világát élveztem volna továbbra is, ha Molly, nem szól a vacsora miatt. Leszálltunk, bementünk, majd leültünk az asztalhoz. Az ebéd nagyon finom volt. Mindenféle semleges témáról beszélgettek a többiek, bár én nem nagyon szóltam hozzá a beszélgetéshez, inkább magam elé bámulva ültem. Gondolkodtam, az egészen ami most a napokban történt, azon miért igy kellet a kis Harryvel találkoznom. Miért igy kellett megtudnom, hogy még van egy vérszerinti rokonom, aki él, és tulajdonképpen felelőséggel tartozom érte. Nem hiszem el, hogy Sirius olyan hosszú időn keresztül ezt eltitkolta, ezért nem mehettem a Roxfortba, ezért nem jött hozzánk soha senki, ezért nem mehettem sehova sem.