𝖘𝖘𝖘 ▎𝐒𝐙𝐄𝐍𝐀 𝐄𝐒 𝐒𝐙𝐀𝐋𝐌𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az életben nem minden úgy történik, ahogy mi arra felkészülünk, de csak az számít hogyan reagálunk a váratlan eseményekre. Legyen az egy süllyedő hajó, egy önálló országként működő ti...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Nap sugarai sárga fátyolként borították a tenger sötétkék testét, mely néhol a hullámok találkozásánál többet mutatott magából. A hajó orra, mint fagyis kanál a hűsítő édességben vájta magát egyre beljebb, a szárazföld horizonton kívül eső távolságát végtelenség érzetének illúzionálva. Hagytam, hogy göndör gesztenye tincseimbe belekapjon a szél, miközben szemeimet az elénk táruló fenséges látvánnyal etettem, a szűk pohárban gyöngyöző pezsgőt kortyolgatva.
― Kicsit told kijjebb a csípőd ― az idilli csendet egy ismerős férfi hang zavarta meg, kinek kérésén meg nem lepett mosoly kúszott arcomra. Maxwell Rooney az egyetlen ember ezen a bolygón, aki még a saját születésnapján is képes gőzerővel dolgozni.
A menedzserem felé fordultam, aki oldalán a fotóssal, aki eredetileg azért volna itt, hogy a szorgos méh harmadik ikszbe lépésének ünneplését megörökítse, keresték a tökéletes beállást. A testemet fedő mesebeli Dior ruha egy együttműködés során kapott ajándék volt ugyan, de a nők elleni erőszak kampány videóját már leforgattuk, így feleslegesnek találtam a munkáját.
― Jobb lesz, ha magaddal foglalkozol, ugyanis ez a te partid, Max ― közelítettem meg, majd élére vasalt fehér ingjét ékesítő nyakkendőjét kicsomózva levettem róla. ― Az ajándékomat a szobádban csomagolhatod ki ― suttogtam fülébe, majd az imént levett ruhadarabját saját nyakamba akasztottam. Tizennyolc centiméteres átlátszó sarkú púderrózsaszín bokacsizmámban a hajó belső szintjére sétáltam, ahol fülkém felé igyekeztem, hogy megszabadulva a lábbelitől és a kényelmetlenül szoros, ám annál bámulatosabb ruhától, egy frissirő zuhany kegyével áldhassam meg magam.
Minden napomat egy kegyelem nélkül megtervezett rutin szerint élem, ami nem ismer kivételt akkor sem, ha földön, vízen vagy levegőben vagyok, ezért is kezdtem el este nyolckor lefekvéshez készülődni, hogy kilenckor már ágyban lehessek.
A bőrgyógyászom által kikevert tusfürdőt és a zihanyrózsámat cipeltem be éppen a fürdőbe, mikor ajtómon kopogás hallatszódott, ezért sietősen magamra tekertem egy törülközőt, hogy azért mégse pucéran üdvözöljem a hívatlan vendéget.
― Szobaszervíz ― a nekem háttal álló férfi dús ajkain hazugság szaladt ki, hisz a személyzethez hasonló öltözéke ellenére is felismertem barátomat. Hudson fekete lakkcipője sarkán fordulva írt le egy száznyolcvan fokos félkört, hogy egymással szemben állva vegyük fel a szemkontaktust.
Úgy tűnik a menedzseremmel egy hullámhosszra kapcsolódtunk, ugyanis, ahogy ő az én társammal lepett meg, addig én az ő feleségét "ajándékoztam" neki a szobájába csempészve, hogy a jeles napot együtt ünnepelhessék.
― A vacsora tálalva, Miss van der Woodsen ― húzta ajkait pimasz mosolyra ragadva meg derekamat, egy csókba húzva.
― Ugorjunk a desszertre! ― javasoltam egy röpke pillanatra elszakava ajkai bűvöletétől, épp csak annyira, hogy kulcsra zárjam a szoba ajtaját. ― Épp zuhanyozni indultam, velem tartasz?
