𝖘𝖘𝖘 ▎𝐒𝐙𝐄𝐍𝐀 𝐄𝐒 𝐒𝐙𝐀𝐋𝐌𝐀
▬▬▬▬▬ 𓂅 Ꮺ࣭۪ ♡゙˖ʚ ɞ 𓏲˖ 𑁍 Az életben nem minden úgy történik, ahogy mi arra felkészülünk, de csak az számít hogyan reagálunk a váratlan eseményekre. Legyen az egy süllyedő hajó, egy önálló országként működő ti...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy a Mrs. Espinoza által útmutatás gyanánt firkantott hieroglifákból levonható konklúcióként a helyi kocsma felé tartottam, boncolgattam magamban a kérdést, miért is történt velem mindez. Mivel érdemeltem ki azt, hogy balesetet szenvedjek, Pax Pacis-on kössek ki egy skizofrén bunkó otthonában? Választ azonban égi barátom szokásos egyedi módján nem adott, így hallgatag folytattam az utamat.
Magányos érzésnek nevezni a reggeli harmatként gyöngyöző könnyeket kiváltó okokat, sértés lett volna a szívemet nyomó teherre nézve. Egyedül baktattam az idegen sziget utcáin, melynek nyelvét még csak nem is ismertem, s mégis maradásra voltam kényszerítve.
― Jó napot! ― köszöntem hangosan, belökve a barna lengőajtót.
Orromat alkohol szédítő illata csapta meg, majd nyelőcsövemet maró érzés járta át, ahogy a coraje aromája bejárta testemet. Téglafal mellett az asztalok némán árválkodtak a kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságok ölelésében, a cseresznye mélységű fából húzódó pult előtt is csak elvétve foglaltak helyet vendégek. Ám ahányan voltak, mind értetlen pillantással méregették hiányos öltözékű testemre húzott kórházi köntösömet. Ignorálva a döbbent tekinteteket, csörtettem céltudatosan Lukast megcélozva, aki poharában épp egy orkánt lögybölt a rumból.
― Mondd, hogy legalább normál körülmények közt rendesen öltözködsz ― morogta, a körkörösen mozgatott alkoholt szagolgatva.
― Már amikor nem vagyok egy szemérmetlen őslakos ruhatárára bízva?! Nos, igen, minden nap úgy öltözök fel, mintha a kifutón vonulnék végig ― hadartam mellkasom előtt keresztezett kezekkel.
A csapos kérdőn pillantott rám spanyolul intézve szavait, de bármit is mondott, én ráböktem a háta mögött sorakozó üvegek egyikére. Egy bólintás kíséretében már készségesen töltötte az italomat, így lehuppantam a Lukas melletti székre, egy fáradt sóhajt megeresztve.
― Mondd, hogy legalább normál körülmények közt hordasz pólót ― Nem, mintha bánnám, hogy egész nap a tökéletes felsőtestében kell gyönyörködnöm...
― Nem szeretem a pólókat.
― Felírom a listára a zene mellé. Bár célszerűbb volna azt összegyűjtenem, hogy mit szeretsz ― jegyeztem meg gondatlanul, aztán az elém tolt alkoholt fenékig felhajtva felbátorodtam, így egy hirtelen ötlettől vezérelve a fiú felé fordultam. ― Most komolyan, mit szeretsz? Legalább egy dolgot sorolj fel, mert kezdem azt hinni, hogy ezt a felbecsülhetetlen ajándékot, amit kaptál, nem értékeled eléggé.
― Ó, a szüzességem már rég a múltté ― vonta meg vállait hanyag mozdulattal s felém fordította fejét, hogy figyelmét nekem szentelje, ám testtartásából ítélve továbbra is elzárkózott előlem. ― Letakarítsam a pultot, hogy reverendában rophasd, vagy elnapoljuk az Apácashowt?
