Prológus

5K 125 2
                                    


Lia
07.28. 21:02

-Azt hiszed , hogy büntetés nélkül megúszod ,hogy így leégettél a barátaim előtt? Mi a faszt képzelsz te magadról? Nem hiszem, hogy megengedtem neked, hogy odamenj ahhoz a faszfejhez és képet csinálj vele. Tudod milyen megalázó volt, hogy a barátaim látták, hogy te ott flörtölsz azzal a gyerekkel? - Falhoz lök majd megpofoz, tudom , hogy ez még csak a kezdet és ennél sokkal többet fogok kapni. Még egy ütést ér ,de most először visszaütöttem. Nem kellett volna, mert már ököllel üt.
-Te utolsó ribanc.-kiabálja. A földön fekszem , vér ízt érzek a számban. Nem tudom hányadik ütést kapom, a negyediknél már feladtam számolni. Megpróbálnék felkelni , de ekkor éppen egy olyan nagy rúgást kapok a gyomromba, hogy visszaesem a földre.
- Most szépen bocsánatot kérsz ! Fölém térdel ,majd a nyakam köré teszi a kezét. Ha így fojtatja, nem hiszem ,hogy sokáig bírom még. Majdnem elvesztem az eszméletem mikor Ryan leszáll rólam és felsegít mert észlelte, hogy valaki jön a folyosón.
- Ha megszólalsz, vagy segítséget próbálsz kérni, esküszöm megöllek. - falhoz nyom és én csak sírok tovább.
-Kérlek Ryan engedj el, ez nagyon fáj! -enged szorításán de még mindig nem enged el. Léptek egyre csak közelednek ezért Ryan elkezdi csókolgatni a nyakam, hogy ne látszódjanak a fojtogatás nyomai. Akárki is jön ő az utolsó reményem. Messziről látom, hogy egy fiú jön. -Kérlek vegyél észre, kérlek!- mantrázom magamban.
A fiú rám néz , de tovább is megy. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudom honnan.
Mikor már elég távol jár, Ryan továbbra is üvöltözik velem. 
-Ryan kérlek, engedj el! Kérlek! Soha többé nem csinálok ilyet, csak hagyd abba.-sírva könyörgök neki , majd térdeimre esek.

Lando

- Haver gyere már el velünk egyet bulizni, mindig csak egyedül nyomulsz a szobádban.-nyaggat George a telefonban.
-Ahhj nem is tudom, most annyira nincs kedvem elmenni sehova. Tudod valakik keményen dolgoznak, hogy a legjobbak között legyenek és elfáradnak.-kicsit idegesítem hátha akkor nem nyaggat tovább.
-Lando ha most nem jössz le esküszöm, hogy felmegyünk érted és lehozunk, ha kell erőszakkal.-szerintem nem viccel.
-Ha most beleegyezem, akkor mostanában majd nem kell elmennem veletek?- kérdezem reménykedve.
-Oké, jó! 10 perc múlva legyél itt a bárnál! Ha nem jössz akkor felmegyünk érted!-mondja.

Felveszek egy elegánsabb pólót és egy farmert, belövöm a hajam, majd körbe nézek a szobában, hogy nem e hagyok itt valamit. Felveszem az asztalról a hotelszoba kulcsát majd, kimegyek a folyosóra és a liftek felé veszem az irányt. Miközben oda tartok hallom, hogy beszélgetnek elég indulatosan a folyosón. Majd mikor odaérek hozzájuk , látom, hogy a lány sír és a barátja meg csak csókolgatja. De nem foglalkozok velük és továbbmegyek. Odaérek a lifthez és eszembe jut , hogy a szobában hagytam a telefonomat.
Megyek vissza miközben látom ,hogy a lány aki az előbb sírt most a földön térdel , és a fiú pedig meg akarja ütni.
- Ha megmered ütni , addig foglak verni míg alig lélegzel.-mondom neki halál komolyan.
-Ebbe ne szólj bele, törődj a saját dolgoddal idióta!- a fiú odébb áll a lány elől és így teljes egészében látom a lány arcát, csupa vér és sír. Ezt látva egyből nekirontottam a fiúnak . Igaz nagyobb darab de én meg gyorsabban mozgok. Megütöm, majd a földre esik, addig ütöm, míg már alig lélegzik.
- Úristen, oké elég, még megölöd! - a lány hátulról próbál elrángatni apró kezeivel.
- Ha mégegyszer meglátlak a közelében , nem fogok leállni!

Savior -Megmentő     1.Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon