Savior -Megmentő 1.

4.

Lando
07.25 Csütörtök      9:00

Álmomból a telefonom rezgése kelt fel. Odamászom az éjjeliszekrényhez , majd felemelem, olyan kómás vagyok még, hogy nem látom a képernyőt, megdörzsölöm a szemem és Jon képét látom meg. Ránézek az órára és rádöbbenek, hogy most ott kéne lennem a kondiban.
-Éppen készülődök!- hazudom a telefonba.
-Lando tudom, hogy most keltél fel, hallom a hangodon. Öt perced van.-mondja majd lerakja.
Felsóhajtok, majd visszadőlök az ágyba és a plafont nézem. Felülök és elkezdem készülődni, három perc múlva készen is vagyok. Magamhoz veszem a telefonom és a szobám kulcsát. Nem nagyon emlékszem, hogy merre is kell menni a kondiba, de csak odataláltam. Jon már a bejárat előtt várt.
-Jó reggelt Hercegnő! Jól aludtál?
-A hívásodig igen , egész jól! Mi lesz a mai napon?-kérdezem, majd ásítok egyet.
-Öt perc múlva fel fogsz ébredni rendesen! Nem kell ide kávé!-nevet ki.
-Szerencse, hogy nem szeretem a kávét!
-Azt, hogy nem lehet szeretni?
-Könnyen, az ízét sem szeretem és fel sem ébreszt.-nézek rá .
-Először húsz perc futás, majd felső test és nyak.-közben állítja be nekem a futógép gyorsaságát.

Miután Jon megkínzott, felmentem a szobámba és megfürödtem, felöltöztem és várom Jont, hogy kimenjünk a pályára . A lobbiba leérve látom, hogy Charles és Carlos beszélgetnek.
-Sziasztok srácok!-köszönök nekik, majd kezet fogunk.
-Mizu Lando?-kérdezi Charles.
-Semmi különös. Veletek minden rendben?
-Persze!-válaszolja Carlos.
-Charles segítenél légyszi?-szól neki a barátnője, majd otthagy minket.
-Scarlet?-kérdezi Carlos.
-Nem tudom mi van vele! Nem is érdekel! A héten többször is irogatott, de csak felbaszta az agyam, így letiltottam. Most csak magamra kell koncentrálnom, nem hagyhatom, hogy bárki is elvonja a figyelmem! Le kell győznöm téged! -mosolygok, majd megüti a kezem.
-Hát nem lesz könnyű dolgod!
-Majd integetek neked, mikor megelőzlek!-fenyegetem meg.
-Vissza térve az előző témához. Lando tudd, hogy nem minden lány ilyen. Majd megtalálod az igazit! Még fiatal vagy.
-Tudom, de most nem is akarok barátnőt, egy jó darabig!
-Jah és nem fogom hagyni , hogy megelőzz!-mindkettőnkből kitörik a nevetés.
-Lando mennünk kéne-szól Jon.
-Majd később beszélünk, vagy majd látni fogod a kocsim hátsó lámpáit!- mondom neki és közben elindulok a kijárat felé.
-Álmodozz csak Mate!-és felmutatja középső ujját.

A pályához érünk, és bemegyünk a McLaren főépületébe. Charlotte már ott vár minket és elmegyünk ebédelni az étkezőrészhez. Daniellék asztalához ülünk, és mindenki beszélget mindenkivel.
-Ma lesz kettő konferenciád a FIA épületében. Az egyiknél Daniellel leszel , a másiknál Nikitával.-leejtem a villát, mikor meghallom a nevét. Majd együttérző pillantást vet rám Charlotte.
-Nem tudtak volna mással összerakni, ugye? Persze, hogy azzal kell ,akit a legjobban rühellek. -kelek ki magamból.
-Jó most azt a tíz percet kibírjátok. Nyugodj le! -mondja Jon.
-Ugye nem kell majd beszélgetnem vele? Vagy nem kérdeznek a kapcsolatunkról kérdéseket ugye?- kérdőn nézek Charlottera.
-Bármit kérdezhetnek , de maradj higgadt és maradj észnél!-kezembe temetem fejem, majd nagyot sóhajtok.
-Jó, majd színészkedem egy kicsit.- volt már rá példa, mikor szakítottam Scarlettel, nem voltam a legboldogabb ember a világon, de senki nem tudta megmondani, hogy éppen akkor milyen szomorú voltam. Mindig megpróbálom előhúzni a legvidámabb énem, bár ez néha nagyon nehéz. De vannak akik felnéznek rám és nekik nem szabad azt látniuk, hogy elgyengülök.

Végeztem az első konferenciával , most jön a halálom. Megyek a terem felé ahol lesz az interjú, és ő már ott van.
-Sziasztok- köszönök, de csak a sajtósa köszön vissza nekem. Ránézek Charlottera és mutogatja, hogy nehogy tegyek akármilyen megjegyzést is. Hallgatok rá,  meg sem szólalunk, majd kinyílik az ajtó és jelzik, hogy mehetünk. Ők mennek be először majd én is megindulok, Charlotte megragadja a kezem és visszahúz.
-Lando kérlek, maradj észnél. Nem hiányzik nekünk ez a balhé. -kérlel.
Bólintok és leülök a helyemre.

Szerencsére semmi különöset nem kérdeztek tőlünk, mikor végeztünk éppen indulnék ki, hallom hogy Nikita megszólal.
-Tesó, jobban elő kéne venned azt az erőltetett mosolyt! -gúnyolódik.
-Melletted elég nehéz! Légyszives majd a kék zászlót vedd figyelembe!-vágom neki vissza.
Kisétálok a teremből és Charlotte csak röhög.
- Szép volt Lando! És a végén a kék zászló vitt mindent! Meg sem tudott szólalni utána.
-Ez volt a lényeg. Azért is büszke lehetsz, hogy nem húztam be neki.- mosolyogva nézek rá.

Végeztünk a pályán és visszamegyünk a szállodába, bemegyek a szobámba, ledőlök az ágyra és előveszem a telefonom. Felhívom anyáékat és elújságolom nekik, hogy nem verekedtem össze azzal a seggfejjel.

Lassan tizenegy óra is elmúlt mikor elmentem fürdeni. Végeztem a fürdéssel és csipog a telefonom, hogy kaptam egy képet. Georgetól jött, lekapott a paddockban ahogy éppen eszek a kinti részen.
-LÁTOM, NAGYON ÉHES VOLTÁL. MÉG CSAK RÁM SEM FIGYELTÉL, PEDIG KÖSZÖNTEM IS. A PROFIKNAK MINT NEKEM, NINCS ILYENEKRE IDEJE!
-HÁT PEDIG A CHEFÜNK NAGYON JÓL FŐZ, LEGKÖZELEBB MEGHÍVLAK, NEKTEK ÚGYSINCS CHEFETEK. -válaszolok vissza neki. Mindig piszkáljuk egymást. George is azok a személyek közé tartozik akikben teljesen megbízok.
Lerakom a telefont ,  majd megpróbálok elaludni. Mikor elaludnék eszembe jut, hogy ébresztőt kell állítanom, nehogy Jon megint hisztizzen nekem.

Megpróbálok minden nap kirakni 1-1 részt! Hamarosan elérkezik az a bizonyos rész!