Savior -Megmentő 1.

22.

Lando
Péntek 12:14

Tányérok csörömpölésére ébredek fel, gyorsan körbenézek, és látom, hogy Lia békésen alszik mellettem. Ránézek az órára és látom, hogy már dél is elmúlt. Liára nézek ismét, ő akkor is szép amikor alszik. Kénytelen vagyok felébreszteni, hiszen lassan kész az ebéd és még el akarna készülődni. Apró csókokat lehelek arcára, reggeli rekedt hangon felnyög.
-Hány óra?
-Negyed egy. Én is csak az imént keltem fel. Jah és folyik a nyálad álmodban!
-De szemét vagy! Egyébként te meg... bazd meg nem tudok mit mondani. Nem néztem, hogy nyáladzol e. De az a szerencséd , hogy nem horkolsz!-mutat rám ujjával.

-Jóreggelt!-köszönünk. Mindenki az asztalnál ül és ránk vártak.
-Épp időben, ha késtetek volna egy percet, kihagytunk volna bennetek!-jelenti ki Flo.
-Bocsi a késésért!-mondja Lia.
-Kicsit kifáradtunk!-rákacsintok és felvonom a szemöldököm. Ránézek Savira és megint eszembe jut ami tegnap este, életem egyik legnagyobb hibája. Megint elszomorodok, ezt soha nem tudhatja meg Lia, mert egy szörnyetegnek fog tartani. Rajtam kívül 2 ember tudja és ez jó is így.
-Minden rendben?-kérdezi Lia aggódó szemekkel.
-Persze, csak még kómás vagyok!-hazudom.

Végeztünk az ebéddel és mindenki kivonult a medencéhez. Liával visszamentünk a szobánkba, hogy átöltözzünk.
-Lando. Látom rajtad, hogy valami baj van! Nekem bármit elmondhatsz! -néz rám, reménykedő szemekkel. Nem mondom meg neki, nem veszíthetem el a legfontosabb embert az életemben.
-Nincs semmi baj! Csak kicsit ideges vagyok a verseny miatt! Baby nyugi!-megölelem és mikor hátrébb húzódok kikötöm a felsőjét és nevetek.
-Lando Norris! Megint harcolni akarsz?-elindul felém.
-Én harcolni?-mosolygok és ő sarokba szorít. Közel hajol hozzám és megpróbál megcsókolni, de mivel sokkal alacsonyabb mint én, ezért ha felemelem a fejem nem tud elérni.
-He He! Nem baszol ki velem!-nevet és hirtelen lehúzza a fürdőgatyám. Mikor felegyenesedik az ujját végighúzza a hasamon.
-Ha így játszunk! -megfogtam a bugyiján lévő masninak a szárát és meghúztam, leesett róla és így csak egy magassarkú szandál volt rajt. Elképesztően szexy és a farkam egyből münködésbe lép.
-Lando, öltözz fel, fürdeni akarok! -mondja és közben a kezét a hajamba túrja.
-Kibírod még ezt a 10 percet!-mondom neki és megcsókolom, kezem végigsimítom a nyakától a csípőjéig.
-Csak 10 perc?-kérdezi és felemelem , az ágyhoz viszem és megcsókolom a nyakát és elkezdek lefelé haladni. Nagyon jó illata van a bőrének.
-Aztmondtad fürdeni akarsz, hát gondoltam akkor sietek!- megcsókolom mellbimbóját és tiszta libabőr lesz. Imádom, ahogyan a teste reagál rám. Lejjebb haladok, csípőcsontjához érve megállok. -Játszunk még?-ránézek és ő már kapkodja a levegőt.
-Lando kérlek!-könyörög és csípőjét feljebb emeli. -Oké vesztettem megint! Csak kérlek csókolj meg!-tovább könyörög.
Megteszem amit kérés megcsókolom , a csiklóját csókolgatom s közben az ujjamat belé dugom. Egész teste megmerevedik és érzem, hogy a csúcs felé halad.
-Lando! -nyögi a nevemet, amitől csak mégjobban megkívánom őt. A hangja kissé rekedt, de nagyon tetszik.
A farkam már nem bírja tovább így belemélyesztem magam és testünk eggyé vált.

-Még hányszor szeretnél veszteni? -kérdezem tőle és felveszem a padlóról az alsóm, miközben ő a bugyiját.
-Egyszer csak nyerek! És onnantól esélyed sem lesz! -fenyeget meg. -Segítenél?-fordul oda hozzám, hogy bekössem a felsőjét.
-Babe, eddig észre sem vettem, hogy ebben milyen nagyok a cickóid!
-Amúgy néha aztkívánom, hogy legyen kisebb. Ha fekszek és úgy állnak akkor az fáj és el kell őket rendezni. A másik meg futásnál fogni kell őket, nehogy leessenek.
-Ez tuti nem igaz!-nevetek.
-Esküszöm, kérdezd meg bármelyik lányt, ugyan ezt fogja mondani.

Átvágunk a nappalin, kimegyünk a medencéhez. Flo és Cis a medencében vannak a többiek meg a parton napoznak.
-Azthittük, hogy elmenekültetek!-mondja anya.
-Csak Lando egészen sokáig öltözik!-mondja Lia. Rákacsintok és belelököm a medencébe.
-Lando Norris!-mondja mérgesen. -Segítenél kérlek?-kérdezi és a kezét nyújtja. Tudom, hogy bele akar húzni, így óvatosan hajolok le, és a súlypontomat hátrafelé helyezem el. Megfogom a kezét és erősen megránt , de sikerül kint maradnom, de ekkor valaki meglök hátulról és egy fejessel végül beleestem a vízbe.
-Szép volt Flo!-megdícséri Lia. mindenki nevet és végül én is jót mosolyogtam az esésemen.

-Minden lány aki itt van most ezt tőletek kérdezem, mert nagyon fontos. -mondom. - Ha futtok és nincs rajtatok sportmelltartó akkor meg kell fognotok őket, hogy ne essenek le?
-Nem hitt nekem!-mondja a Lia.
-Ez igaz! Tudod mennyire tud az fájni? -kel a védelmére Savi. -Gondolj bele mintha a golyóidat nem fogná semmi és csak úgy ott vannak és amikor futsz és azokat húznák lefelé.-belegondolok és elszörnyülködök.
-Szívem ez túl sok infó volt!-mondja Oli.

Lassan több mint 4 órája ülünk itt és éppen Flo arról mesél, hogy milyen volt az első lovagló versenye. Ránézek a telefonomra és látom, hogy megint kaptam egy üzenetet, ugyan attól a számtól aki eddig zaklatott. -NEMSOKÁRA TALÁLKOZUNK!- ez áll az üzenetbe. Gyorsan írok is Henriknek.
-Szia jött mégegy!
-Küld át!-átküldöm neki és közben Liára nézek. Nagyon remélem , hogy aki irogat nekem ,nem tartja meg a szavát és nem fogok vele találkozni.
-Ha majd bejössz megnézzük, de ezelőtt sem találtunk semmit, hisz eldobható telefonról van írva. De majd túljárok az eszén! Szerintem ez nem csak egy fenyegető! Vigyázzatok vele!
-Rendben! Köszi! Majd beszélünk!- most rendesen rámijesztett, már most tudom, hogy Belgiumba Jon minden pillanatban ott lesz Lia mellett.

-Lando?-kérdez Lia.
-Miaz? Bocsi elbambultam!-vetek rá egy kamu mosolyt, majd ő is ugyan ezt teszi. Ismer annyira már, hogy felismeri a hamis mosolyomat.
-Az volt a kérdés, hogy mit csinálunk a nyári szünetben.-mondja, majd barna szemei lyukat égetnek bennem. Én elmondanám ezt neki, de az ő érdekében nem teszem.
-Nem tudjuk! Azért gondolom, haza is szeretne menni, meg elmehetnénk valahova nyaralni, kikapcsolódni! -mosolygok rá.
-Ez egy jó ötlet, de majd megbeszéljük.
-Egyébként ti meddig maradtok? -kérdezi Oli.
-Holnap megyünk haza!-jelentem ki.
-Maradjatok még!-kérlel anya.
-Sajnos nem tudunk! Holnapután Maxal elmegyünk golfozni, meg megtanítom Liát. -kacsintok rá. Hétfőn meg pakolnunk kell, aztán kedd hajnalban meg indulunk!
-Akkor majd legközelebb !-mondja Lia.

Szombat 10:37
Lia nem nagyon beszélt hozzám a tegnapi nap további részében, sejtem , hogy mi a baja, de emlékeztettem magam, hogy ezt az ő érdekében teszem. Felkelek és kimegyek a mosdóba, fogat mosok és felöltözöm. Mire visszatérek a szobámba Lia is felébredt.
-Jóreggelt! Jól aludtál?-kérdezem vidáman és egy puszit nyomok a homlokára.
-Aham egész jól! -feláll és ugyan azt teszi amit én az előbb.

Reggeliből visszatérve elkezdjük összepakolni a cuccainkat. Lia azóta sem szól hozzám.
-Lia, mi a baj?-kérdezem.
-Semmi!-mondja , de nyilván ez nem igaz.
-Na mond már el!-kérlelem.
-Nincs semmi!-emeli feljebb a hangját.
-Látom!
-Tőled tanultam, hogy tetszik?-kérdezi.
-Miről beszélsz?
-Te sem mondtad el tegnap, hogy mi a bajod! Lando ismerlek már annyira, hogy tudjam mikor van valami bajod!-mondja mérgesen és elmegy mellettem és az ajtóhoz tolja a bőröndjét és egy kis táskát tart a kezében.
-Mehetünk!-jelentem ki.

-Ezt elfelejtettem odaadni, amikor megérkeztünk!-Lia adja át a 2 bort amit hozott Magyarországról. -Ez egy nagyon finom bor, ami nagyon híres a hazámban, azt ne kérdezzétek milyen , mert annyira nem értek hozzá, de finom.
-Köszönjük szépen! -köszönik meg anyáék.
-Lányok legközelebb nektek is hozok valamit meg Oli és Savi és Uno nektek is! -ígéri Lia és egy mosolyt erőltet ajkaira.

-Vigyázzatok hazafelé! -mondja anya és mindenki megölel minket.
-Apa jöttök Belgiumba?
-Még nem tudjuk! De majd még beszélünk!
-Oké! Hát akkor mi elindulunk! Sziasztok!
-Sziasztok!-köszön el Lia és mindenki integet nekünk. Beszállunk a kocsiba és Lia továbbra sem szólal meg. Hosszú egy út lesz ez!

Ez a rész nagyon vegyes érzelmekkel tölt el, igazi hullámvasút. Lando titka vajon kiderül lassan? A következő rész kicsit szomorkás lesz, de a vége talán jó lesz! Köszönöm, hogy ennyien olvassátok!