Savior -Megmentő 1.

10.

Lia
07.27 Szombat  20:59

-Engedj már el ez fáj!-mondom neki, de rám se hederít. - Most mi a bajod? Nem értelek, ma egész nap kedves voltál, de most átváltasz pszichopatává.- feljebb emelem a hangom és ő csak mégjobban megszorítja a karom , belépünk a liftbe és megnyomja a hármas számot. -Komolyan? Te vagy megsértődve? Nem tettem semmi olyat amiért így kéne bánnod velem!
-Tényleg azt hiszed? -megrángat és szembefordít, hogy a szemembe nézhessen. A szeme lángol a dúhtől, ez fájni fog, és nyoma is lesz. 
-Elegem van!  Nem leszek többé az áldozatod, szakítok veled! Nem fogom hagyni, hogy sírba vigyél! Szánalmas vagy , remélem a következő barátnődet megbecsülöd!
-Azthiszed, hogy szakíthatsz velem? Kurvára nem fogom hagyni, hogy elhagyj! Ha kell akár bezárlak a lakásba és nem mehetsz ki.-megérkezik a lift és kirángat.
-Te nem vagy normális! Orvoshoz kéne menned, ez már beteges! -mondom neki és nevetek mert ez már szánalmas amit művel.
-Most bemegyünk a szobába és összepakolod a cuccod , elmegyünk!
-Nem megyek sehova, nem fogom itthagyni Kellyéket! És alapból is nem fogod megmondani mit csináljak. Nem hagyom, hogy lerombold az álmomat!
-Te mi a faszt képzelsz ki vagy te , hogy így beszélj velem? Menjél be és pakolj össze!-mondja és az ajtó felé mutat. Nem fogom tovább ezt tűrni, elegem van. Tudom ha most elmegyünk soha nem fogok megszabadulni tőle. Vállalom a kockázatot és szembeszállok vele. Nem leszek többé az áldozata. Igen félek, de össze kell szednem magam. Ez nem állapot amit ő művel.
-Nem!-mondom neki, higgadtan.
-Mit mondtál? -a körme már belevésődött a bőrömbe és érzem, hogy vérzik. Rám néz, de nem bírok a szemébe nézni, így lehajtom a fejem. -Rám nézz, ha hozzád beszélek!-megfogja az állam és az arca felé irányítja.
-Most egyébként neked mi bajod van?-kérdezem remegő hanggal. A torkomban érzem a gombócot, de nem akarok gyengének látszódni előtte.
-Azt hiszed , hogy büntetés nélkül megúszod ,hogy így leégettél a barátaim előtt? Mi a faszt képzelsz te magadról? Nem hiszem, hogy megengedtem neked, hogy odamenj ahhoz a faszfejhez és képet csinálj vele. Tudod milyen megalázó volt, hogy a barátaim látták, hogy te ott flörtölsz azzal a gyerekkel? Azt hitted nem veszem észre, hogy hogy néz rád? - Falhoz lök majd megpofoz, tudom , hogy ez még csak a kezdet és ennél sokkal többet fogok kapni. Még egy ütést kapok , de most először visszaütöttem. Nem kellett volna, mert már ököllel üt. Arra sem figyel, hogy éppen egy szálloda folyosóján vagyunk és bárki észrevehet minket.
-Te utolsó ribanc.-kiabálja. A földön fekszem , vér ízt érzek a számban. Nem tudom hányadik ütést kapom, a negyediknél már feladtam számolni. Megpróbálnék felkelni , de ekkor egy olyan nagy rúgást kapok a gyomromba, hogy visszaesem a földre. A fájdalom átjárja a testem , mindenem fáj, a könnyeim lemossák sminkem és marja a szemfesték a szemem. Kisebb pánikrohamot kapok, alig kapok levegőt. Le kell nyugodnom, le kell nyugodnom.
- Most szépen bocsánatot kérsz ! Fölém térdel ,majd a nyakam köré teszi a kezét. Ha így fojtatja, nem hiszem ,hogy sokáig bírom még. Majdnem elvesztem az eszméletem mikor Ryan leszáll rólam és felsegít mert észlelte, hogy valaki jön a folyosón.
- Ha megszólalsz, vagy segítséget próbálsz kérni, esküszöm megöllek. - falhoz nyom és én csak sírok tovább.
-Kérlek Ryan engedj el, ez nagyon fáj! -enged szorításán de még mindig nem enged el.

Léptek egyre csak közelednek ezért Ryan elkezdi csókolgatni a nyakam, hogy ne látszódjanak a fojtogatás nyomai. Akárki is jön ő az utolsó reményem. Messziről látom, hogy egy fiú jön.
-Kérlek vegyél észre, kérlek!- mantrázom magamban. Éppen úgy hajtja Ryan a fejét, hogy az arcomat eltakarja.

A fiú rám néz , de tovább is megy. Valahonnan nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudom honnan. Nagyon homályosan látok a könnyektől ,s csillagok is kezdenek megjelenni.
Mikor a fiú már elég távol jár, Ryan továbbra is üvöltözik velem.
-Ryan kérlek, engedj el! Kérlek! Soha többé nem csinálok ilyet, csak hagyd abba.-sírva könyörgök neki , majd térdeimre esek.
-Mond ki!-emeli fel a kezét és én becsukom a szemem, felkészülök az ütésre.
-Ha megmered ütni, addig foglak verni míg lélegzel!-mondja egy ismerős hang angolul.
-Ebbe ne szólj bele, törődj a saját dolgoddal idióta!- Ryan odébb áll és meglátom Landot ökölbe szorított kézzel.
Lando rám nézett és a következő pillanatot amit felfogok az az volt, hogy Ryan a földön fekszik és Lando csak üti. Akármennyire is akarom, nem hagyhatom, hogy megtegye.
-Lando meg fogod ölni, elég!-mondom neki angolul és megpróbálom lerángatni róla. Ryan magasabb és nagyobb darab is de Lando ellen esélye sem volt.
- Ha mégegyszer meglátlak a közelében, megöllek!- mondja neki és odajön hozzám és megölel. -Nincs semmi baj, most már minden rendben lesz.- Nem számít neki, hogy véres lesz a polója, ő csak ölel, ennél megnyugtatóbb érzést még soha nem éreztem.
-Köszönöm!-ennyi amit ki tudok mondani, elsírom magam újra.
-Ne köszönd meg, ez természetes.-letörli a könnyeimet.
-Ha nem jössz, meg is ölhetett volna.
-De itt vagyok, nincs semmi baj, ez a seggfej nem fog bántani többet, nem hagyom!-néz rám.
-De most ezt mondod, mi lesz ha elmész és ittmaradok egyedül?-kérdezem és kezd kialakulni egy újabb pánikroham.
-Lia, majd azt később eldöntjük, most gyere és mossuk le a sebeidet!-mondja és átkarol és segít menni, ha nem segítene szerintem összeesnék. Körbenézek és látom, hogy Ryan még mindig ott fetreng a földön. Nem érdekel, hogy mi lesz vele.

Lando

Teljesen vérszemet kaptam , mikor megláttam Liát, egyszerűen nem értem, hogy hogy tud egy férfi ilyet csinálni egy védtelen nővel. Egy ujjal nem tudnék így hozzáérni egy nőhöz. Szerencse, hogy ilyen feledékeny vagyok és otthagytam a telefonom.  Azon kapom magam , hogy a csávón térdelek és Lia próbál leszedni róla. Hozzáfordulok és megölelem. Próbálom megnyugtatni, és a szobám felé indulunk, hogy lemossam a sebeit és bevigyem a kórházba utána. Lehet felhívom Charlotteot ő biztosan tudja mit kéne tennem.
-Gyere, már csak pár lépés. Szerintem korházba kéne vigyelek.-mondom neki.
-Nem kell!. Ezelőtt sem mentem be soha.- rámnéz és látom, hogy reszket.
-Lia kérlek! -látom rajt , hogy nehezebben veszi a levegőt. Pánikrohama van, tudom nekem is volt egy párszor.- Figyelj rám, lélegezz nagyokat, már minden rendben, ittvagyok.-próbálom megnyugtatni.
-Nem megy!- mondja és alig kap levegőt.
Ezt lehet később megbánom, de most ez az egy ötletem van csak. Megcsókolom, meglepődik és visszatartja a lélegzetét. Elhúzódok, és már sokkal lassabban veszi a levegőt.
-Hát ez mi volt?-kérdezi.
-Két módja van, hogy a pánikroham elmúljon, vagy lassan veszed a levegőt, vagy visszatartod, segítettem visszatartani.-mosolygok és visszacsókol. Hajába túrok és elhúzódom, mert tudom, hogy ezt nem szabad csinálnunk. Nehezen tudok leállni, az ajkai puhák, ártatlanok. Csókja tele volt érzelemmel, tökéletes volt.
-Gyere, lemosom a vért és utánna beviszlek a korházba. -mondom neki, miközben ő megharapja az ajkát. -Kérlek ne harapdáld az ajkad, mert most nem vagy olyan állapotban, hogy azt csinálhassuk, ami éppen a fejemben van. -mondom és elpirul.
-Muszáj bemenni a kórházba?
-Felhívom Charlotteot és meglátjuk ő mit mond.
-Nem akarom zavarni!-mondja.
-Dehogy zavarjuk.- kimondom és már hívom is.
-Szia, légyszi gyere ide a szobámba, van egy kis probléma.
-Mi a baj?
-Gyere ide és meglátod.
-Megyek.

Kopognak az ajtón, odamegyek és kinyitom
-Mi a baj?- kérdezi kétségbeesetten és az ágyra mutatok.
-Szia!-köszön Lia.
-Úristen, mi történt veled? - Charlotte mérgesen rám néz. -Mond azt, hogy nem te voltál!
-Nem ő volt! Ő csak megmentett, a barátom egy kicsit bedurvult!- mondja Lia mielőtt megtudtam volna szólalni.
-Nem kicsit! Nem sokon múlott az élete! Ha nem érek oda bele sem merek gondolni mit művelt volna vele az a faszfej!-mondom és megint felbaszom az agyam.
-Mit csinált veled?- kérdezi Charlotte könnyes szemmel. Elég érzékeny típus.
-Először a karomba vájta körmeit, majd megpofozott, megütött ököllel, folytogatott, gyomron rúgott és lehet még volt valami, de csak ennyire emlékszem.-mondja majd megöleli Charlotte.
-Nagyon sajnálom!- mondja Charlotte.
-Gyere be a fürdőbe lemossuk a vért!-mondom neki.
-Lando, szerintem be kéne vinni a korházba!-néz rám Charlotte, majd Lia.
-Oké, hozok neki addig ruhát! Oda adod a kártyád?
- Nincs nálam Kellynél van!-mondja és már elő is veszi a telefonját és tárcsázza a lányt.
-Szia légyszi tudnál hozni nekem valami melegítő ruhát? Gyere a 304 es szobához! Ne kérdezz semmit majd itt elmondom.- lerakja a telefont.
Bemegyünk a fürdőbe és fogok egy törölközőt aminek bevizezem a csúcsát és elkezdem óvatosan letörölgetni a vért. Az orrától kezdem majd, majd átmegyek a kezére.
-Próbálom nagyon óvatosan csinálni.
-Már megszoktam. Kb minden héten egyszer-kétszer átesek rajt.- mondja és lehajtja a fejét, mintha szégyelné.

Kopognak az ajtón és beviharzik a lány az ajtón.
-Mi történt? -kérdezi és körbenéz. Odaadja a ruhát Liának.
-Ryan kicsit bedurvult, Lando mentett meg. -néz rám hálásan Lia.
-Hol van az a rohadék, most esküszöm megölöm.-mondja és megindul az ajtó felé.
-Szerintem mára elég annyi neki , amit én adtam. Még sírt is.-mosolygok.
-Ügyes voltál! - ad egy pacsit.-Akkor én holnap jövök!-mondja.
-Srácok! Nem szeretnék börtönlátogatásra menni!-mondja és már ő is mosolyog, és elmegy átöltözni a fürdőbe.
-Bevisszük a kórházba eljössz? Biztos kell valaki mellé akit jól ismer.
-Igazából szerintem 48 órája ismerjük egymást! De már most tudom, hogy nagyon jó barátnők leszünk!-mondja és ránézek a hegekre az arcán. Lehet ő is átélte ezt?

Lia kijön a fürdőből , így is gyönyörű, bármiben is van.
-Hol van Mason?-kérdezi Kellytől.
-Megkeresi Ryant.
-Mikor utoljára láttam a földön fetrengett a folyosón. Az orra biztosan eltört, hallottam a reccsenést.-mondom a többieknek.
-Jézusom Lando!-Charlotte néz rám.
-Szép volt!- ad egy pacsit Kelly és mosolyog.
-Ha nem szedem le róla szerintem megöli.-mondja Lia. -Igen lehet ez ijesztő, de mikor megölelt utána, soha nem éreztem nagyobb biztonságban magam. - néz rám és odamegyek , megölelem.
-Indulhatunk? Előbb túl akarok lenni rajt.-kérdezi Lia, majd átkarolom és segítek neki menni.

Holnap érkezik a következő rész!  Az sem lesz unalmas, sőt kifejezettem izgalmas és aranyos lesz!