Vágytam Rád (+18)

Part 4

Egy ideig még feküdtem az ágyamon Felixet sajnálva. Mintha egy robot lennék , mintha valaki bekapcsolt volna valamit rajtam , úgy pattantam fel az ágyból. Az ajtóm felé igyekezve jöttem rá , hogy testemet még mindig nem takarja semmi. Mérgesen forgolódva kerestem a ruháimat , amelyek szétszórva hevertek a földön , az ágyam körül. A pólómért nyúltam és felkaptam magamra egyáltalán nem zavartatva magam a ténnyel , hogy a melltartómat nem találom. De mindegy is , szerintem ez nem probléma. Sietősen húztam magamra a bugyim és a nadrágomat. Ahogy voltam , zokni nélkül vettem fel a cipőm és gyorsan elhagyva a házat indultam el. Egyenesen Felix otthona felé.

Szerencsére nincs tőlem nagyon messze, de így sietős léptekkel szerintem 10 perccel hamarabb odaértem, mint általában. Fene se nézte az időt.

Mikor odaértem egy pillanatig hezitáltam az ajtó előtt. Mély levegőt véve, teljesen hülyének érezve magam, hogy eljöttem kopogtam be. Egyre közeledő lépteket hallottam bentről.
-Anya, azt mondtad el... - Nyitott ajtót Felix egyenesen az anyjához intézve szavait. Nyilván nem számított rajta kívül senki másra. A mondat végét elharapva meglepetten nézett rám. Csak egy pillanat volt, de tökéletesen elég arra, hogy végigmérjem. Fekete haja félig takarta sötétbarna szemeit, melyekkel engem fürkészett. Szintén fekete, bő pólója hanyagul lógott rajta és épp elég hosszú volt ahhoz, hogy eltakarja az alsóját. Mert nem volt más rajta ezeken kívül.

Tekintetemet próbáltam elszakítani sebes karjairól. Sosem mesélt bővebben róla, hogy miért és mikor kezdte el bántani magát. Fájt nézni a karján heverő múltat. Mély sebei már gyógyultak, de nyomot hagytak a bőrén. Gondolom még akkor történt mielőtt megismertem..Remélem.
-Szia...Felix. Jól.. Jól vagy? - Kérdeztem talán kicsit több aggodalommal a hangomban, mint kellett volna. Szavak helyett csak egy enyhe bólíntással ajándékozott meg. Oldalra állva hagyott nekem szabad utat, hogy elférjek mellette. Lassan, kissé bizonytalanul léptem be a házba, ahol nem tudtam mi vár rám.

Felix apja a nappaliban feküdt a kanapén. Néha adott ki hangokat, de szeme csukva volt és mozdulatlan testéről ítélve biztos nem volt magánál. A szobákat csend töltötte be. Egyszerre volt nyugodt és ílyesztő a hangulat. Felix hirtelen megállt előttem és a szemembe nézett úgy, ahogyan eddig talán soha. A szemében szégyen volt. Nem tudom, hogy az apját, magát, engem, vagy úgy az egész szituációt szégyellte, de az utolsóra tippelnék.
-Rae, öhm...Hogyhogy te..itt? - Préselte ki magából, próbálva az erős férfit játszani. Pedig láttam a kétségbeesést az arcán.
-Mh hm mh  - Morogta az apja ugyancsak mozdulatlanul.
- Rosszul van.. - Hazudta.
- Felix.. Először is. Bűzlik a szoba az alkoholtól. Szerinted nem vettem észre? Nekem nem kell hazudnod többé. Tudtam miért jöttél haza és.. Meg akartam róla győződni, hogy nincs e szükséged segítségre.
- Mint látod nincs, Rae. Elmehetsz. De értékelem... Csak fura.. Mindegy öhm.. Rae kérlek.. Egyedül szeretnék lenni.. Vele. - Mondta kissé agresszívabb hangnemben. Hirtelen felindulásból a legközelebbi falhoz nyomtam oda Felixet. Meglepetten nézett le rám barna szemeivel és bár nem voltam túl óvatos vele szemben, mégsem tolt el magától. Valamiért felidegesített, hogy azt akarja távozzak. Magam sem tudom miért, de...Abban a pillanatban mikor megéreztem szokásos férfias illatát, megőrültem.
- Biztos vagy te ebben? Szerintem nem árt neked a társaságom és hidd el.. Őt nem fogja zavarni. - Mondtam a szemébe komoran és erősebben a falhoz nyomva kezdtem el csókolni. Amint megéreztem puha ajkait tudtam, most vágyom rá.