Vágytam Rád (+18)

Part 8

Mérgelődve dobtam le magam az ágyamra. Elvált szülők gyereke lévén nem igazán tudtam átérezni Felix gyakori helyzetét. Anyám orvos és szinte mindig reggeltől estig bent van a kórházban , apám pedig ...róla nagyjából nem tudok semmit. Biztos már az új családját alapítja reménykedve, hogy jobb lánya lesz, mint utólag. Jobb? Na ne viccelj. Erről az egoista állatról beszéltem. Szerintem még mindig jobb egyedül lenni, minthogy a saját apámra vigyázzak, mert úgy ki van ütve, hogy mozdulni sem tud. Ezért is volt nehéz végignézni, ahogy Felix a váratlan hívását követően elmegy csak úgy abbahagyva, amit csináltunk. Úgy aggódtam. De miért is? Nem tudom. Játékként féltem, hogy mi történik épp a játékosommal. Mintha egy kellék féltené a gazdáját, mert nem tudja mikor és miért töri darabokra ismét. Aztán már elfárad abban, hogy a tulajdonosa nem viseli gondját és újra és újra összerakja aztán elvárja, hogy ugyanolyan legyen, mint új korában. Jó hasonlat nemde?

Szóval mondhatni a legtöbbször egyedül vagyok otthon. Ez most sem volt másképp. Kiélvezve ezt ledobtam magamról a nadrágot, hogy kényelmesebb legyen minden. Felix pólójának illatát mélyen beszívva pihentem. Görcsölt a gyomrom szóval nehezen kimászva az ágyamból a konyha felé vettem az irányt. Reggeli óta nem is ettem semmit. Felixet leszámítva. Szóval az a pár korty víz volt a gyomromban, amit még nála ittam meg. Mosolyogva gondoltam vissza minden percére annak, hogy ma mit csinált a testemmel. Elképesztően ért ehhez. Evés után egy forró zuhannyal koronáztam meg a napot. Még közel sem volt vége, de már kezdett sötétedni. Kilenc óra múlt. Felix is már biztos hazaért. Ismét az ő pólóját vettem fel zuhany után. Így feküdtem vissza az ágyamba.

Már tíz óra múlt. Gyomoridegem volt és csak forgolódtam. Még mindig az ő pólója volt rajtam és bármennyire is próbáltam elterelni a gondolataimat akkor is arra tudtam csak gondolni, hogy mikor hív. A telefonomat felkapva ellenőriztem ötpercenként, hogy hívott-e. Bár hallottam volna. Idióta Rae. 

-Hülye, ami vagyok. - Szidtam saját magam, mint egy teljesen értelmes ember, aztán hirtelen merevvé vált az egész testem. Felix hívott. Hagytam csengeni pár másodpercig, nehogy azt higyje rá várok mióta hazaértem,ami pontosan így történt. Chh.

-Szia Felix! - Köszöntem a vonal másik végén lévő Felixnek, kivételesen magabiztosan. Valamiért pont most tört ki belőlem az a bizonyos önimádó egyén. Hamar el is tűnt mikor meghallottam Felix hangját, ami...arról árulkodott, hogy sírt. Soha nem hallottam sírni. Soha nem is akart előttem, gondolom ez az egyik oka annak, hogy nem ossza meg velem a problémái nagy részét. Mert sírna, ahogy most tette. De miért is hívott, ha nincs jó állapotban? Fura volt és megílyesztett egyszerre. Hirtelen miért mutatja ezt az oldalát is? Bízna bennem? Annyi kérdés fogalmazódott meg a fejemben, hogy észre sem vettem, hogy csak hallgatok egy perce.

-Éppségben hazaértél? - Kérdeztem. Felesleges lett volna azt kérdeznem, hogy minden rendben van-e mikor egyértelmű, hogy nem.
-Ja. - Szűkszavú volt. Mi történhetett? Aztán rájöttem. Azt hittem rájöttem és bárcsak ne lett volna igazam.
-Felix én sajnálom. Nem akartam ott hagyni csak.. - A pólómra gondoltam, amit nem találtam meg. Ezért vettem fel az övét. Nem akartam ezzel rosszat és lehetetlen kimászni ebből, mikor nyakig benne vagyok.
-Rae ne. Semmi baj. Semmi baj nem volt míg anyám meg nem találta, amit te nem. - Ó basszus.
-Ezért sírsz? - Nem tudtam mást kérdezni. Hallottam, hogy szipog és próbál nem úgy sírni, hogy halljam. Csakhogy azonnal észrevettem. Felix hallgatott egy ideig mielőtt válaszolt volna.
-Mást is talált. Az óvszer. Ledobtam a földre mikor végeztünk. Nem is lenne vele baj, mert oké már nem vagyok 18, miért ne feküdhetnék le azzal akivel akarok? Hah. - Nevetett fel hisztérikusan. -Csak megint máshoz köti a dolgokat és bármi történik köztünk, neki muszáj Lunát szóba hoznia. Igen lefeküdtem vele is, nem mindegy? Hány másik lánnyal még? Mindenképp muszáj volt megütnie basszus, vérzik az orrom. - Háborodott fel anélkül, hogy figyelt volna mit mond. Fogalma sem volt mennyire fáj hallani ezeket, de nem állíthattam meg. Folytatta. - Nem érti, hogy én és te.. AA mindegy.
-Mi mi vagyunk?
-Holnap ráérsz? - Terelte a témát esélyt sem adva a válasznak.
-Öhm..persze.
-A házatokhoz megyek délben. Csak kint. Semmi több. Beszélnünk kell. Könnyebb úgy, mint telefonon szóval.. Ja. Jó éjszakát Rae. - A hívásnak vége. Fogalmam sem volt mi történik és kezdett sok lenni ez nekem. Az érzéseim, az ő érzései (ha van egyáltalán velem kapcsolatban bármi), az anyja, ez az egész. Hirtelen alakult ki a káosz és ezt nagyon szeretem. Ilyenkor elvesztem a fejem.

Lehet az anyja nem lett volna ennyire mérges, ha nem akkor fekszik le velem mikor az apjára kéne figyelnie. De bántotta. Vérzik. A vérző Felix látványát kialakítva és elemezve aludtam el.