Vágytam Rád (+18)

Part 15

Még mindig Felix anyja szavainak a hatása alatt voltam. Mi az, hogy ugyanazt csinálja velem, mint Lunaval. Igaz elengedtem a fülem mellett, hogy nem emlékszik rendesen a nevére és Lucának szólította véletlen, de szavai súlya a vállamat nyomták.
Az ajtócsapódás után kínos csend telepedett a szobára. Nem is kínos volt, inkább feszült akárcsak a háború előtti nyugalom, amelyik bármelyik percben elillanhat. Gondolatok ezrei kerítettek kegyetlen hatalomba amikoris a kis hang a fejemben a következőt kérdezte: Miért ő?

Felix a polc mellett fel-alá lépkedett.  Elég idegesnek tűnt. Mind a ketten szótlanok voltunk.

-Meddig csináljuk még ezt? - Törtem meg a csendet elsőként.

-Mire gondolsz? - Nézett felém értetlenül.

-Meddig teszünk még úgy, mintha nem érezne egyikőnk sem többet? Mi nem barátok vagyunk. Többek.

-Soha nem mondtam, hogy csak barátok vagyunk. Tényleg több, mert vágyom rád, már ha nem lenne egyértelmű. - Mondta a szemembe cinikusan.

-Nem egészen erre gondoltam.

-Rae..Mi nem működünk. Te is jól tudod.

-Miért nem? - Vágtam hozzá felháborodva.

-Nem megpróbáltuk már? Szerinted, ha működnénk itt tartanánk?

-Miért, hol tartunk Felix? Az, hogy a testem az egyetlen dolog ami felkelti a figyelmed, nem azt jelenti, hogy nekem nincsenek érzéseim! Vagy szerinted én is olyan szívtelen vagyok mint te? Oh, tudnék olyan lenni, hidd el! És miért nem vagyok? Hmm? Tudod? - Mély levegőt véve gyűjtöttem össze minden erőmet  következő szavaimhoz. - Mert Szeretlek. Kibaszottul szeretlek. Fogalmad sincs milyen volt mikor nem voltál. Hány éjszakám telt azzal, hogy sírtam és azon agyaltam, hogy miért nem vagyok elég, esetleg mi volt meg benne, ami bennem nincs? Az összes! Az összes éjszakám ráment a kapcsolatunkra és azért mentem keresztül mindezen, hogy aztán azt mondd vágysz rám és semmi több!?

Egyszerre több minden történt. Felix arcizmai megfeszültek és fogalmam sem volt mire gondol. Tekintete üres volt és rideg. Mintha hirtelen felkeltettem volna a benne lakozó démont. Féltem. Nem tudtam mit fog mondani vagy fog-e egyáltalán bármit. Egy perc néma csend elteltével megszólalt.

-Kérlek..Maradj távol tőlem!

Nem akartam elhinni mit mondott. Mégis, hogy gondolja azt, hogy ennyi minden után csak úgy le lehet ezt zárni? Ezt az egészet, amit oly nehezen építettünk fel és raktunk össze. Amit most szavaival egy pillanat alatt összedöntött, mint egy félkész kártyavárat egy erős szél.

-Mi? Felix..Ne mondd ezt! Nem akarok rád emlékként tekinteni!
-Akor felejts el és nem fogsz.

Perceken belül ismét az utcán találtam magam. Könnyeimmel küzködve siettem haza. Tudtam, hogy nincs vége. Sőt. Szerintem most kezdődött el.