Szegény Hanbin baby megint csúszik, de a következő már tényleg ő lesz :D Kicsit át kell írnom, mert még nekem is ciki visszaolvasni azt a mennyiségű ömlengést... lehet az ember szerelmes egy albumba?
Na, de;
többen kérdeztétek a Butteről a véleményem, amikor kijött az első single. Miután viszont megtudtam, hogy lesz rendes album, gondoltam megvárom, és a teljesről írok egy posztocskát. Ez ma meg is érkezett, szóval itt vagyok én is.
Újra csak egy kicsit megosztóra sikerült ez a megjelenés, én azt mondom. Mielőtt azonban részletesebben kifejteném a gondolataimat, megint elismétlem, amit szinte minden BTS véleményemkor elmondok:
Én magam messze állok az Armyságtól. Ezt szerintem lépten-nyomon bizonyítom is. Illetve a comebackek során igyekszem a dalra koncentrálni. Tudom kedvenc bandáim dalait rettentően utálni, ahogyan képes vagyok általam nem annyira kedvelt csapatok/előadók comebackjeit nagyon-nagyon szeretni.
Számomra mindig is csodálatraméltó volt az a BTS-ben, hogy tudnak újat mutatni, meg tudnak újulni, és hogy minden is jól áll nekik. Arról lehetne vitatkozni - bár szerintem nem érdemes -, hogy mennyire képviselik még a "mainstream" nagybetűs KPOP stílusát (kb. semennyire), de ehelyett inkább lássuk a lemezt!
A Butter egy két (az instrumentalokkal együtt technikailag négy) dalt tartalmazó (talán) mini album, szám szerint a BTS hetedik (??) minialbuma. Két verzióban jelent meg, én azt hiszem, hogy le is csapok az egyikre :D
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Tracklist:
Butter
Permission to Dance
Butter
Bevallom, nálam a Dynamite csak visítva futott az elején. JK-t imádtam benne, így relatíve sokat hallgattam, de annyira azért nem voltam tőle lehasalva. Tipikus amerikai piacra szánt visszatérés lett, pontosan úgy, ahogyan a Butter is.
Ettől függetlenül igazából nekem tetszik. Fülbemászó, agyba ragadós, vidám teljesen mainstream pop dalocska. Hamar megjegyzed, és automatikusan kezded rá rázni a hátsód. Nekem talán egy fokkal bejövősebb, mint a Dynamite volt.
Az MVt talán kétszer láttam, mély nyomokat nem hagyott, viszont az a solo dance rész a liftnél nagyon tetszett.
Mondjuk a címén a mai napig röhögök.
Permission to Dance
Kezdjük az elején: Imádom Edet. Így kérdés sem volt, hogy valószínűleg ezt a dalt is szeretni fogom. Szeretem is.
Egy vidám, nyári kis tinglitangli dalocska. Én tuti fogom hallgatni. Bár hiányzott a rap part, kifejezetten örülök, hogy a rap line is énekelt. Szerintem én eddig Yoongit még nem hallottam énekelni sose.
Az MV-t egyszer láttam... na, mondjuk abból annyi pont elég volt. Namjoon fején az a hajszín kritikán aluli, az outfitek meg csak simán kisütik az agyam... JK viszont túlságosan is jól néz ki, ami újra csak megnehezíti a dolgom... Hobinak ez a fehér (?) haj iszonyatosan jóó... de Namjoon... mint, aki belefejelt a jelzőfestékes vödörbe...
A koreo amúgy tetszett, tényleg egy kis pörgős summer song/album.
Összességében:
Huh...
Egyébként én értem, hogy az Armyk egy részének miért nem tetszik. Ez már régen nem kpop (mondjuk én régóta mondogatom, hogy ők már messze vannak az "igazi" kpop műfajától). Egyértelműen nem a koreai piacra készült ez a visszatérés (sem).
Én egyrészt örülök, hogy kísérletezgetnek, viszont bennem felmerült a kérdés, hogy mennyire fair egy ilyen dalt koreai műsorokban promózni, főleg az ő hátszelükkel? Most hetekig minden kpop műsorban nyerni fog egy full angol, amerikai piacot célzó dal... nem mondom, hogy ne promótáljanak műsorokban, de akkor azt tegyék legalább koreai dalokkal... szerintem.
Ettől függetlenül, mint mondtam, nekem tetszik az egész album. Ha választanom kell, egyértelműen a Permission To Dance-t választom, de a Buttert sem kapcsolom el, ha felcsendül.
Nektek hogy tetszett?^^
Holnap újra jövök... sőt, annyira felgyűltek az albumvélemények, hogy mostanában sűrűbben lehet rájuk számítani.
