A tiltott ábránd

3

Az álmom egy hangos ajtó csapodás zavarta meg, utálom mikor nem magamtól ébredek fel. Michael első hangos szavára sem fejeződött be az ajtócsapkodás, így kikeltem az ágyból és kimentem a folyosóra, hogy megnézzem mégis mi az oka ennek a hangoskodásnak. Mikor kinyítottam a szoba ajtómat a hangos csapkodás abba maradt és Cole igen látványosan végig mért.

-Végre hogy felkeltél.-mondta Cole mosolyogva.

-Ezt most csak azért csináltad, hogy felébresz?-kérdeztem tőle kíváncsian.

-Mondhatni igen.-mosolygott a képembe tovább.

-Rohadj meg Fellerr.-csaptam rá az ajtót.

-Mondtam hogy játékban vagy Jones.-kiabált vissza.

-És én mikor mondtam hogy akarok játszani?-kérdeztem az ajtó mögül.

-Ez nem akarás kérdése szivi.-röhögött fel.

Választ már nem is adva folytattam a tegnapi pakolást amit Cole természetesen félbeszakított a bemutatkozásával. Mikor befejeztem a pakolást leültem egy pillanatra az ágyamra, de nem volt egy perc nyugtom se mert Cole kopogás nélkül ismét berontott hozzám.

-Már megint mit akarsz?-álltam fel idegesen.

-Egész jó lett a szobád.-nézett körbe.

-Miért jöttél?-kérdeztem továbra is ugyanazt.

-Meg ne egyél, egyébként csak annyit akartam, hogy reggel elég kiábrándítóan néztél ki.-mosolygott az arcomba.

-Egy igazi szemétláda vagy tudod.-mondtam neki és kifelé kezdtem el lökdösni.

-Sokan mondták már de azt is, hogy tökéletes vagyok.-mosolygott tovább, gondolom nem hatotta meg az amit mondtam.

-Biztos hogy nem viccelek?-kérdeztem a tökéletes szóra utalva és egy utolsó lökéssel ki löktem az ajtón és rácsaptam azt.

Mérgemben felöltöztem és lefutottam a lépcsőn, majd felhúztam a cipőmet és a bejárati ajtó kilincs ért nyúltam.

-Hova mész kicsim?-kérdezte anyukám.

-Csak sétálok egyet.-válaszoltam és rámosolyogtam.

-Vigyázz magadra.-mondta, én pedig kiléptem az ajtón.

Elindultam amerre láttam csak, hogy ne kelljen otthon lennem mert Cole viselkedése egyszerűen kikészít. Az arrogáns viselkedésétől és az arckifejezéseitől egyszerűen a Falra mászok, nem is értem hogy lehet valaki ilyen. Pár óra kóválygás után elindultam haza, majd beértem abba az utcába ahol lakom és besétáltam abba a házba amiben jelenleg élünk.

-Szia kicsim, milyen volt a séta?-kérdezte anyukám kíváncsian.

-Egész jó volt.-mondtam.

-Holnap beviszlek az egyetemre.-mondta Michael.

-Milyen egyetem?-kérdeztem.

-Az új iskolád, a régi túl messze van.-mondta mosolyogva.

-De király.- modtam, de persze rá volt írva az arcomra, hogy teljesen mást gondolok az új iskolába járás ötletéről.

-Most nem örülsz?-kérdezte anya.

-De persze hogy örülök.-mosolygotam rá.

-Cole is oda jár.-mondta Michael.

-Ez most komoly?-bukott ki belőlem hirtelen.

-Igen ez most komoly.-válaszolt Michael, és látszott rajta hogy az előbbit nem tudta hova rakni.

-De szuper lesz.-mondtam irónikusan.

-Igen valóban szuper lesz.-mondta Michael majd elsétált.

felsétáltam a szobámba majd összepakoltam holnapra, egyszer csak anyukám dugta be a fejét az ajtómon.

-Gyere le vacsora.-mondta és küldött felém egy puszit.

Nagy nehezen rávettem magamat a közös vacsorára, és lementem majd leültem az asztalhoz Cole mellé és neki láttam enni.

-Jó étvágyat.-Mondta anyukám az asztalnál ülőknek.

-Viszont.-mondtuk mind a hárman egyszerre.

A vacsora nagyon jó hangulatban telt, el nevetgéltünk el mosolyogtunk, kezdtem magamat a végére már jól érezni.