A tiltott ábránd

13

Reggel, ehhez a szóhoz negatív és pozitív emlékek kapcsolnak. Ha van iskola természetesen negatív irányba hajlik a képzeletbeli mutatóm, ha pedig nincs mert szünet vagy esetleg hétvége akkor egyből átborul a pozitív irányba. Ma pedig nem más van mint vasárnap az az a hétvége utolsó napja, de ez egy cseppet sem ad indokot arra, hogy akár egy perce is szomorú legyek.

-Jó reggelt kicsim.-tört rám anyukám.

-Jó regelt anya.-köszöntem reggeli hangomon.

-Min gondolkoztál ennyire?-kérdezte rám nézve.

-Igazábol azon hogy mi pozitív egy életben és mi nem.-válaszoltam.

-Ohh.-csak ennyit tudott rá válaszolni.

-Hova készültök?-néztem végig a rajta lévő ruhán.

-Csak elmegyünk a barátainkhoz.-felelte anya.

-Meddig maradtok?-kérdeztem minden hátsó szándék nélkül.

-Holnap délután jövünk vissza valamikor.-mondta és a kezét az ajtó kilincsemre rakta.

-Vigyázzatok magatokra.-mondtam, és anyukám már itt sem volt.

Miután anyukám az az egyetlen, kizökkentett az ágyamon fekve gondolat menetemből így fogtam magamat és elindultam elvégezni a reggeli rutinomat. A fürdőszobában egyszer csak egy nagyon hangos elköszönést hallottam, gyorsan mivel már végeztem előző teendőimmel fogtam magamat és én is de már a szobámból elksözöntem anyától és Michael-től. Majd miután felöltöztem lementem a konyhába, elővettem egy mély de nem nagy tányért és egy kis gabonapelyhet szórtam bele majd felöntöttem hideg tejjel. Nagyon szeretem a gabonapelyhet, talán a kedvencem a csokis de nagyon közel van hozzá az eperes is. A konyhába egyszer csak Cole jelent meg, leült az asztalhoz de még sem mellém. Magához vette a tányért ami levett a polcról, majd ő is készített magának gabonapelyhet.

-Figyi, nincs kedved eljönni autózni?-kérdezte tőlem a fiú.

-Nem tudom.-válaszoltam.

-Nem vagyok állat.-mondta, mintha tudtam volna hogy mitől félek egy kicsit.

-Rendben, ebben az esetben akkor már igen.-mondtam, majd felálltam az asztaltól.

-Tizenőt perc és indulunk.-mondtam rám nézve.

-Vinnem kell magammal valamit?-kérdeztem a szemébe nézve.

-Nem, csakdú magadat hozd.-mondta mosolyogva.

-Oké.-feleltem lazán, bár ez Cole közelében nem szokásom.

Körülbelül két-három perccel később már a járó autó hangját hallottam, ebből arra következtve lassan indulunk. Gyors léptekkel lementem az alsó szintre, majd leültem az előszobában elhelyezett cipőtartóra aminek a tetején egy ülőke volt. Kezembe vettem a fekete sport cipőmet és felhúztam azt a lábamra, majd magamra kaptam egy vékony dzsekit és kiléptem a levegőre.

-Indulhatunk?-nyitotta ki Cole az ajtót.

-Igen.-válaszoltam nyugodtan.

-Két perc és én is készen vagyok.-mondta majd becsukta az ajtót.

-Rendben.-mondtam, de ekkor már az ajtó csukva volt.

-Itt is vagyok.-mondta, majd bezárta maga után az ajtót.

Oda sétáltunk a szürke Mercedeshez, és beszálltunk. Gyönyörű volt belülről, Cole-nak van izlése, bár ki gondolta volna hogy az egyetem ászának esetleg nincs. Nem sportautója volt mint a többi menőnek az egyetemen, hanem terepjárója. De gondolom ez árba ugyanaz a kategória. Az ablakon bámultam kifelé mikor megláttam a járdán Li-t sétálni, integettem neki de ő valószínűleg hirtelen nem tudta ki az ugyanis nem intett vissza. Egyszer csak az autó megállt, Cole kiszállt belőle majd a fejével jelzett hogy szálljak ki én is.

-Csoda szép ez a hely.-mondtam.

-Ide szoktam járni ha szeretnék egy kicsit kipacsolódni.-mondta a tájat bámulva.

-Köszönöm hogy elhoztál ide.-néztem rá, de ő továbbra is a vidéket kémlelte.

-Ne köszönd, nem azért hoztalak ide.-nézett felém, de valahogy most más milyen volt a szeme, sose szokott rám így nézni.

Ahogy teltek múltak a percek majd az órák, úgy egyszer csak a nap is eltűnt az égről. Mi pedig az autóban ülve néztük a csillagokat, váratlanul Cole ráhajtotta a fejét a vállamra is becsukta két amúgy gyönyörű szemét.

-Kényelmes vagy Sarah.-mondta majd kis idő múlva elaludt.

A fejemet én is ráhajtottam az ő fejére, majd utána én is álomra hunytam szemeimet.