A tiltott ábránd

12

Reggel csak feküdtem az ágyban és kémleltem a fehért plafont, közben azon járt az eszem hogy mégis hogyan kéne viszonyúlnom Cole-hoz. Valahogy ez a kérdés kör mindig megelevenedik bennem, és egyszerűen nem tudom kitaszítani az elmémből. Gondolatvilágomból ismeretlen lány nevetés zökkentett ki, felpattantam és gyorsan oda mentem az ajtóhoz majd résnyire nyitottam azt és kinéztem az aprócska résen. A szemem világa valami olyanba kapott betekintést amibe biztos nem szeretett volna. A lány úgy logott Cole nyakában mint egy majom a fán, és úgy csókolta a fiú ajkait mint ha ezer éve egy párt alkotnának. Aztán az ismeretlen lány fogta magát és halk léptekkel elhagyta a felsőszintett. Cole hirtelen a szobám felé kapta a fejét és elkezdett az ajtóm irányába sétálni. De még mielőtt belépett volna a szobámba az én drága édesanyám felkiabált hozzánk.

-Fent vagytok gyerekek?-kérdezte anyukám lentről.

-Én igen.-kiabált Cole.

-És Sarah?-kérdezte anyukám és egyre közelebbről hallottam a hangját.

-Nem tudom.-felelelte Cole és elengedte az ajtóm kilincsét.

-Ha felébredt mond meg neki hogy átmentünk a másik városba.-próbált anyukám suttogni.

-Rendben.-felelte lazán Cole.

-Sziasztok.-köszöntek el.

-Sziasztok.-köszönt el a fiú is.

-Tudom hogy fent vagy.-jött be a szobámba Cole.

-Mégis honnan tudtad.-kérdeztem kíváncsian.

-Láttam hogy nézel minket, nem tudtam hogy ekkora kukkoló vagy.-mosolygott, az a mosoly aztán bugyi villantós volt.

-Bocs hogy megnéztem ki miatt nem tudok pihenni.-morogtam.

-Szerintem inkább féltékeny voltál.-mondta és közelebb sétált hozzám.

-Szerintem meg képzelődsz.-vágtam lazán oda.

-Szerintem meg nem, te is ugyanúgy akarsz engem mint én téged.-mondta tett még egy lépést felém.

-Na jó, neked aztán tényleg van képzelőerőd.-nevettem ki azt a tényt ami lehet hogy igaz volt.

-Tudod mit én úgyis tudom mi az igazság.-mondta, és én ezt egy percre sem kérdőjeleztem meg.

-Most viszont ha megbocsátasz elmegyek fürödni.-mondtam és otthagytam.

-Megbocsátok.-mondta és láttam a szeme sarkából ahogyan utánam nézett.

Alig vártam hogy bemenjek a fürdőbe és lehűtsem magam, talán ez majd kicsit vissza ráz a valóságba. Nyugodt hangulatomat az zavarta meg, hogy láttam halványan vissza tükrözödni Cole arcát a párás kabinon.

-Te mit keresel itt?-ugrottam egy nagyot és még jó hogy nem törtem ki a nyakamat.

-Hozzád jöttem mint látod.-mutatott végig magán.

-Nem jössz be hozzám.-fogtam rá erősen a kilincsre.

-Nem is akartam, de most hogy mondod.-vigyorgott.

-Akkor mit akarsz?-kérdeztem idegesen és olyan hálás voltam hogy párás a zuhanykabin.

-Igazából már mondtam, téged.-dőlt neki a falnak.

-Menj ki.-mondtam és egy pillanatra elzártam a vízet.

-Nem tehetem.-mondta.

-Miért nem?-kérdeztem még idegesebben.

-Te miért nem akarsz engem mint a többi lány?-kérdezte és közelebb jött a zuhanykabinhoz.

-Mert én nem vagyok a többi lány.-mondtam.

-Azt tudom.-mondta és mosolyogva lehajtotta a fejét.

-Adnál egy türülközőt?-kérdeztem.

-Igen.-mondta majd lerakta a kagyló szélére az említett tárgyat.

-Elfordulnál esetleg?-kérdeztem tőle.

-Nem, hiszen úgyis foglak látni még így.-mondta és láttam ahogyan rázza közben a fejét.

-Kérlek.-könyörögtem neki mint egy idióta.

-Oké, de csak mert ilyen szépen kérted.-mondta majd elfordult mint a jó gyerek.

-Köszönöm.-mondtam majd kiléptem a kabinból és magam köré csavartam a türülközőt.

-Szívesen.-mondta majd vissza fordult és egymás szemébe néztünk.

-Én most megyek.-mondtam és már el is tűntem mint a kámfor.

Beértem a szobámba és leültem az ágyamra, majd két kezem a fejemhez szorítottam és azt hajtogattam hogy belé nem lehetek szerelmes, iránta nem érezhetek semmit a anyukám és Michael miatt.