A tiltott ábránd

17

Li-hez tartva volt időm gondolkodni, még azon is amin sosem szoktam, mert nehezen érint. Már az ajtajuk előtt álltam, mikor Li mellém lépett és a vállamra helyezte a kezét.

-Sajnálom, én nem akartalak megbántani téged.-nézett a szemembe, és láttam benne az igaz megbánást felcsillanni.

-Semmi baj, én is sajnálom, hogy felkaptam a vízet.-fordultam felé már teljes testtel.

-Hoztam bort.-mutatta fel, majd ölelésbe vontuk egymás testét.

És itt jöttem rá, hogy érezheték én bármit ha ilyen barátom van mint Li.

-Na gyere menjünk be, már nincs olyan jó idő idekint.-tette a kezét újra a vállamra, é s úgy tolt be az ajtón.

-Hoztam poharakat-rohantam utána.

-Köszönöm kár, hogy csak két kezem van.-mosolygott rám.

-Milyen bort hoztál?-kérdeztem kíváncsian.

-Kérlek szépen egy 1972-es OREMUS 6 puttonyos aszút.-mutta felém büszkén.

-Akkor nem akarom tudni az árát.-néztem rá, hogy nem kellett volna ilyen drága bort vennie.

-Nem bizony.-húzta el a száját.

-Honnan származik?-kérdeztem érdeklődve.

-Magyarországról, úgy tudom ott az egyik legjobb az aszú.-mondta, majd töltött a poharakba.

-Hmm, ezt nem is tudtam.-néztem rá.

-Finom ugye?-kérdezte, miközben én ízlelgettem a bort a számban.

-Valóban az egyik legjobb.-bólintottam elismerően.

-Baszki.-mondta egyszer csak a semmiből Li.

-Mi a baj?-kérdeztem aggódva.

-Semmi, csak valamit kirakott Cole az instára amit neked nem kéne látnod.-nézett rám.

-Jaj, nem érdekel az a barom.-mosolyogtam rá, hogy minden rendben lesz ha megmútatja nekem.

-Biztos vagy benne?-kérdezte félve és a telefonját szorongatta.

-Igen, biztos.-mondta majd elvettem tőle a készüléket.

De mikor megláttam, hogy Cole egy ismeretlen lány szájában kutakodik akkor azért pár könnycseppet ejtettem.

-Bassza meg.-csak ennyit tudtam mondani, majd néma lettem.

-Jól vagy Sarah?-kérdezte Li.

-Persze csak, nem gondoltam volna, hogy ekkora egy seggfej.-néztem az arcára.

-Beszéljünk valamiről, amit már régen meg akartam tőled kérdezni, csak valahogy mindig féltem feltenni ezt a kérdést.-fogta meg a kezem.

-Kérdezz csak nyugodtan.-ültem fel az ágyban.

-Apukád, ő vele mi történt?-kérdezte Li félve.

-Ez egy nagyon jó téma.-fogtam meg a fejemet.-

-Ha nem akarsz róla beszélni nem muszáj.-fogta meg újra a kezeimet, ilyen biztatás képpen.

-Már úgy is elszerettem volna neked mondani.-feleltem.

-Biztos?-kérdezte.

-Igen, lényegében az apám elhagyta anyámat mikor én körülbelül 7 éves voltam, és mindezt egy másik nőért.-néztem rá, és a szemében láttam a sajnálatott, amit sosem szerettem látni ha erről beszéltem valakinek.

-Sajnálom.-mondta és megölelt.

-Már minden oké, te tudod hogy Cole édesanyjával mi történt?-kérdeztem tőle.

-Igen, az ő anyukája szintén elment, és keresett egy gazdagabb férfit.-mondta.

-Köszönöm, hogy elmondtad Cole valószínűleg sosem mondaná el.-raktam a kezeimet a lábaimra amik törökülésben voltak.

-Viszont most már szerintem aludjunk holnap suli.-bújt a takaró alá mint egy kisgyerek.

-Jó éjt Li.-mondta és küldtem felé egy puszit.

-Jó éjt Sarah.-küldött ő is felém egy puszit.

Másnap reggel

Reggel a suliba közösen indultunk természetesen, már éppen beértünk mikor nekem jött egy ismeretlen srác és én elestem.

-Nem tudnál jobban odafigyelni?-kérdezte tőle Li és közben segített nekem felállni.

-Bocsánat kis egyszer használatos.-röhögött a képembe, de nem ő volt az egyetlen minden sportostól megkaptam, hogy jól elhittem, hogy Cole és köztem lehet bármi is.

-Ne foglalkozz velük.-fogta meg a kezem Li és magával szembe fordított, de elfordultam mert pont akkor láttam meg Cole-t.

-Most mennem kell.-néztem rá, és oda mentem Cole-hoz és lekevertem neki egy hatalmas pofont, mire ő olyan erősen megszorította a csuklómat, hogy másnapra tuti lila lesz.

-Ha még egyszer előfordul ez, akkor nem köszönöd meg a továbbiakat.-nézett a szemembe majd ellökött és újra a földön kötöttem ki.

Felálltam miután ő elment, és besétáltam a terembe majd a csuklómra tettem az ujjaimat.

-Mi történt a kezeddel?-kérdezte Li ijedten.

-Semmi, csak elestem.-hazudtam.

-Megölöm azt a barmot, nagyon fáj?-kérdezte tőlem.

-Nem.-mondtam és ismét hazudtam.

-Tuti?-kérdezte, hogy a biztosra menjen.

-Igen tuti.-mosolyogtam rá, de majd bepisiltem a fájdalomtól.

Nem sokkal később már vége volt az óráknak, és én haza felé sétáltam mikor Cole autóját vettem észre a perifériás látóteremben.

-Mit akarsz?-kérdeztem tőle és a csuklómat szorongattam.

-Szállj be, elmegyünk orvoshoz.-állt meg a kocsival.

-Nem fogok.-mondtam makacsul.

-Akkor én raklak be.-mondta, majd kiszállt és felkapott a széles vállaira és berakott a kocsiba.

-Nem akarok orvoshoz menni.-néztem rá boci szemekkel hátha bejön.

-Nálam ez nem működik.-mondta, hát ki ne gondolta volna, és a kórház fele vettük az irányt.