A tiltott ábránd

16

Ma is az ébresztőm idegesítő hangjára ébredtem. Unalmas napnal mézel elébe. Vagyis akkor még azt hittem....

Besétáltam a fürdőbe és elvégeztem a reggeli rutinomat. Mivel emeletes házban lakunk ezért miután végeztem elindultam le a lépcsőn. Gyors reggeli után ami minden nap a müzlit jelenti, elindultam a bejárati ajtó felé, hogy felvegyem a cipőmet a tárolóról. Már így is késésben voltam, de így is olyan nehezen szedvedtem fel magamra a Converse cipőmet, hogy csak na. A buszhoz már futólépesben haladtam, de szerencsémre sikerült elérnem. Leültem az első szabad helyre és kifelé kezdtem bámulni. Egy percet sem késet a busz, így nekem sem kellett besietnem az egyetemre, nem mintha beszoktam volna. Már a folyosón sétálva megpillantottam Li-t, hogy is ne venném észre azt a mamlasz fejét.

-Jó reggelt.-köszöntem neki miután odaértem hozzá.

-Jó reggelt, mivolt az a tegnapi story amit Cole kitett?-kérdezte Li felhúzott szemöldökkel.

-Foggalmam sincsen, talán ezt nem tőlem kéne megkérdezned.-néztem rá.

-Igazad van.-mondta majd hangosan oda kiabált Colek-hoz, mire ő felénk fordította a fejét és elkezdett felénk sétálni.

-Igen, mit akartok?-kérdezte Cole flegmán.

-Neked is szia.-motyogtam az orrom alatt.

-Hogy?-kérdezte Cole, valószínűleg halotta, hogy motyogtam valamit.

-Semmi, csak félrenyeltem.-hazudtam.

-Mi volt az a tegnapi story amit kitettél napodba?-kérdezte Li.

-Igazaból semmi, részeg voltam.-válaszolta.

-Biztos?-kérdezte Mr. Nyomozó Li.

-Mondom, amúgy is Sarah még csak nem is szép sőt hát elég csúnya, plusz egy újjal se érnék hozzá.-mondta majd elsétált tőlünk.

-Nekem most haza kelmennem.-mondtam dadogva.

Hé, Sarah várj.-kiabált Li, és a szemem sarkából láttam, hogy Cole elindul utánam.

-Állj már meg.-kiabált rám később Cole.

-Nem, és ne szólj hozzám te rohadék.-mondtam és könnyes szemmel felé fordultam.

-Azt mondtam állj meg.-fogta meg a csuklóm és maga felé fordított.

-Vedd le rólam a kezed.-kiabáltam rá.

-Nem.-felelte.

-Egy igazi rohadék vagy hát, hogy is hihettem el neked bármit is.

-Tudod mit, már bánom azt a napot mikor előszőr megcsókoltalak.-vágta a fejemhez és sértődötten elsétált.

Fogtam magamat és elmentem haza, el sem hiszem, hogy még ő van megsértődve rohadtul gyerekes az egész ember. Írtam anyának egy üzenetett, hogy ma este nem alszom otthon, úgyan is Li-vel este egy bor mellett átbeszéljük az élet lényegét.

Köszönöm a türelmeteket!