Miközben a terem másik végében lévő színpad szélén a srác, akihez alig két napja volt szerencsém a bárban, éppen fulladozott, én igyekezve felfogni a dolgokat, gyorsan visszasiettem az asztalunkhoz.
Nora, Jordan és Ellie mindannyian a színpad irányába fordultak, tekintve, hogy a fulladozás hangja szinte mindenkinek felkeltette a figyelmét. Az előbb említett három embert szerencsére nem érdekelte annyira, így alig pár másodperc múlva újra az ebédjeikre koncentráltak.
- Ő kicsoda? - biccentettem a srác felé, aki végre legyőzte azt az egy korty kólát.
Ellie lenyelte a falatot, amelyet éppen rágott, majd az általam mutatott itányba fordult.
- Ő? Mason Wright, a banda dobosa. - vonta meg a vállát.
Mondanám, hogy leesett az állam, de nem lenne igaz. A meglepettség túl nagy volt ahhoz, hogy bármit tudjak reagálni, csak ültem az asztalnál, miközben még mindig a srácot bámultam. Aztán eszembe jutott, hogy amikor utoljára találkoztunk mennyire ideges volt. Illetve, hogy kétszer is fejbevágtam a felmosóval.
El kellett tűnnöm onnan, méghozzá nagyon gyorsan. A lehető leggyorsabban. Abban nem reménykedhetettem, hogy nem szúrt ki, de hátha kell egy kis idő, mire rendesen felfogja, hogy kit is látott.
- Valamit a táskámban hagytam. - álltam fel a helyemről türelmetlenül.
Gyors léptekkel haladtam a folyosón abba az irányba, amerre a sminkes szobát sejtettem. Emlékezetem szerint már majdnem elértem a megfelelő ajtót, amikor az azzal szemben lévőből kilépett Mr Blye, a menedzser.
- Leah, tudtál már találkozni a srácokkal? - kérdezte, és egy pillanat alatt szakított ki a gondolataimból.
- Még nem. - ráztam meg a fejem.
- Akkor pont itt az ideje. - ragadta meg az alkaromat.
A táskámról, illetve mindenről megfeledkezdtem és miközben Mr Blye a folyosón visszafelé húzott, azon járt az agyam, hogy pontosan hány percem is van, amíg ki nem rúgnak az új munkámból. Hiszen fejbevágtam az egyik bandatagot, aki úgy ment el a bárból, hogy legszívesebben kirúgatott volna. Innen, ami neki a természetes élőhelye, még szép, hogy ugyanezt akarja majd tenni.
A menedzser a színpad mögé vezetett, ahol a backstage részben nagyobb volt a rendetlenség, mint vártam. Ha jól láttam, akkor ott voltak az öltözők, illetve még egy ajtó, ami nagy eséllyel még egy hátsó kijárat lehetett az épületből.
Mr Blye benyitott az egyik ajtón, nekem pedig egy kanapékkal és ruhatartó álványokkal felszerelt szoba tárult a szemeim elé, bent három sráccal, akik éppen az ebédüket fogyasztották.
Az érkezésünkre abbahagyták a beszélgetést és felénk fordultak.
- Fiúk, ő itt az új fotósotok. - tolt be maga előtt az ajtón a menedzser. - Mivel Naomi lemondta, így ő került a helyére. Nekem dolgom van, ismerkedjetek.
Már majdnem ki is slisszolt a szobából, amikor egy pillanatra visszafordult.
- A negyedik közületek merre van?
- Kint a színpadnál. Azt mondta mindjárt jön. - biccentett a feltételezett színpad irányába a szőke srác, akit szintén felismertem még kedd estéről, a bárból.
Mr Blye-nak ennyi elég is volt, majd miután becsukta maga mögött az ajtót, a három nálam nem sokkal idősebbnek kinéző fiú elkezdett bemutatkozni. Pontosabban a szőke mutatta be őket, tekintve hogy a másik kettő máris újra enni kezdtek.
YOU ARE READING
A Vonzalmi Paletta
Romance'Hogyan NE írjunk szerelmet!' Ez lehetne a címe Leah Boury nemlétező könyvének, hogyha úgy döntene, hogy szakmát vált. Kiskora óta egészen részletes elképzelése van a tökéletes kapcsolatról a tökéletes párral. Mogyoróbarna haj, mohazöld szemek, mind...
