Különlegesen veszélyes

Prológus-2.

Flicker-Enhypen

2 hónap. Ennyi idő alatt tervezte meg tökéletlen szökését. Soha nem is gondolta, hogy ő ilyen okos is tud lenni, hogy kitaláljon bármilyen szökési tervet is. A szükség mindenkiből zsenit teremt. Mindent alaposan megfigyelt és elemzett, főleg az őröket. Mikor már vagy 3 hete figyelte őket, magában egy győzelemittas mosoly húzódott az arcán. Az őrök a szokások rabjai voltak. Mindent tű pontosan tettek és ez volt számára az egyik kiút a börtönéből. Mindegyik őrnek adott egy nevet, hogy könnyebben kiigazodjon rajtunk. A kedvence a Papa volt, aki a leglassabb volt és sokszor pihentette lábait. Sajnos a Papa nem járt az ő cellájához közel, de ő a volt a felügyelő egy másik őr társával, akit Jungkook csak Kegyetlennek hívott. Ő bántalmazta a legtöbb börtöntársát. Látta rajta, hogy élvezi is, ha ostor csattanhat megannyi ember hátán. Ők ketten a vacsora utáni veréstől kezdve—ami körülbelül 11:00 lehetett—egészen reggelig ügyeltek. Az estében az ember bátrabb lesz, ha ő akar tenni valami olyat, ami tilos lenne. Jungkook-ot teljesen elöntötte az adrenalin attól, hogy ilyen tökéletes időpontba találhatta meg kedvenc őrét. Az öreget nem csak azért kedvelte, mert lassabb volt, hanem, mert soha nem tett semmi rosszat az itt lévőkkel. A fiú látott benne valami...kedveset, ami Kegyetlen szemeiben soha nem volt megtapasztalható. Fogalma sem volt, hogy eddig miért nem töltött több időt az emberek elemzésével. Talán azért, mert most se tudta teljesen megfejteni őket. Akármennyire próbálkozott, ő mégsem volt képes arra, hogy pontosan leolvassa az érzelmeket. A sajátjait se értette, részben ezért is rejtette el őket, úgy, ahogy a hangját is.

Miután—amennyire csak tudta—kielemezte a két őrt, a tervén kezdett el gondolkozni. A Papát könnyen kitudja kerülni, de Kegyetlen nagy falat lesz neki. Utálta, hogy mikor csak a közelébe ért Kegyetlen, akkor ő legszívesebben ici-picire ment volna össze, hogy meg se lássa. Vagy, csak kifutott volna a világból. A lényeg, hogy nagyon nem akarta őt a közelébe látni és pontosan ezt az érzést utálta. Ettől az érzéstől néha a csontjai is megremegtek és legszívesebben a nyakát is behúzta volna. Túl büszke volt ahhoz, hogy elfogadja. Valakitől félt.  Persze ő nem tudta, hogy ezt érzi.
A következő 1 hétben, Kegyetlent figyelte meg. Ügyesebbek érezte magát abban, hogy hamarabb kiismerte az emberek néhány szokásait. Kegyelten, nagyon is szeretett az egyik cellánál álldogálni és szavakkal bántalmazni Jungkook egyik börtöntársát. Nem tudta miért, de szinte mindennap ott töltött fél órát, a legcsillagosabb eges este  körül. Ez hajnali 01:00 lehetett Jungkook szavait lefordítva. Valamit oda akart kötni ehhez az időponthoz, de fogalma sem volt mit kéne tennie abban az időpontban. Egy hétig teljesen abba maradt az ötletelés. Szomorú és dühös volt, amiért nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. Az az egy hét, számára maga volt a kín. Soha nem érezte magát ennyire rosszul. Nem tudta, hogy pontosan mit érzett. Nem az történt, amire ő számított és ez bántotta őt. Ahogy ezt az új érzelmet is, úgy az ez előtt érzett újakat is feljegyezte magában. Arra gondolt, hogy ha valaha kijut innen, akkor majd valaki segít neki megérteni, hogy mit is érez és akkor végre kibontakozhat. De megint túl előre haladt, hiszen még mindig a hideg kövön ült egy cellában.

1 hét után, már kezdte feladni a dolgot. Sírni akart, de egyszerűen nem ment és nem merte elsírni magát. Rosszul érezte volna magát, ha könnyei, hideg arcán folytak volna le. De ekkor, rá mosolygott a szerencse. Azon a napon, mikor úgy érezte, hogy nem talál megoldást, egy erős vasrúd esett be hozzá a cellába. Az ebéd folyamán két cellatárs összeverekedett és így kerülhetett hozzá a kijutásához szükséges eszköz. Volt egy fegyvere, amivel fejbe tudja vágni Kegyetlent. Már csak azt nem tudta, hogy hogy jusson ki a cellájából a legcsillagosabb eges este körül. Egy hét, ismét agyalással telt el, de ebben az egy hétben már nem volt maga alatt. Olyan erősen törte a fejét, mint eddig soha. Minden idejét arra akarta szánni, hogy megoldást találjon. De az ötlet, melyet kitalált a legkevésbé sem volt 100%-ig megbízható. Mégsem tudott volna, ennél jobb tervet kitalálni. Ezért a további hetekben, csak is a tervet boncolgatta. Nem is akart másra koncentrálni. A fejében milliószor lejátszott minden megtörténhető jelenetet. És a mai nap, ki fogok törni innen.