Különlegesen veszélyes

13. Rész

Advice-Taemin

A nyugalom továbbra is tova szállt és nem talált vissza a Fontes salitis utca utolsó lakásába. A fekte hajú fiú próbált semmi olyat tenni, amit a börtönbe látott és megbánt volna...sose kellett még így küzdenie magában, még sose kellett olyat tennie, amit akart és mégsem tehette. Mert tombolni akart, mint a vihar, ami a cellájában még őt is elérte néha. Kiakarta ereszteni a hangját és zaklatottan kérdezgetni össze-vissza, ami éppen eszébe jutott. Hadarni akart és betemetni. Mindent beakart teríteni a kérdéseivel és ezt nem a szokásos szaggatott monoton hangján követelte. Úgy akart beszélni, ahogy Kegyetlen beszélt a rabokkal. Olyan embertelen és méreggel teli hangon, ami sokszor a fülét tépdeste. Mert annak ellenére, hogy nem mindig—sőt alig—értette a szavait, a hangszínétől mindig tudta, hogy félnie kell. És most ezt akarta, követelte, óhajtotta. Pontosan nem is tudta, hogy mire fel ez a nagy düh. Talán túl sok számára ez az érzelmi kavalkád a suttogó hanggal és a titokzatos dallammal együtt. Talán amiatt dühös mert nem tudja ezek okát? Hogy nem tudja a mindent? Nem ismeri a mindent? Nem, nem, ő nem tudja. Pontos kérdések még a tudatalattiját is elkerülik. Ő csak érez valamit, aminek az eredetéről fogalma sincsen.
Hirtelen abba maradt minden tomboló érzelem, mikor hangos kűrt szó hallatszódott kintről. Mindketten visszafojtott levegővétellel figyelték a kürtöt. Jimin tudta, hogy ez minek a hangja. Pontosan ezért indult el az ajtóhoz és vette fel magára cipőjét.
-A király jön. Ilyenkor mindenkinek kinn kell lenni. Addig csinálj magadnak teát, az meg fog nyugtatni-mosolygott a fiú hamisan. Magamnak. Ismételte meg magában ezt szót. Sose készített még magának semmit. Hirtelen el is felejtette a haragját és az ijedtségét. A szőke fiú már csak elrobogni látta a másikat, így kicsit felszabadultan sóhajtott egyet. Talán meg kellene tanítanom főzni. Hisz ez legfoglalja a fiút és ő sem jár vele rosszul.
Szép csöndesen hagyta el a házat, még kabátot is felhúzott, hisz a napsütés ellenére még hűvös volt, a hó, már inkább víztócsaként jelent meg az utcákon. Sietősen haladt a Proclamatio főtérre, ahol a királyok beszédet szoktak tartani. Ott, a bejelentésekre szolgált, vörös kőből gyártott pódium volt megtalálható, a tér közepe felé nézve. Mire odaért, már rengetegen álltak a pódium előtt, a királyt viszont sehol sem látta. Akarata ellenére beljebb lökte a tömeg és meg sem tudott állni a sokaság közepéig. Az emberek mind hangoskodtak körülötte. Mindenütt hallotta a "rab" szót, ami végig futott az embereken és rájuk telepedett...mintha ténylegesen elfogta volna őket. Egy olyan dologtól féltek, amiről nem is tudtak semmit. Jimin épp ezért nem tudta, hogy mit kezdjen a tömegben kialakult, félelemmel teli hangképpel. Egyedül volt, így csak fülelte az emberek beszédeit és találgatásait. Olyan kérdéseket hallott mint; ~Vajon megtalálták a rabot?; ~El kellene költöznünk, amíg nem találják meg?; ~Mit akar a király bejelenteni? És ehhez hasonló kérdések százai támadták hallójáratát. Egyetlen kérdés viszont őt is megkörnyékezte; Bűnös volnék?
Hiszen valaki olyat rejteget, akit egy egész hadsereg is keres és maga a király kerestet. De hisz ő tudja, hogy nem árt senkinek. Ugyan mit tehetne? A világról semmit nem tud, olyan veszélyes, mint egy Kirik. Egyszerűbben kimondva, a legveszélyesebb dolog, amit tehet, hogy megharaphat. Talán csak akkor válik veszélyessé, ha megtanul lenni? Sokkosan meredt maga elé a kérdése hatására. Nem lehet véletlen, hogy bezárták. Egy csecsemőt milyen okból lehetne? A palotában biztos tudnak valamit, amit ő nem. Talán tényleg ő tesz rosszat? Az igazság és hazugság már régen kibogozhatatlan. Amit helyesnek hisz, nem létezik, vagy csak másként, hamisan lélegzik. Vagy ennek pontos ellentéte. Nem ismeri régóta a fekete hajút, sőt még egy hete sem, ha jól számolja. Mégis olyan, mintha már évek óta a segítségére lenne. Annyi minden történt vele egyszerre, hogy csak most vette igazán észre, azt a mérhetetlenül nagy változást, melyen most átmegy. A monoton magányos napjai eltűntek. Ám a napokat nem tudja mostanra jónak vagy rossznak nevezni. Zavarodottan és elnyomottan érezte magát. Annyira tele lett ezzel az őrjöngő zaklatottsággal, hogy lábai majdnem útnak indultak egyenesen a király elé, hogy a kérdéseit nagy hanggal és haragosan feltegye. Nem indult meg. Még tudta tartani magát. Kezében aprólángok gyúltak, amiket rejteni próbált mindenki elől, és közben nyugtatta magát. Gondolkodni nem volt hajlandó. Ahhoz neki is értenie kéne ezeket a szálakat, ám ez még lehetetlennek látszott. Úgy gondolta mindent úgy tesz, ahogy az neki jól esik és ha kudarc lesz a vége, csak magát hibáztathatja.
-Szeretett népem!-zökkentette vissza a valóságba a király, kezdődő beszéde.
-Szárnyra kelt egy pletyka, mi azt feltételezi, a házak acauston-ból vannak. Régen ténylegesen abból készültek, ám mára a fejlődések során, egyszerű alapanyagokból építették fel őket. Megszeretnélek nyugtatni titeket, miszerint a rab, aki elszökött, nem rendelkezik nagyobb erővel mint bármelyikünk. Most pedig, ha megengedik, be is bizonyítom igazam-odalépett az egyik ház mellé, mely üresen állt már régóta. Balkezét a házfalához érintette és valami hihetetlen dolog folyamán a fal rögtön égni kezdett azon a részen. Csodálta ezt a gyorsaságot, ám úgy vélte, a királyi vérvonal miatt mehetett a felségnek ilyen könnyen, bár a tűz, nem terjedt olyan gyorsan, mint az övé. A katonák azonnal eloltották a tüzet. A tömegbe megkönnyebbültség tört felszínre. Mindenki olyan szavakat mondott mint; Hála Laicus-nak! Megkönnyebbültem, Annyira féltem. Jimin is felszabadultan sóhajtott egyet. Ezek szerint ő maga sem egy szörnyeteg, aki bajba sodorhatja a sajátjait.
-Most a legfőbb célunk újra elfogni a rabot. Nagy valószínűséggel ebben a városrészben bújhatott el, ismeretlen okokból. Kérek mindenkit, hogy ha bárki valaki, vagy valami szokatlant lát, haladéktalanul szóljon egy, a közelében lévő katonának. Köszönöm, hogy megtiszteltek figyelmükkel, legyenek óvatosak-hajolt meg az uralkodó. Vastaps kísérte az elmenetelét. A nép tényleg szerette a királyt. Mindig mindent gyorsan elintézett és nem hagyta sose, hogy bárki is rosszul érezze magát a birodalomba. Sokszor utazott el a különböző prefect-ákba, hogy ellenőrizze a rendet és a lakosok életét. Még a szigetig is elmerészkedett párszor, pedig rengeteg időt vett igénybe, hisz Aequor oris n van a legmesszebb a birodalom közepétől. A rendzavarókat viszont vaskézzel ragadta magához. Apróságok miatt is. Ha valaki új nézetet vallott, azt azonnal börtönbe záratta. Ha valaki félmeztelenül sétált az utcán, azt nagy összegű bírsággal büntette. Ha egy kisgyermekben nincs tisztelet, a szüleit büntetik. Minél magasabb rendű embert sértett meg a kisgyermek, annál nagyobb büntetést szabtak a szülőkre. Ha valaki gyilkolt, azt azonnal likvidálták. A gyilkosság elkövetésétől függött, hogy milyen módszerrel vetnek véget az elkövető életének. Az sem számított, ha véletlen, esetleg védekezés miatt tette az illető. Fajtársat gyilkolni az egyik legnagyobb bűn. Becsapni csak akkor érdemes embereket, ha kiváló érzéke van valakinek az emberek átveréséhez és manipulációjához. Másfelől esélye sincs. Ha rajta kapják, minden tárgyalás nélkül a börtönbe vetik. Itt a király maga a bíróság, a törvény hozó és rendfenntartó. A Szenátus, egy fajta tanácsadóként üzemel az uralkodó mellett. Ahogy Jimin is említette már, szigorú szabályok szerint élnek az Ardor-iak.
-Áh, Jimin!-kiáltotta a fiútól balra a rózsaszín hajú "barátja".
-Szia San-mosolygott Jimin a fiúra.
-Hála Laicus-nak, nem volt igaz a pletyka. Viszont így sem vagyok még teljesen megnyugodva-kezdett bele a beszélgetésbe.
-Ne aggódj, most már egészen biztosan megtalálják őt-próbálta nyugtatni a fiút, mint barátja. Még saját maga ellen is beszélt. Hisz ahogy kimondta ezt a mondatot, úgy is ijedt meg tőle. Annyira sokan keresik, ráadásul itt. A katonák, házkutatási parancsukat egész biztos hamarosan kihasználják. Mit fog tenni? Ezen el sem gondolkodott még!
-Igazad lehet. Hisz már nagyon közel van. Lehet, hogy most is épp figyel valahonnan-nézett szét a fiú kissé paranoiásan.
-Te milyennek képzelted el?-kérdezte hirtelen San. A szőke, ezen igen csak meglepődött. Róla érdeklődött? Igazán olyat kérdezett, amire csak ő gondolhat?
-Nem is tudom... magasnak, hosszú fekete hajjal és nagy barna bambi szemekkel. Az ajka alatt egy kedves anyajeggyel, nagy gombóc orral és éles állkapoccsal-majdnem mosolyogni is kezdett, annyira elragadta a fekete hajú leírása. Szédülni kezdett, de nem kerülgette rosszullét. Inkább úgy, mint mikor illuminált állapotban megcsap egy boldogság hullám és elragad magával. Ilyen volt Jungkook-ra gondolni.
-Váó! Nagyon pontosan képzelted el-hüledezett lenyűgözve.
-És te?-
-Hmm...én is magasnak és ridegnek. Ijesztő testtartással, és arccal. Nyugtalanító sötét felhőkkel. A felhőket feltétlen szükséges volt kiemelni!-ábrándozott a fiú. Jimin, elmosolyodott a fiú utolsó mondatán. Most először látott a fiúban valami gyengédet és elvarázsoltat. Aranyosnak találta és kezdte megkedvelni, a tényleges barátjaként tekinteni rá minden ellenére.
-Mit szimbolizálnak?-kérdezte kedvesen. San-t ez a kérdés nagyon meglepte. Sose várt a fiútól ilyen kérdést, bár rendesen alig beszéltek bármiről is. A szíve egy kicsivel beljebb engedte a szőke fiút. Tetszett neki ez a kérdés.
-A titokzatosságot. Hisz lényegében ő tényleg az-bólintott mellé határozottan.
-Tényleg így van. Már csak a csukja és köpeny kell mellé!-lelkesült fel a szőke, mire az előtte álló kedvesen elmosolyodott.