13.fejezet

1.1K 48 0
                                    

𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁


– Igen, tessék? – az erős és mély férfihang a vonal túlsó felén, meglepett. A tanács nekem azt mondta, hogy egy 25 év körüli herceget kell elképzelnem, barna hajjal, nádszál vékony testtel. Azonban a vonal túlsó felén lévő hang miatt, inkább egy erős férfi karakán alkata és markáns állvonala kúszott elmémbe.

– Öhm... jó napot! Lavender Marcalena Magdalena Castillo vagyok, és egy bizonyos Grant Robinson herceget keresek.

– Megtalálta. – kacagott fel aprót, lányos zavarú dadogásom miatt.

– Gondolom tudsz róla, hogy ki vagyok?!

– Igen, a menyasszonyom. – hangja csalódottan hatott.

– Igen, a menyasszonyod... – suttogtam erőtlenül letörölve egy könnycseppett.

– Nézd, Lavender, nem fogok hazudni neked! A tanács minden információt átküldött rólad, nekem, fényképekkel együtt. Azt fontos leszögeznem, hogy oltári gyönyörű vagy, de sajnos nem nekem. Én... én szeretek valakit, aki viszont szeret, és...

– Hasonló cipőben járok! Ezért is hívtalak! – szakítottam félbe.

– Ko... komolyan? Azt hittem, hogy bunkónak fogsz majd gondolni, ha ezeket elmondom neked és elutasítalak.

– Dehogy is! Mint mondtam, hasonló cipőben járok, csak annyi különbséggel, hogy a srác akit szeretek, nos... barátnője van. De elvileg a csaj valamivel zsarolja, és csak ezért van vele.

– Húha. Az szép. – magam sem tudom, hogy miért, de megbíztam benne annyira, hogy mindent elmondjak neki. Beszéltem neki az elmúlt 4 hónapomról, Pilar-ról, mindenről. És baromi jól esett végre egy olyan embernek elmondani ezeket, aki teljes mértékben laikus volt.

Grant csendben, mondandómat egyszer sem szakítva félbe, hallgatta figyelmesen beszámolóm. Amikor befejeztem, vártam, hogy mondjon valamit. Mély levegőt véve, fújta ki a bent tartott levegőjét.

– Ne csinálj semmit, indulok Monacóba. Ez túl izgalmas, hogy csak telefonon kövessem nyomon! Este érkezem! – szólalt meg, s mindenféle elköszönés nélkül, kinyomta a hívást.

Nevetve dőltem hátra az ágyamban, majd elindultam le a nagyihoz. Csakhogy ő nem volt egyedül.

– Szóval ilyen vagy amikor hercegnő vagy... – szólalt meg brit barátom, amint észrevett. Nevetve bújtam ölelésébe. A holland is felállt, s ő is szoros ölelésbe vont.

– Mit kerestek itt?

– Hiányzott a hercegnőnk! – felelte szinkronban a két egyén.

– Mások ugye nem jöttek ide? – estem kétségbe.

– Nem. Nem is mondtuk nekik, hogy ide jövünk. Csak azt tudják, hogy kiugrottunk a boltba, tejért. – rántotta meg vállát a holland.

– És az szerintetek nem lesz feltűnő, hogy órák óta eltüntetek, miután kiugrottatok a boltba 'tejért?' – rajzoltam macska jelet a levegőbe.

– Arra meg majd azt mondjuk, hogy eltévedtünk! Hát most istenem, hogy neked mindenbe bele kell kötnöd! – pöckölte meg nózimat Lando, mire grimaszt vágva, néztem rá. Nem is a fiúk lennének, ha miattam nem csinálnák ezeket.

Monaco's Princess |✔️Where stories live. Discover now