Monaco's Princess |✔️

14. Fejezet

𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁

Egy egyszerű rövid nadrágot és fehér pólót vettem fel, derekamra pedig egy piros fekete kockás inget kötöttem. Enyhe sminket kentem fáradt arcomra, majd bekopogtam Grant-hez. Fekete pólót, s kék farmer nadrágot viselt. Este megbeszéltük, hogy ma látogatást teszünk a tanácsnál, aztán kimegyünk a pályára. Miközben lefelé haladtunk, összeszedtük Chantale-t és Lottie-t, akik fekete, testhez simuló ruhában vártak minket.

– Jó reggelt! – köszöntek mosolyogva, amint megláttak minket. Grant-el mosolyogva köszöntünk, majd nagyinak két puszit adva, siettünk a kint parkoló, fekete Mercedes-Benz GLS autómhoz. Amint mindenki beült, Grant gyorsan elhadarta a lányoknak az úti célunkat – ők nem tudtak arról, hogy megyünk a pályára, ez nekik meglepetés volt –, majd gázt adva, gurultam ki a garázsból.

Út közben nem nagyon beszélgettünk, a csendet a rádióból jövő, halk melódia dallama töltötte ki. Amint oda értünk, a férfivel csak ketten mentünk be.

Renegő kezekkel kopogtam be a terem ajtaján, aztán beléptem, nyomomban a férfival.

– Hercegnő! Koronaherceg! – hajoltak meg előttünk az urak. Mi Grant-tel helyet foglaltunk az ajtóhoz közel eső két széknél. Az urak ugyanígy tettek.

– Nézzék. Tudjuk, hogy a kényszerházasság egy régóta tartó hagyomány, sem mint törvény. Ősatyáink idejében, valóban jó volt ez törvényként. Azonban a huszonegyedik században élünk. A törvények és hagyományok, pedig módosíthatóak. Így ezek miatt, Grant-tel úgy döntöttünk, hogy nem házasodunk össze, még kényszerből sem, ugyanis a Koronahercegnek barátnője van, aki ráadásul állapotos. Márpedig! – húztam elő a jogtörvényt, amit még annó régebbi rokonaik írtak. – Itt az áll, hogy ha a házasulandó felek közül, valamelyiküknek gyermeke lenne, mit bizonyítani is tudnak, hogy egy harmadik féltől van, úgy az eljegyzés felbontható. Na már most, mi Grant-tel eljegyezve sem vagyunk, így tehát ennek az egész kényszerházasságnak, nincs értelme. Továbbá én is mást szeretek, szóval duplán nincs értelme! – vázoltam a helyzetet. A teremben tartózkodó urak, döbbenten néztek hol rám, hol a mellettem ülő férfire.

Az a pasas, aki megadta nekem Grant elérhetőségét, megköszörülte torkát, ezzel magára vonva, mindenki figyelmét.

– Én amondó vagyok, hogy ideje lenne eltörölni ezt a 'hagyományt'. Hagyjuk, hogy a hercegnő és a koronaherceg ahhoz menjen hozzá, azt vegyen el, akit szeretnek. Ez az ő életük, mi ebbe nem szólhatunk bele! – mondandóját hosszas csend követte. Grant lába megállíthatatlanul mozgott idegességében, mire kezemet combjára vezettem. Érintésem miatt, abba hagyta lába mozgása, s éreztem, amint egy fokkal oldódik idegessége.

Amikor hosszú percek múltán sem szólalt meg senki, sóhajtottam egyet.

– Uraim, bizonyára önök sem örülnének annak, ha a lányuk, vagy fiuk, olyan személlyel kötne házasságot, akit nem is szeret. Boldogtalan lenne amellett a személy mellett, tudva, hogy valahol van valaki, akit tiszta szívéből szeret és csak vele lenne, de nem lehet a házasság miatt. Önök apukák, nagypapák. Nézzenek a mellettem ülő koronahercegre! – mutattam rá. A teremben mindenki ő rá nézett. – Fiatal, ez igaz. De képesek lennének elszakítani a saját gyermekétől? Attól a nőtöl akit szeret, és aki a gyermeke anyja? Képesek lennének erre? – kérdésemet néma fejrázás követte.

– Támogatom, e hagyomány eltörlését! – jelentette ki az egyik köpcös pasas. A többiek is helyeslően bólintottak.