Monaco's Princess |✔️

17. fejezet

𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁

Reggel gyorsan lezuhanyozva, majd felöltözve, léptem ki a szobából, s indultam el az étkező felé. Nem siettem, mert tudtam, hogy már mindenki lent volt. Így amikor az étkező ajtajához léptem, s azt belöktem, szemeimmel Danieléket kezdtem el keresni. Hamar kiszúrtam őket. Daniel, Pierre, Lottie, Chantale, Charles, Lando, Max, Carlos és Isa egy asztalnál ültek. Pont Daniel mellett volt egy üres hely, így arra felé indultam el. Fejemet lehajtottam, így hajam arcomba hullot. Amint a srácokhoz értem, hajam továbbra is takarta arcom, így nem tudták, hogy ki vagyok. Leültem Daniel mellé.

– Elnézést, de biztos, hogy jó helyre ült le? – kérdezte a mellettem ülő ausztrál, mire továbbra is lehajtott fejjel, dőltem neki vállának. – Már elnézést?! – háborodott fel az ausztál, mire az asztalnál ülők, csak halkan kuncogtak.

– Maradj már csendben Daniel, és inkább csinálj nekem egy pirítóst! – kérleltem a férfit.

– Mi a fene? Azt se tudom, hogy ki maga, és még itt osztogatja a parancsokat? – kapta fel a vizet 

– Nem én vagyok az, aki hajnalok hajnalán telefonál... – emeltem fel fejemet, mellyel egyidőben, hajamat fülem mögé tűrtem.

– Na menj a tudod hova teeee... – kiáltott fel Daniel, s hangosan felnevetve, ölelt magához.

– Meglepi! – kiáltottam fel nevetve. Az asztalnál mindenki döbbenten nézett rám. – Most mit néztek? Tökre olyan, mintha szellemet látnátok!

– Csak... nehéz elhinni, hogy hat hónap után, újra itt vagy! – felelte Lando, majd hátra tolva székét, kerülte meg az asztalt, s mellém lépve, óvatosan felrántott, hogy szoros ölelést adjon.

– Öhm, Lave, ugye tudsz róla, hogy megrugtál? – kérdezte Lando, eltolva magától. Felnevettem. Ők nem láthatták a pocakomat, ugyanis egy akkora pulóvert vettem fel, ami takarta.

– Nem én rúgtalak meg!

– Már pedig hasba rúgtál!

– De mondom, hogy nem én voltam!

– Akkor mégis ki? - értetlenkedett a brit.

– Percival!

– Hogy ki?

– Ahj, istenem, Lando, olyan értetlen vagy! - fogtam meg kezét, melyet hasamra fektettem, ahol a kisfiam, eléggé elemében van, ugyanis még mindig rugdosott.

– Mi a fasz? – sikkantott fel egy aprót Lando, majd az asztalnál ülőkre nézett. – Valami izé mozog benne! – mutogatott ujjával pocakom felé. 

– Először is, nem izé, hanem Percival. – visszaültem Dani mellé, miközben, továbbra is Landot néztem. – Másodszor pedig – rántottam fel pulcsimat, láthatóvá téve a hatalmas pocakomat. – Terhes vagyok!

– Hogy mi? – kérdezte mindenki egyszerre. Charles – aki előttem ült – meredten bámulta hasamat.

– Terhes vagyok. Hat hónapos. Úton a trónörökös. – feleltem mosolyogva, megsimogatva pocakomat.

– És mi lesz a neve?

– Süket vagy, Lando? Eddig itt Percival-ozta. – morgott fel Charles. – Az én gyerekem? – siklott pillantása szemembe.

– Minek tagadjam a nyílvánvalót? – kérdeztem, hátradőlve a széken.

Charles éppen kérdezett volna valamit, amikor Toto mellém lépve, nyújtott felém egy pohár bögre, forró csokit.