Monaco's Princess |✔️

18. Fejezet

𝙻𝙰𝚅𝙴𝙽𝙳𝙴𝚁

Ideges voltam, habár nem kellett mitől tartanom, ugyanis pontosan tudtam, hogy Charles a gyerek apja. Azonban mégis görcsösen üldögéltem a férfi mellett, a doktornő irodájában, miközben arra vártunk, hogy a borítékot végre kézhez kapjuk.

Azonban a nő csak mondta és mondta a magáét, a szülőséggel kapcsolatban. Én gyakorlatilag már ott elvesztettem a fonalat, amikor a saját életét kezdte el mesélni, hogy milyen borzalmas gyermekkora volt.

A mellettem ülő férfira pillantva, realizálódott bennem, hogy neki sem volt kedve hallgatni azt a sok maszlagot, amit a nő összehordott. Így nyelve egy aprót, sóhajt kieresztve, találtam meg hangomat.

– Megkaphatnánk végre azt az istenverte tesztet? Nem érünk rá egésznap! – emeltem fel hangomat, ezzel félbeszakítva a nő, heves magyarázását. Ő a durcát bevágva, hajította elénk a borítékot, mit Charles azonnal a kezei közé fogott. A papír tetejét letépve, húzta ki belőle a lapot, s annak olvasásába fogott bele.

A végére érve, könnyes szemekkel nézett rám.

– Tényleg az enyém... – suttogta halkan, miközben kezét pocakomra simítva, bújt vállamhoz. Charles halkan sírt nyakhajlatomban, miközben keze folyamatosan pocakomban lévő kisfiúnkat simogatta.

Nagy nehezen, miután Charles össze szedte magát, elindultunk a kocsihoz, ugyanis hamarosan kezdődik az időmérő, amiről jó lenne, ha nem maradna le.

– Hogyan tovább? – törte meg az autóban uralkodó csendet.

– Mármint?

– A gyereknevelésre gondoltam. Mert azt tudom, hogy ti is Monacóban fogtok élni, lévén, hogy te vagy a hercegnő. És szeretném minden pillanatát kiélvezni a gyermekkornak, szeretnék az életetek része lenni. Azonban házasságra nem állok készen, és a karrieremet sem dobnám el magamtól.

– Tudom, hogy nem dobnád el a karrieredet. Erre soha nem kérnélek, hiszen tudom, hogy ez az életed része. Ahogyan arra sem kérhetlek, hogy feleségül vegyél. Tudod, hogy miért nem? Mert azzal, hogy ha beházasodsz a családomba, herceg leszel. Ami kötelezettségekkel jár. Nem annyival, mint a királyi, de jah. Amikor viszont királynő leszek, te pedig király, ott már teljes figyelem kell. Nem versenyezhetnél többet, amit pedig nem akarok, mert tudom, hogy az életed a versenyzés. Ezért szerintem maradjunk csak barátok! Igen, lesz egy gyerekünk, de hát most na! – meg persze baromira szenvedni fogok azért, amiért nem lehetsz az enyém, hiszen az én életemben rengeteg kötelező dolog van. Sokkal több, mint te azt eltudnád hinni! – tettem hozzá gondolatban monológomhoz ezt a pár apróságot.

– Rendben van! Ha megszületik a pici, akkor teljes apai kötelezettséget vállalok. Amikor időm engedi, két futam között ellátogatok hozzá. – felelte furcsa éllel a hangjában. Éppen szólásra nyitottam számat, mikor Charles leparkolt az autóval. Kiérkeztünk a pályára.

– Charles! – szóltam a férfi után, aki érdeklődve kapta felém a fejét. – Sok sikert az időmérőn!

– Köszi!

Vártam egy keveseg, amíg Charles eltűnik kozmoszaim elől, majd a Mercedes garázsához indultam el, ahol keresztapu üldögélt az egyik asztalnál, az előtte lévő monitort meredten bámulva. Leültem a mellette üres székre, s egy halk sziát elmormogva, csúsztattam elé a mai ultrahang felvételt.