XXII. fejezet

163 7 2
                                    

-Hééé, Magnus, mit keres két „Harry Potter szökevény" a nappalidban? - kiabált Izzy Magnus-nak.

Mire az előbb említett is megjelent az ajtóban nem kis döbbenetében félbe is hagyta a megkezdett mondatot: -De Izzy én nem idéztem meg semmilyen démont... - és tátva is maradt a szája, mert a két jövevény megszólalásig hasonlítottak az előbb referált könyv szereplőire.

Kisvártatva Alec is betoppant, hogy megnézze mi történt és felszaladt szemöldökkel fordult Magnus felé, hogy már megint milyen varázslat mehetett félre. De a boszorkánymester feltartotta a kezét és csak annyit, mondott:
-Esküszöm nem én voltam. Hetek óta nem idéztem meg egyetlen démont se a nappaliban.
-Mondjuk ez igaz.
- nyugtázta Alec. Együtt éltek, pontosan tudta, mikor és mit varázsol a férje, és neki se rémlett semmilyen félrement bűbáj.

A két jövevény első döbbenete után egyből a varázspálcájuk után nyúltak, hátha szükség lesz rá, de ekkor egy igen különös dolog történt. Ahogy megfogták a pálcáikat, de azokból hirtelen füst kezdett gomolyogni, nem úgy, mint egy normális varázslat során, hanem lassan, vékony csíkban visszafelé. Végigkúszott a kezükön és körbefonta Harry-t és Drako-t majd lassan elkezdtek átváltozni a pálcáik meg mintha maguk is már csak köd lennének egyszer csak eltűntek.

Hirtelen döbbenettől nem tudtak szóhoz jutni a fiúk csak álltak és bámultak egymásra, magukra és az egyre népesebb társaságra velük szemben a nappaliban.

-Merlin Szakállára, Harry, neked kígyószemeid vannak - kiáltott fel döbbenten Draco

-Te beszélsz? Te meg tele vagy tetoválásokkal - kontrázott egyből majd alaposan végigmérte saját magát is. Valami nagyon furcsa történt, mert észrevette, hogy a kezén foltokban kígyóbőr van. A szemeit ugyan nem látta, de gondolta, hogy Draco az igazat mondja és nem csak ugratja a kígyószemekkel.

Mindenesetre látni ugyan úgy látott mint eddig. Ez legalább valami. De belül érzett valami furcsát, mintha a mágiája teljesen máshogy működne. És akkor hirtelen a kezei körül megjelent egy zöld füstszerű örvény. Kavargott és ezüst-zölden csillogott, mint a Mardekár ház színei. Aztán hirtelen eltűnt.

Eközben Drako a döbbenettől kísérve alaposan saját magát is végigmérte. Tetoválások, elég furcsak jelek ezek nem ismert egyet sem közülük, most úgy fest mint egy elátkozott lélek az Abszol úrtól. De mit van mit tenni, ha pánikba esik csak rosszabb lesz. „Higgadtan Draco, mondogatta magának, akkor nem lehet semmi baj. Talán az összegyűlt népes kis társaság tudja, hol vannak és mi ez. Csak meg kell kérdezni őket. Bár ahhoz jobb lenne előbb összeszedniük magukat, mert jelenleg a döbbenettől még nem tudott egy hangot se nagyon kinyögni."

Magnus törte meg a csendet.
-Szabadjon megkérdeznem, kik vagytok és mit kerestek a nappalimban?

Harry-nek sikerült előbb összeszednie magát és valami értelmes válasz szerűt kinyögnie, bár eléggé remegett a hangja.
-Harry Potter vagyok és az előbb még a Roxfort-ban voltunk Draco-val.

Erre a társaság nagy része hangosan felnevetett.

-Harry Potter, mi? Na ne szórakozzatok, mi az igazi neved? - kérdezte Izzy két nevetés között. Simon áldásos hatásának köszönhetően már pontosan ismerte a különböző mondén könyveket, amik az elmúlt időszakban nagy befolyással voltak a kortárs irodalomra. Így simán el lehetett sütni mellette egy Gyűrűk Urás vagy egy Harry Potter-es poént, vagy ő maga viccelt ezzel. Volt már, amikor Magnus-t is Gandalf-nak nevezte. Bár erről elég gyorsan leszokott, az előbbi gyilkos pillantásának köszönhetően.

Elcserélt életek (drarry AU)  - BEFEJEZETT -Donde viven las historias. Descúbrelo ahora