Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XV. fejezet

18+

---------------------------------------------------------------------------------

Eközben...

Amint Draco becsukta maga mögött az ajtót és hallotta a lány a zár kattanását, meg a záróbűbáj hangját sejtette, hogy Draco nem fog kijönni ismét. Így egyből visszafordult a kijárat felé és kiosont a folyosóra. Egy macska ügyességével lopakodott fel a 7. Emeletre, a Szükség szobáját kereste és nagyon remélte, hogy aki miatt kisettenkedett már ott várja. De nem volt sehol. Pansy elkezdett idegesen téblábolni „Csak késik. Tutira jö. Megígérte. Akarom, hogy jöjjön." - nyugtatta magát közben.

A Griffendél háznál szintén valaki kilógott a takarodó után és óvatos léptekkel haladt a 7. emelet felé. A torka égett, ezerszer megfogadta magában, hogy „többet nem teszi, de valami mégis rávette, hogy újra és újra kilógjon. Tilosban járjon. Hazudjon a barátainak. A testvérének. De ez lesz az utolsó, tényleg az utolsó alkalom, megmondja a másiknak, hogy ő ezt többet nem csinálja. Befejezte." Mire felért a a másik már ott volt.

-Szia, Pansy. - kezdte. A fekete hajú mardekáros lány megfordult és olyan hibbant vigyorral az arcán lépett közelebb, hogy Ginny abban a pillanatban elfelejtette az előző pár perc gondolatmenetét. Sóvárogva csókolták meg egymást. Amikor ajkaik elváltak, Pansy felsóhajtott:

-Hiányoztál.

-Ezt... ezt be kell fejeznünk. - válaszolt Ginny lehajtott fejjel és könnyes szemekkel - Nem bírom tovább ebben a formában.

-Miért, milyen formában szeretnéd? - húzta fel a szemöldökét kérdőn Pansy.

-Úgy rendesen, mondjk randizhatnánk néha. Mint egy normális pár, de ezt... ezt a settenkedést már nem bírom. Hazudok mindenkinek...

-Jó. - mondta Pansy.

-Mi jó? - rettent meg Ginny. - Jó fejezzük be, vagy jó, csináljuk normálisan, nem így bujkálva?

-Az utóbbi. Mégis miért ültem volna be ma egy csapat griffendéles közé, ha nem miattad? Szerinted ennyire elment az eszem, hogy csak úgy csevegjek... Különben is, még Draco sem látott eddig mosolyogni. Erre te ki akarsz rúgni? Pont ma, amikor... - de nem tudta befejezni, mert Ginny megcsókolta, mintha az élete múlna a könnyáztatta csókon. És ekkor a Szükség szobájának ajtaja is megjelent. Ginny odasietett a másik lányt kézen fogva vonszolta maga után és benyitott. Egy kellemes kis szoba tárult fel, kandalló, kanapé és egy ágy.

-Hm. Azt hiszem kegyes hozzánk a Szükség szobája. Ginnevra Weasley, lenne kedved velem aludni? - kérdezte Pansy halálos nyugodtsággal.

-Ez majdnem lánykérésnek is elment volna. - nevetett fel Ginny.

-Ne siessen a Kisasszony annyira, ott még nem tartunk. Előbb valahogy le kéne nyomni az ismerősök torkán, magát a puszta tényt, hogy mi egy párt alkotunk. Ki mennyire lesz kiakadva? - érdeklődött Pansy. -Nem tudom. Anyáék talán nem, bár az a tény, hogy mardekáros vagy biztosan nem fog tetszeni. Az hogy lány, szerintem senkit se fog érdekelni. Ron, nehéz dió, de őt Mio meggyőzi róla, hogy ne akarjon elátkozni azonnal. Harry-vel nem hiszem, hogy gond lenne. Tekintve, hogy ő meg Draco mostanában elég sokat... khm. ... sakkoznak... - sorolta végig Ginny. -Részedről?

-Hát, nézzük csak, a szüleim tudják, hogy a lányokat szeretem, szóval ott nem lesz gond. Végül is aranyvérű vagy, így azzal se lesz bajuk, max amiatt húzzák a szájukat esetleg, hogy mi jobban állunk anyagilag. De ez csak az elején lesz pár fintor forrása. Utána már nem fognak ezen pörögni, főleg ha rájönnek, hogy nem a pénzemre hajtasz. Volt már rá példa, szóval az elején mindenkivel bizalmatlanok. Nem kell a hozományvadász. Draco annyira bele van gyógyulva Potter-ba, hogy szerintem még szívességnek is véli, hogy veled vagyok. Így tutira nem tér vissza hozzád a kis túlélő és ő megtarthatja.