Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

III. fejezet

A Rend megmaradt tagjai továbbra is megfordultak itt néha. Persze már nem olyan sűrűn. Teddy-t úgy döntöttem én fogom majd befogadni, ha elvégeztem az iskolát, addig Lupin szülei vállalták magukra ezt a feladatot. Végül is nekik azért több gyakorlatuk van ebben, és mégis csak a nagyszülei.

Aztán mire elvégzem a sulit, meg szerzek magamnak valami állást, azért Teddy is egy kicsit nagyobb lesz. És akkor átveszem, ha lesz rá lehetőség. Végül is én lennék a keresztapja. És itt kicsit eszembe jutott Sirius. Bár az a tudat nyugtatott, hogy ha nagyon hiányzik, akkor van egy eldugott portré róla, amit most hogy így belegondolok, és mivel az enyém lett a ház, szépen ki is teszek a nappaliba.

Vagyis Sipor szépen ki fogja tenni a nappaliba.

Így néha tudunk is majd beszélgetni Sirius-al. Ez a gondolat megnyugtat. A családfás kárpittal se ártana kezdeni valamit. Nem tetszettek az égésnyomok rajta.

Aztán átvillant az agyamon, hogy mi lenne, ha mire végezünk, Draco is ideköltözne hozzám, és együtt nevelnék a kis Teddy-t. Gyorsan megráztam a fejem, hogy „ekkora teljes képtelenséget nem fantáziálhatok össze. Hogy Draco a Mardekár Hercege Malfoy egy gyerekkel, ráadásul egy vérfarkas és egy boszorkány gyerekével. Nem, annyit biztosan nem változott. Bár a szívem legmélyebb zugában azért reméltem, hogy mégis."

Így telt el még az utolsó pár nap a szünetből. Harry vagy renoválta a házat, vagy gondolkodott. Vagy egyszerre mindkettőt. Aztán meg valahol ott kötött ki, hogy ő rosszabbul van, a másik biztosan nem is emlékszik semmire. Sőt, ha érdekelné, akkor biztosan írt volna legalább egy "Dögölj meg, Potter-t" - de nem, semmit nem hallott felőle. Még pletykákat sem. Az utolsó nap átjöttek hozzá Ron-ék is, hogy együtt menjenek ki az állomásra reggel.Az éjszakája kissé fura volt, egy bizonyos szőkével álmodott....

Harry álma:

Harry ott állt a minisztérium folyosóján, Draco-t várta, vagyis úgy tett mintha nem várná, de azért őt várta. Nagyon szerette volna, ha nem ítélik el, vagy legalább valami jelképes büntetéssel megússza.

Aztán ahogy ott téblábolt, egyszer csak megkocogtatta a vállát valaki. Nem is valaki, Ő. Ezer közül is felismerte az érintését, pedig eddig csak párszor értek egymáshoz, és azt is jó régen. Harry megfordult és már nyitotta volna a kérdésre a száját, amikor egyszer csak Drako odahajolt és egy olyan finom, leheletnyi csókot nyomott a szájára, amit maga sem mert elhinni, hogy több volt puszta sóhajnál. Aztán Draco kámforrá vált. Pontosabban, dehoppanált, nem kérdezett, nem mondott semmit, nem várt választ. Csak ellopott egy csókot és eltűnt.

Az ítéletet is Mr. Weasley-től tudta meg, vagyis most már Arthur-tól. Még nyár elején megállapodtak abban, hogy ezentúl tegeződnek.

Ez volt a valóság, ám Harry álmában Draco nem tűnt el, hanem a csók után elhajolt és erősen kérdőm meredt Harry-re. Aki lassan felcsúsztatta a kezét a fiú karjától a tarkójáig és szenvedélyesen megcsókolta. Mivel a másik egyből visszacsókolt, egyre hevesebben csókolta, nekidöntve a falnak a szőke fiút, másik kezével megtalálva az ingének a felső gombját, és kigombolta, szabaddá téve ezzel a világ legszebb nyakát....

Majd Harry felébredt...

Teste forrt a vágytól, és hirtelen nem tudta, hogy álom és ébrenlét között éppen hol jár.

Lassan hanyatt fordult az ágyában, és kissé csalódva konstatálta, hogy a Black-házban van...

a szobájában...

...egyedül.

Amikor magához tért az álomból, úgy döntött vesz egy zuhanyt és könnyít magán, legalább egyszer. A zuhany nagyon jól esett neki, sikerült normalizálnia a gondolatait, legalább a nem perverz tartományig.