Elcserélt életek (drarry AU) - BEFEJEZETT -

XLVIII. fejezet

...Azazel lépett be a barlang termébe:
-Óh, már azt hittem, lemaradok erről a buliról. Kérem azt a Könyvet, Boszorka.

-Nem hallottad? Kérem azt az átkozott könyvet. - emelte fel a hangját a Démon.
-Kristály tisztán hallottam elsőre is és pontosan tudod a választ. Nem.
-Biztos vagy benne? Akkor mind itt haltok meg. A barátaid biztosan. - erre kissé félreállt, hogy utat engedjen az alsóbbrendű Démonoknak. Vagy egy tucat szörnyeteg özönlött be a bejáraton és egyből az Árnyvadászokat vették célba. Szerencsére mindegyikük elég harcedzett volt már, még Draco-nak is volt már némi tapasztalata, így nem késlekedtek, elővették a szeráfpengéiket és sorra hangzottak fel az angyalnevek, majd csodás kékes csillogásba borultak a pengék, megvilágítva a barlangot. Esther sem volt tétlen, a kezében már ott volt a Vérkő tőrt és ahogy lépett, már a legkevésbé sem nézett ki embernek, füst, árnyak és nyers mágia kavargott körülötte. Yu sem várt tovább, előhúzta a kardját, ami a hátára volt csatolva. Esther közben odaadta az Arany Könyvet Sam-nek
-Vigyázz erre. - majd elfordult és Azazel irányába indult.

Ádáz csata folyt a barlangban, azon a nem éppen tágas területen, az Árnyvadászokat teljesen lefoglalták a kisebb démonok, szinte mindenkire jutott kettő, Lilly és Jia pedig Sam-et és a Könyvet védték. Így a másik két fiúra és Esther-re maradt Azazel, hárman kerülgették, próbálva távol tartani őt a többiektől, de a Nagyobb Démon nem volt könnyű ellenfél és nagyon aljas módon harcolt. Z.-t eltalálta egy varázslat, amit Azazel eresztett el, így a barlang falának csapódott, majd fél-ájultan esett a földre és ott is maradt egy darabig. Yu sem járt különbül. ugyan neki sokkal több harci tapasztalata volt, de Azazel-nek még több és nagyon gyors volt, nem sokkal később, jó néhány erős adok-kapok után szegény Yu is félájultan végezte a barlang padlóján.
-Csak ennyit tudtok? - gúnyolódott a Démon.
-Korán sem. - válaszolta a lány és most ő kezdett el Azazel-el harcolni.

Eközben szerencsére az Árnyvadászok csapatának sikerült az összes kisebb démont visszaküldeni oda, ahonnan jöttek, de nem úszták meg, a túlerő miatt sérülések nélkül. Mindenki a Barlang padlóján fetrengett ichortól mocskosan és várták az Iratzé hatását, közben próbáltak nem láb alatt lenni, Esther és Azazel küzdelmében.
Az sem lett volna jó, ha egy kósza nyers mágia-löket eltalálja valamelyiküket és az végezne velük.

A lány és a Démon sokáig küzdöttek, szúrtak, vágtak, de igazán egyik sem talált. Aztán valahogy Azazel, közelharci helyzetbe keveredett Esther-rel. A lánynak sikerült megvágnia a Vérkő tőrrel, mire a Démon felüvöltött fájdalmában, de nem volt túl mély a vágás, lassan fog gyógyulni, de semmiképp sem volt számára halálos és biztosan nyoma marad majd. Ez felbőszítette az ellenfelét így még ádázabb rohamra indult a lány ellen. Újabb jó néhány percig küzdöttek, mire Azazel megint közel került a lányhoz és ekkor a bal kezével előhúzott egy másik, sokkal kisebb tőrt és a lány kulcscsontja alatti részbe próbálta belevágni tövig a testébe. A bőr felhasadt, a vér patakokban folyt, de nem sikerült annyira mélyre nyomnia, mint szerette volna, mert közben éles fájdalom hasított a veséi közé. Simon volt egy Szeráfpengével, ugyan ez sem tett Azazel-ben nagy kárt, de éppen elég volt, arra, hogy megakassza a mozdulatsort és lépjen egyet hátra. Így nem tudta tövig nyomni a pengét Esther mellkasába. A Démon tovább hátrált és mivel nem eresztette el a tőrét, kihúzta Esther-ből. Majd ahogy végignézett a vértől csöpögő fegyverén hatalmas vigyor terült el az arcán:
-Azt hiszem neked véged, Boszorka. Így már sokkal jobb lesz később módszeresen levadászni a barátaidat és elvenni tőlük a Könyvet. Halj meg azzal a tudattal, hogy szenvedni fognak. - vigyorgott, majd eltűnt a barlangból a véres késsel együtt.

Esther végignézett magán és a ruháján, kifordult a kezéből a Vérkő tőr és félájultan összeesett.
Sam, Yu és Z. egyszerre mozdultak. Z. szinte önkívületi állapotban térdelt oda mellé és próbálta élesztgetni a lányt.
-Nem értem, mi lehet ez. Nem fog rajta egy közönséges penge. - mondta kétségbeesve.
-Az nem is, de ez olyan penge volt, ami engem is megölt anno. - mondta Lilly. -Valószínűleg benne maradt egy szilánk, letörhetett a hegyéből. Látod ezeket a nyomokat rajta? - mutatott a pókhálószerűen terjedő fekete mágiára, ami szétáradt Esther mellkasán a seb körül.
Yu szédült, Sam zokogott. Z. pedig továbbra is a lány félholt testét tartotta és kétségbeesetten szólongatta. Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelt. Senki sem moccant, csak döbbenten bámult. Aztán a barlang tetején beáramló holdfényben megcsillant a Vérkő tőr a földön. Csak egy pillanatra, de ez is elég volt Z.-nek, hogy szárba szökjön a gondolat az elméjében. Yu-ékra nézett, majd a Tőrre, és a két másik társa egyből tudta mit akar. A tőrrel lehet, hogy van még egy szemernyi esélyük. Talán egy egészen apró reménysugár.
-Én nem tudom megfogni, engem biztosan megölne mielőtt felemelném. - felelt Yu, a ki nem mondott kérdésre.
-Nem is neked kell, majd én. Ha meghal, akkor már úgyis mindegy. De azt hiszem megpróbálom. Ha én nem élem túl, akkor mondjátok meg neki, hogy „örökké".
-Arra gondolsz, amire gondolok? - kérdezte Sam.
-Igen. Arra. Pontosan. - bólintott Z. majd odanyúlt a Vérkőtőrért. Egy pillanatra megállt a keze a markolat felett, vett egy mély levegőt behunyta a szemeit, majd rámarkolt a tőrre és felvette. A fegyver tiltakozott, nem akarta hagyni magát, Z. kezébe pedig éles fájdalom hasított, de akkor sem eresztette. Csak annyi hagyta el a száját kétségbeesésében:
-Az összes létező Istenre, segítened kell. - majd beleszúrta a lány sebébe a tőrt.