Gyógyszerek árnyékában|✓|

4.

Dominik
––––––––––

Reggel 6 óra felé bejött egy nővér megmérni a vérnyomásomat és adott az orvos által előírt fájdalomcsillapítóból. Hát az rendesen kiütött és olyan 10 óra környékén kezdtem ébredezni. A szemben lévő asztalon ott volt a reggelim egy átlátszó fedő védte az étel minőségét. Két tükör tojás volt rajta és két darab pirítós. Plusz egy erdei gyümölcsös müzli szelet. Vettem magamon egy kis erőt és elbotorkáltam odáig, leültem a kényelmes székbe és elkezdtem enni. Nem mondom, hogy hú de jól laktam de ki fogom bírni míg meg nem hozzák az ebédet.  

Gondoltam, lemegyek egy kicsit sétálni a parkba ami a kórházhoz kapcsolódik. Remélem megfogják engedni. A terápia csak hétfőn kezdődik és az csak holnap lesz így van még egy nap szabadságom ha lehet így mondani. 

-Lemegyek sétálni-mondtam a nővérpultban lévő hölgynek aki csak bólintott egyet.

-Ebéd időre érjen vissza-figyelmeztetett, most rajtam volt a sor, hogy bólintsak majd elmentem az ajtóig és beütöttem a kódod amivel lehet csak ki és be menni ebből a részlegből. 

Ezután hívtam a liftet ami gyorsan meg is érkezett, mondtam a liftes embernek, hogy a nulladikra szeretnék menni aki meg is nyomta a 0. számú gombot. Hamar levitt engem, gyorsan megköszöntem és távoztam a liftből amennyire csak tudtam gyorsan közlekedni. Majd egyből a kis parkhoz vezető ajtóhoz vettem az irányt. Nagyot sóhajtottam mikor átléptem az ajtót és végre beleszívhattam a tiszta levegőbe. 

Kicsit bóklásztam majd keresni kezdtem egy közelben lévő padot. Hát sehol sem találtam, mindenhol ült valaki de mikor már kezdett egyre jobban sajogni a lábam nem érdekelt leültem egy férfi mellé. Aki nagyon heves beszédet folytatott a telefonon egy másik személlyel. 

-Most már jó kezekben van-mondta magyarul a férfi. Nem nagyon szoktam a saját anyanyelvemen beszélni persze Matyival és a két válogatott barátommal így beszélek. 

-Kevés múlott az életén. Látni, hogy a saját húgodat tartod a karjaidban aki ráadásul eszméletlen volt. Szörnyű volt. Mindegy, ma sajnos nem lehet bemenni hozzá csak akkor ha felébred. Rendben anya, amint fejlemény történik Lénával egyből értesítelek-sóhajtott egyet és kinyomta a a hívást. 

Léna.. Léna..Léna ahogy ismételgetem ezt a nevet rájövök, hogy ez a név valahonnan nagyon is ismerős. 

-Istenem-túrt bele hajába kétségbeesetten.

-Megkérdezhetem, hogy mi a baj?-először furán nézett rám a pasas. Meg is értem, miért kérdeznek tőle egy vadidegen ember magyarul mikor Németországban vagyunk.

-A húgom-mondta szomorúan. 

-Akit tegnap délután behoztak?

-Igen sajnos, csak ma kellett volna bejönnie de történt egy kis baleset. 

-Értem-mondtam halkan. 

-Nagyon féltem őt-nézett rám könnyekkel a szemeiben-Ha hazamegyünk, szétverem a pofáját aki miatt élet-halál közt van az én húgom.

-Hogy hívják a húgod?

-Léna-mosolygott mikor húga nevét mondta ki. 

-Ő nem az a lány aki összeesett a bajnokságon?-ugrott be a kép. Hát persze ahogy az az ember aki felkonferálta Lénának hívta.

-De, igen.. Te honnan tudod?

-Egyik barátom küldte el. Az ő felesége egy Míra lánnyal nagyon jó barátnők.