Gyógyszerek árnyékában|✓|

11.

Léna
––––––––––

Miután megbeszéltük a kettőnk közötti helyzetet Dominik kikapcsolta a tévét és elrakta a takarót. Én is felkeltem a kanapéról és a vendégszobába indultam. Igaz, hogy azt mondtuk, hogy megpróbáljuk, de nekem sok lenne egyszerre. Csak kilépésekbe haladjunk. 

-Jó éjt-álltam meg az ajtóm előtt és elköszöntem a fiútól.

-Álmodj velem-kacsintott rám mire megforgattam szememet és becsuktam a szoba ajtaját. 

Kiszedtem a hajamból a hajgumit és befeküdtem az ágyba. Felráztam egy kicsit a párnát mivel kényelmetlen volt egy kicsit, aztán ráhajtottam a fejemet. Pár perc múlva átfordultam a másik oldalamra mert kényelmetlen volt az a póz. Majd a hasamra kicsi idő múlva pedig a hátamra.

-Nem hiszem el-morgolódtam. Felkaptam a kabala plüssömet és párnámat majd átvándoroltam drága Dominik szobájába. Kopogás nélkül nyitottam be hozzá, bár ő mélyen aludt de erre az ajtónyitódásra felkapta a fejét. 

-Baj van?-kérdezte kómásan.

-Nem tudok aludni-biggyesztettem le alsó ajkamat. Dominik csak sóhajtott egyet és felhúzta a takarót, hogy alá tudjak bújni. Így is tettem, bebújtam mellé. Kezét derekamra tette én pedig átkaroltam őt. Végre.

[...]

Reggel én keltem fel előbb mivel valaki nagyon ráfeküdt a csengőre. Nagyon remélem nem kel fel erre a hatalmas lármára a mellettem szuszogó fiú. Leszedtem magamról védelmező karjait és felvettem az egyik pulcsiját, lerobogtam a lépcsőn és mentem is az ajtó felé.

-Miben segíthetek?-kérdeztem. 

-Dominik?-kérdezte a szőke hajú fiú.

-Még alszik bár amennyire nyomtad azt a csengőt lehet felkelt. Bejössz?-nyitottam szélesebbre az ajtót, csak bólintott és be is jött. Levette a cipőjét és fekete bőrdzsekijét-Kávét kérsz?

-Igen kérek. Köszönöm-mosolygott rám és leült a bárszékbe. Én neki kezdtem a kávénak úgy, hogy nem ismerek itt semmit. Azt se tudom mi hol van. Miután megtaláltam mindent megcsináltam magunknak a kávét-Köszönöm-nézett rám majd óvatosan elkezdte kortyolgatni-Amúgy be sem mutatkoztam. Erling Haaland-nyújtotta felém a kezét.

-Tóth Léna-ráztunk kezet.

-És ti együtt vagytok?-kérdezte mire nekem megakadt a torkomon a kávé és köhögni kezdtem. 

-Bonyolult-mondtam miután végre befejeztem a köhögést-Vagyis úgy beszéltük, hogy megpróbáljuk. 

-És itt jön egy de szócska. Ugye?

-Pontosan, végre vége a kezelésnek és megyek haza szóval nem tudom mi lesz-vontam meg a vállamat. 

-Milyen kezelés, ha nem nagyon személyes.

-Volt egy gyulladás ami megtámadta szívemet és már élet halál közt hoztak be ide a kórházba. De elmúlt végre két hónap után csak gyógyszert kell szednem nehogy visszajöjjön. 

-És a kórházban találkoztatok? Mivel hallottam, hogy nem végződött túl jól az egyik meccs és ezt a bokája bánta.

-Igen ott-mosolyogtam a feljövő emlékek hatására-Kezdem megkedvelni-mondtam így a semmiből. Haaland nem mondott semmit csak elmosolyodott és hátam mögé nézett majd vissza rám. Megéreztem egy hátamnak simuló csupasz mellkast majd két erős kart derekam körül.