Gyógyszerek árnyékában|✓|

23.

2024. július 26.

Léna
––––––––––

Előre leszögezem ez az Olimpia amit majd olvashattok én találtam ki mivel nem egyből kapják meg az érmeket így ez nem valós. 

Már egy hete itt vagyunk a csapattal Franciaországba. A mostani Olimpiát a szerelem városában Párizsban fogják megrendezni. Az elmúlt hetekben keményen küzdöttünk, hogy minden egyes részlet amit kidolgoztunk tökéletes legyen. Ellátogatott hozzánk pár olimpiai bajnok, mint Berki Krisztián Csollány Szilveszter és Ónodi Henrietta. Ők nagyon sok tanáccsal láttak el minket, hogy mire figyeljünk oda és, hogy ne remegjen kezünk lábunk mikor mi vagyunk a sorosak. Elmondták, hogy hogyan is szokott ez zajlani. Számomra nagyon nagy löketet adott mivel nem megyünk úgy oda üres fejjel és bakizunk egy párat. 

Ma lesz a megnyitóünnepség ahol felvonul az összes versenyző ország köztük mi is, majd megnyújtják a lángot. Végül kisorsolják, hogy melyik nap melyik sportág küzd meg az aranyért.

Egy hotelben szállt meg az összes versenyző, lakosztályt kaptunk. Egy ilyenben három szoba volt mindegyikbe két-két ágy így elfértünk kényelmesen mind a hatan. A csapatunk többi tagja is lakosztályban élvezkedhetett. Én Teklával voltam egy szobában. 

Az ünnepség négykor fog kezdődni mivel el fog tartani egy ideig. Szerencsére nem kellett azon gondolkoznunk, hogy mit is vegyünk fel mivel csak az egyen ruhánkat viselhettük. 

Teklával 10 órakor ébredtünk fel, felöltöztünk barátosném egy lenge ruhát öltött magára, én pedig egy fekete biciklis nadrágot egy fehér túl méretezett pólót amin rá volt írva feketével és angolul, hogy Magyarország. Miután végeztünk az öltözködéssel lementünk reggelizni. Láttunk pár versenyzőt az étkezőben, volt aki most kezdte vagy éppen fejezte be kiadós reggelijét. Az asztalok közt rátaláltunk pár stábtagra így egyből odaültünk hozzájuk miután szedtünk magunknak. 

-Jó reggelt, nem baj ha ideülünk?-kérdeztem, még nem húztuk ki sem a székeket és nem is raktuk le tányérunkat hátha azt mondják, hogy nem. 

-Persze, nyugodtan-mosolygott ránk Zénó. Ő volt csapatunk segédedzője, mindenben segített nekünk ha éppen az edzőnk nem tudott ránk figyelni. Nagyon nagy humora van amit mindig a legjobb pillanatban dob be-Várjátok már?

-Tiszta ideg vagyok, hogy elrontok valamit-nevette el magát kínosan Tekla. 

-Ügyesek vagytok az egész csapat, szóval féljenek csal tőlünk a többi ország. 

-Legyen úgy Zénó, legyen-sóhajtottam. Ezután nem beszéltünk csak a többi tag a beosztásukról, hogy ki mit fog csinálni meg egyebeket. 

[...]

Hamar el is jött az a négy óra, mi már fél háromkor a kis buszunkban ültünk és mentünk a stadionhoz ahol lesz a megnyitó. Nem sokat mentünk mivel viszonylag közel volt a hotelhez a stadion. Felmutattuk az őrnek a kártyáinkat és beengedett minket. Nagyon nagy nyüzsgés volt itt a helyszínen, táncosok, zenekarok jó sok kisfiú és kislány akik majd a zászlóinkat fogják vinni, na meg persze a versenyzők. Sokan jöttek el, mint nézőként megnézni ezt az ünnepséget hát teli volt a kilátó. 

Majd megszólalt valami ami jelezte, hogy kezdetét veszi a műsornak. Az országok felsorakoztak és elkezdtek felvonulni. Majdnem mi voltunk az utolsók kik felvonultunk de voltak utánunk még két ország. A Himnuszunkra mentünk be és végig jártunk a sorokat és leültünk a nekünk kiszabott székekhez. Miután mindenki elfoglalta a helyét, meggyújtották a lángot és francia zenészek és táncosok előadtak nekünk pár műsort. Végül kihúzták, hogy melyik sportág melyik napon fog rendezésre kerülni.