Gyógyszerek árnyékában|✓|

14.

Léna
––––––––––

A napok  csak úgy elrepültek felettem míg a kórház falai közt töltöttem perceimet. Minden nap bejött Dominik és anyáék is. Na meg Míra és Bazsi. Ja meg a fél csapat. Inkább úgy mondom ki nem fordult meg a kórtermembe, na ez a tökéletes kifejezés az elmúlt napjaimra. Közben megtudtam, hogy Alexet aki miatt itt kötöttem ki felfüggesztették az egyetemen. Én elmeséltem Dominiknek, hogy történt az egész ami, a legeslegelejétől. Hogy hogyan is kezdődtek el Alex szekálásai. Már akkor péppé akarta verni mikor megtudta, hogy miatta kerültem ide, de így, hogy az egész történetet tudja még jobban. Alig tudtam visszafogni, hogy ne menjen el hozzá és egy icike-picikét átrendezze az arcát. 

Most pedig vissza a jelenbe, éppen Domit várom, hogy értem jöjjön. Már a zárójelentést is megkaptam a kezembe és a mostani havi gyógyszer adagomat. 

-Meg is jött a te hősöd-toppant be az említett személy.

-Azért nem kell ekkora egó királynak lenned-nevetve hajoltam hozzá és adtam egy puszit a szájára. 

-Csak egy-jegyezte meg miután szétváltunk. Majd megfogta a tarkómat és szájához húzott és egy nagyon szenvedélyes csókban részesített-Na ez már jobban tetszett-húzta ravasz vigyorra ajkát. 

-Tedd félre a perverz éned és menjünk-csapkodtam meg mellkasát, mire elröhögte magát és a csomagom felé indult. Felvette a vállára és a kabátomat pedig rám terítette, én gyorsan belebújtam majd kezembe vettem a papírokat. Dominik előre ment, hogy kinyissa az ajtót majd engem maga elé engedett. Elköszöntünk az ott dolgozó nővérektől majd Domival összekulcsolt kézzel távoztunk a kórházból. 

[...]

-Sziasztok-köszöntem miután beléptünk a házba. 

-Kicsikém, sziasztok-jött anya ki a konyhából kezében egy konyharuhával-De vékony vagy te lány-mért végig-Egyetek. Nincsen nem-emelte magasba mutatóujját-Dominik lerakta a szobámba a koszos ruhákat majd kiválogatom miután megebédeltünk. 

-Na, már meg van terítve. Van húsleves, csináltam gyros húst van hozzá saláta tortilla és sült krumpli is. Szedjetek-mutatott rá az ételekre. 

Inkább nem mertünk ellenkezni és elkezdtünk először szedni a levesből. Anya húslevese a legfinomabb, mindig ezt kaptunk ha betegek voltunk és rá pár napra rendbe is jöttünk, na meg minden hónap egyik vasárnapján mindig volt húsleves. Miután megettük az előételt elkezdtük a második fogást. Teli hassal dőltem hátra a széken kicsikét kortyolva a limonádémból. 

-Kipukkadok-simogattam a hasam-Felmegyek, köszönöm szépen-álltam fel majd betoltam a székemet.

-Én is köszönöm-mondta utánam Dominik is és követett engem. 

Felkapott a vállára amikor a lépcsőnek a felénél jártunk majd így cipelt a szobámba. Óvatosan letett az ágyra és kezébe vette a tévém távirányítóját. Én a hátamon feküdtem, Domi pedig a mellkasomon, miközben a Netflixen nézegettünk a legújabban kijött filmek között. Közben a haját birizgáltam, már percek óra nem találunk egy jó filmet sem, de ahogy észrevettem, Domi kezd elaludni. A kezében lévő távirányító kezd kiesni így óvatosan elvettem tőle majd leraktam az éjjeliszekrényemre. Majd valaki kopogott az ajtómon és be is nyitott.

-Délutáni szieszta?-kérdezte anya mosolyogva.

-Igen, ide adod onnan a puha bolyhos takarómat-mutattam a fotelembe ahol pihent a takaróm.