Megsebzetten °Szünetel°

3.rész

A kicsike meg próbált sétálni de amilyen erőtlen volt el is eset volna ha nem kapom el. Ez a tettem viszont nagyon megijesztette hisz a retinái is remegett nem csak a teste.

-Hé nyugi minden rendben nincs semmi baj. Csak óvatosabnak kell lenned még nem vagy olyan állapotban hogy tudjál mászkálni.-próbáltam elővenni minnél nyugtatóbb hangom ami úgy nézki hogy össze jött. Majd segítettem neki elbicegni az ágyamig leültettem rá és kezébe attam az ételt. Én pedig leültem a fotelbe és figyeltem ahogy elkezdtem enni ezek szerint a rizset is szereti. Olyan aranyos ahogy falatozik és csillog a gyönyörű szeme. Ami azt bizonyítja hogy ízlik neki a koszt amit össze dobtam. Hogy lehet ilyen gyönyörű egy élőlény. Ebből a kis csoda ragadott ki aki egy kicsit vakkantva jelezte nekem hogy figyeljek rá.

-Mondjad mit szeretnél?-kérdeztem és ő meglökte a tányért rávezetve engem hogy még mindig éhes és kér még.

-Rendben de ha meg engeded le viszlek mivel vendégeink fognak jönni. Odalent ha le értünk szedek még ha ez neked is megfelel.-vázoltam fel a helyzet. Mire ő bólintott én pedig óvatosan felvettem menyasszony pózba. És elindultam vele a földszintre. Amint leértünk "valaki" csengetett.

(...Nao szemszöge...)

Mikor olyan óvatosan felvett elöntött valami furcsa érzés és az amit enni ad az valami isteni. Még életemben nem ettem semmi ilyen jót sem ennyit. Emellett mindig annyira próbál velem kedves és odafigyelő lenni amit nem tudok hova rakni. Mert tudni illik velem soha senki nem volt kedves vagy óvatos esetleg odafigyelő. Az ő szemeibe ezeket viszont mindig látom. Mikor el látta a sebeimet annyira óvatosan tapogatta fellsértett bőrömet hogy ha nem lett volna mindenhol sebek észre sem vettem volna.

Ezekből a gondolatokból egy fura és hangos zaj rázott vissza. Füleimbe éles fájdalom nyilalt ettől az őrítően hangos zajtól. Fájdalmamamban elkezdtem nyüszíteni és próbáltam a fejem valahova eldugni ahol nem hallani ennyire. Mikor ezt az is észrevette aki megvett gyorsan az ajtó felé vette az irányt és kinyitotta azt ezzel egy időben a hang is abba maratt. Ami számomra meg könnyebülés volt. De nem sokáig tartott "örömöm" mivel megláttam valakiket az ajtóban. Első reakcióm természetesen az volt hogy elkezdtem morogni rájuk amit ők egy meglepett tekintettel jutalmazták.
De gazdám közelíteni kezdett felém ettől már viszont megiettem a morgásom nyüszítésbe csapott át és becsuktam a szemem. Vártam a jól ismert fájó érzést de helyette egy kezet éreztem meg a fejemen. Amelyik elkezdett simogatni és vakargatni a fülecskéim tövét ami valami eszmélrtlenül jó volt. Ezért egy kicsit jobban belenyomtam a fejem a gazdám kezébe. Majd csak arra leszek figyelmes hogy megszólal.

-Ne agódj ő itt Dei az egyetlen legjobb barátom és a hibride Akemi ők biztos nem fognak bántani téged.-mondta gazdám aztán abba hagyta a simogatásom és ismét feszülté váltam emiatt rátekintem de ő már nem volt látható a helyiségben. Felkészültem a legrosszabra is hisz a gazdámba sem bízom meg még igazán. Bár szerinte nem bántanak. De ezeket még sosem láttam és ezért feszülté válik a testem és nem tudok megnyugodni.

Ezt valószínűleg észre vehették mert a pasas elkezdett felém közeledni de én rávicsorogtam jelezve ne jöjjön közelebb. De ez nem használt mert csak közeledett tovább és most már elkezdtem újfent morogni és próbáltam hátrálni amennyire csak tudtam. Ez végül nem vált hasznomra tehát a keze mellé kaptam. Amit ezután el is rántott és egy lépést hátrált de nem atta fel ezért elkezdtem ugatni. Már amennyire tudtam ebben az alakomban de át nem tudtam változni mivel gyenge vagyok hozzá. Erre már gazdám is előbukkant és ő látta rajtam hogy rohattul félek és feszengek ebben az új helyzetben.

-Dei hagyad nem látod hogy nem akarja hogy a közelébe menny.-szolt rá a fickóra aki arrébb ment tőlem én így végre kicsit lejjebb nyugodhattam.