Megsebzetten °Szünetel°

17.rész

Gyors figyelmeztetés enyhe 18+ részt tartalmaz de teszek ki egy jelet az elejére és a végéhez, hogy aki nem bírja vagy csak nem szereti az így legalább át tudja majd pörgetni.

(...Nao szemszöge...)

Egy hangos dörrenésre ébrettem az északa közepén. Odakint dúl a vihar és a villámlások egyre sürjebekk ezzel arányosan a dörgések is amik egyre hangosabban. Nagyon megiettem és remegni kezdtem. Körbenéztem a szobában gazdám békésen alszik mellettem. Nem akarom felkelteni de iszonyatosan félek. Mindig is rettegtem a viharoktól. Anya ilyenkor mindig az ölébe ültetett és énekelt nekem míg apa szorosan ölelt minket hátulról. Ettől az emléktől csak még szomorúbb lettem és egyrejobban félek. A könnyeim már folytak de nem akarom felkelteni gazdámat így úgy döntöttem bebújok az ágy alá. Ott hátha nem hallani annyira a vihart. Átváltoztam és így már farkasként bújok el az alvófelület alá. Így jobban elférek alatta és könnyebb kicsit elviselnem ezeket az iszonyat nagy hanghullámokat. Már egy ideje itt reszketek mikor egy az edigieknél is hangosabb és hosszab dörgés vette kezdetét. Itt már annyira megiettem hogy felnyüszítettem és innen már nem tudtam vissza fogni a hangom. Akár mennyire is szeretnék csendben maradni szivem szerint menekülnék a vihar hangjai elől. A kissebb záporokkal nincs bajom. Csak az ekkora vonlumenü természeti jelenségekkel vannak problémáim. Túl hangosak és ijesztőek!

(...Isami szemszöge...)

Hirtelen riattam meg egy hangosabb dörgésre amivel különösképp nem is foglalkoztam és vissza feküdtem. Mikor már nem kellet sok ahoz hogy vissza alugyak vágott fejbe a felismerés hogy már nem egyedül vagyok. Szemeim egyből kipattantak és kerestem Naot aki viszont nem volt a helyén.

-Nao... Nao holvagy?-kérdeztem hangosan de semmi válasz.

-Nao a szobába vagy még? Hallod hópihe hol vagy?-próbáltam újból hátha most meghall de még mindig semmi. Az ég pedig csak egyre hangosabb. Leszáltam az ágyról és felkapcsoltam a villanyt. Ekkor ütötte meg fülem egy halk kis nyüszítés. Mivel ez a hang nem szűnt meg így be tudtam mérni a hang forrásának helyét. Az agyalól jön tehát szegénykém bemászott az ágyalá. Istenem de édes. Lassan elkezdtem vissza sétálni a fekvő helyem felé s mikor oda értem lehasaltam a földre hogy lássam mi vagyis inkább ki van az ágy alatt. Nem mintha nem tudnám. Szegény Nao az ágy sarkában fekszik a saját oldalán az éjjeli szekrény mellett. Farkas alakban van és reszket. Mintha még sírna is. Azthiszem nem túlzás ha azt állítás hogy a csöpség retteg a viharoktól.

-Jól van kicsi semmi baj. Gyere ide.- montam mite ő enyhén remegve elindult felém. Én felültem hogy ki tudjon mászni. Ami elég gyorsan ment hisz szegény nagyon megijett az egyik dörrenéstől és fény sebességgel bújt hozzám. Elkezdtem simogatni hátha az kicsit segítneki.

-Mit szólnál ha lemennénk és megnéznénk egy filmet vagy mesét?-kérdeztem tőle hátha az eltereli majd a figyelmét a viharról. Talán még vissza is tud majd aludni. Nao csak bólintott de még mindig az ölembe fekütt.

-Nos akkor ha vissza tutsz változni az nagyon jó lenne. Utánna pedig csinálunk forró csokit és megnézünk valami karácsonyi mesét. Rendben picúr?-kérdeztem mire ő ismét bólintott majd az ágy másik oldalához kúszott. Egy húsz perc mulva csak annyit vettem észre hogy lehúzza a takarót az ágyról. Ezért feláltam és kivettemneki egy boxert azok közül amit tegnap vettemneki. Miután felvette lementünk a konyhába csináltam forrócsokit ahogy ígértem és tettem tálcára egy kis nasit is. Majd ezután mindent kivittek a nappaliba ahol leültünk a kanapéra én pedig elinditottam a Grincset.

Már a mese végefelé jártunk mikor Nao elaludt így kikapcsoltam a tv-ét és felvittem a kis tolpihét a szobánkba. Letettem az ágyra betakartam és lefeküdtem mellé. Nagyon édesen alszik. Eszembe jutatja mikor Dei először hívottfel hogy mit csináljon Kazukival aki halálra rémült egy nagyobb nyári vihartól. Vajon hogy viseli ezt a vihart?