Megsebzetten °Szünetel°

15.rész

(...Asahi szemszöge...)

Reggel mikor felkeltem feleségem megszokottan már nem volt melletem.
Általába ilyenkor már a konyhába serénykedik. Egy igazi földre szált angyal. Felöltöztem rendbe szedtem magam és kimentem jelenlegi hálónkból. A konyhába vezetett utam mert sejtéseim szerintem ott lehet. Nem is tévedtem hisz az előbb említet helyiségben sertepeltélt fel-alá.

-Szia.-köszöntem neki és adtam neki egy csókot. Angyali egy asszony de túl hiszékeny és jószívü. Velem ellentétben. A fiaim nem igazán kötődnek hozzám. Ezt egy kicsit sajnálom de akkoriban nem tudtam velük lenni. Utánna meg kirepültek és már mindegy volt. Így újra a munkának tudtam szentelni minden időmet.

-Szia.-köszönt vissza feleségem csókunk után. Bájos mosolyal mint mindig.

-Ma elmegyünk a fiúkkal vásárolni van kedved jönni?-kérdezte mire én csak mogorván elhúztam számat.

-Kihagyom. Tudod hogy nem szeretek vásárolni. Csak idő és pénz pocséklás a felesleges dolgok megvétele a pillanat hevében.-elég lehangoló volt a hangsúly amit használtam de ő mégis lelkesen mosolygott tovább.

-Te tudod de akkor egyedül leszel itt.-mondta majd egy sóhaj után eddigi vidám arca átváltott halál komollyá és aggodalmassá.

-Isami nem meri ithon hagyni veled a kis Naot. Jó lenne ha megpróbálnál beszélni vele. Vagy legalább csak próbálj meg nem ennyire makacs lenni. Kérlek kedvesem neki fontos az a kis hibrid. Tudom hogy utálod őket de könyörgöm a családunkért tedd férre az aroganciádat és makacsságod.-szemeibe könnyek gyültek de még mindig komoly volt az arca. Megfordultam és elhúztam a számat.

-Talán. Még át gondolom mi hasznom származhat abból a dögből.-jelentettem ki határozott ridegségel ezen szavakat. A beszélgetésünk után leültem az asztalhoz. Nem sokra rá a fiaink is megjelentek meg persze az a korcs is. A reggeli csendben telt majd felöltöztek és elmentek. Így én egyedül maradtam a gondolataimmal.
Mikor értünk jött a fiam a reptérre és bemutata azt a szörnyet malyd fel tudtam volna robbani a dütől. Amikor a levelemre válaszolt miszerint végre beszerzett magamellé valakit. Én azt hittem hogy egy csinos kedves lány lesz. Nem epedig egy ilyen undorító valami. Emellett az a dög valami átok! Egy félénk mégis agresszív korcs. Nem is értem hogy tudta így elcsavarni a fiam fejét! Bár ahogy észrevettem mindenki bedőlt neki rajtam kívül. Amikor odaértünk a házához be engedett majd felszólgált testvérének és anyának a kért italokat az a korcs pedig minden lépését követte. Majd mikor fiam leült a velönk szemben lévő fotelbe az a rüheteges dög mellé telepedett.

-Kölyök te most tényleg leülsz a földre mintsem helyet foglalnál a másik fotelben?- nézett fiam a fotel mellet gubbasztó dögre. Kérdésére pedig válaszként csak bólintott és fejét nekidöntöte térdének. Mire fiam csak megrázta fejét és megsimogatta. Számomra undorító látványt nyújt ez a büdös korcs. Tehát elhúztam ajakaim és rosszaló szemmel néztem az előbb emlegetett szörnyre. Az annya meg az öcse persze olvadozva nézte azt a korcs fajzatott. Mit is vártam tőlük?

-Mért nem engedi hogy mások hozzáérjenek vagy a közelében legyenek?-kérdezte felségem aggódó hangon. Nem értem mért aggódik azért az orvosi műhibáért!

-Mert szegénynek elég rossz emlékei vannak az emberekkel kapcsolatban. Bizalmatlan és szörnyen félénk. Ezt úgy képzeld el hogy azért is képes bocsánatot kérni ha hangosabban vesz levegőt.-adott választ annya kérdésére. Mire az a nyüves szörnyszülött hátracsapta füleit és összébb húztamagát.
Fiam erre csak bicentett egyet fejével a korcs irányába. Jelezve annyának mire akart utalni.

-Na csöpség semmi baj. Ez mind nem baj csupán észrevétel. Nem leszel mindig ennyire félénk csak dolgoznunk kell még ezen. Az pedig nem baj ha bizalmatlan vagy. Legalább nem tudnak kihasználni.-nézett a korcsra és kedves hangon vigasztalni kezdte.