12.rész

1.2K 53 24
                                    

(...Isami szemszöge...)

-Isami édes fiam szálízsd le magadról azt a korcsot és mozsd meg az arcod! Ez már azért tényleg nem normális! Egy koszos állat kitudja milyen baktériumokat hordoz magában!-na most lett elegem apám faszságaiból! Addig rendben van hogy engem basztat azt még elviselem. De ne merészelje bántani azt aki még semmit nem tett ellene. Ellene senki ellen!

Meglepett hogy a kölyök ellene ment apámnak. Retteg tőle mégis meg akart védeni.
Mikor elindultak egymás felé nem apámat féltetem. Hanem Naot mert biztos vagyok benne hogy egyikölyük sem úszta volna meg szárazon.

-Nao hagyd békén és gyere ide.-mérges vagyok de nem rá bár ezt hangomból nem lehetett kivenni. Szegény megijett és félve lépkedett elém. Mikor előttem volt lefeküt és nyöszögött minta beszélni próbálna. Jelezni hogy ne haragudjak rá. Nem látni messziről de remeg. Szegény azt hiszi rosszat csinált.

-Ügyes vagy. Rád nem haragszom. Nem kell félned.-simítottam végig fejétől egészen farkincájáig mint más egy macskát. Meg nyugodott ez látszott a test tartásán.

-Apám nem kérlek meg mégegyszer. Hagyd őt békén! Szegény már így is annyit szenvedett. Nem akarom hogy olyan személyek vegyék körül akik csak rombolják az önbizalmát. Egyszó mint száz ha így folytatod kiraklak. Hisz ez az ÉN házam és az ÉN szabályaim. Remélem világos voltam.-már apám előtt áltam szemtől szembe. Halál komolyan gondoltam amit mondtam. Nem akarom hogy Nso mégtöbbet szenvedjen főleg nem miatta.
Természetesen nem is mi lennénk ha nem veszekednénk folyton.

-Nyugodj meg sokat fognak még veszekedni. Mindig azt csinálják jobb ha megszokod.-hallom meg a hátérből anyám szomorú mégis inkább aggódó hangját. Gyakorlatilag igaza van és tudom hogy fáj neki de nem hagyhatom szó nélkül amit csinál. Ez már nem rólam és apámról szól. Hanem arról hogy belekevert egy olyan személyt akinek semmi köze nincs az egészhez és ezt nem tehette volna meg.

-Ha Isa miatt agódsz abba hagyhatod semmi baja nem lesz. Amilyen konok nem fog engedni apánknak. Főleg úgy nem hogy apánk téged szapult.-vigasztalja öcsém Naot aranyos ahogy próbálnak neki segíteni. De ők még nem tudják hogy mekkora ön akarata van annak a csöpségnek. Egyszer ez lessz a veszte.

-Fiam azt ne mond nekem hogy te nem undorodc tőle legalább egy kicsit.Gondolj már bele könyörgöm. Ezek a dögök a saját társukat is képesek felfalni! Honnan tudod mit hordoz magában? Ki tudja milyen körülmények között volt ezelőtt? Ha esetleg megharap lehet valami halálos betegséget ad át neked! Csak gondolkoz már egy kicsit ezek a lények csak terhek és mocsokok a világunkban! Én csak a javadat akarom fiam!-mondta apám hisztérikus hangsujjal. Inne teljesen elvesztettem az eszem. Éppen válaszoltam volna apámnak mikor meghallottam a hátam mögött öcsém aggódó hangját.

-Isa van egy kis gond szerintem baszott szólni arról hogy kimerült. Már felülni sem tud rendesen!-persze hogy baszott szólni. Sose figyel oda magára. Nagyon idegesít hogy sose tud megülni a seggén! De valahol pedig mégis ezt imádom benne amellet a számtalan sok dolog mellelt. Tény hogy nem díjazta hogy öcsém szólt. Ezt egy apró morgással jelezte is. Eközben anyám az örjöngö férje mellé szalatt és elkezte csitítani. Természetesen alig jutott vele valamire.

-Szerintem jobb ha vissza fekszel és pihensz. Nem kéne még ennél is jobban felidegesítened.-próbálta halkan figyelmeztetni öcsém a hibridet persze az ami neki halk másnak alap hagszin. Már megint mi csinál? Ha kimerült mért nem marad a seggén? Halottam pár halk lépést de most jobban lekötött hogy apámal hadakozzak. Ez csak akkor változott meg bennem mikor Nao nekidölt a lábamnak és apámra morgott. Most halkabb kissé erőtlenebb a hangja. Alig bír talpon maradni ez látszik rajta nem is kicsit. Mégis idejött és továbra is védeni próbál. Ettől fügetlenül kiakadtam.

Megsebzetten °Szünetel°Where stories live. Discover now