Megsebzetten °Szünetel°

18.rész

(...Kazuki szemszöge...)

Amint kinyitottam a szemem ránéztem az órára. Ez már berögződés mindig ez alapján itélem meg mi lessz a reggeli fontos hogy mennyi időm van rá. Most nincs túl sok nagyon későn keltem magamhoz képest. Általában olyan 4-órakor kelek de most sikerült 5:55-ig aludnom. Egyből kimásztam az ágyból ami azt eredményezte hogy elkezdett fájni a fejem és szédülni kezdtem. Ez van ha az ember túl hamar állfel. Ez az állapot hála égnek nem tartott sokáig. Így egyből mehettem a konyhába. Ahol elővettem a hűtőből húsz tojást. Kivettem a szekrényből egy serpenyőt amibe öntöttem olajat, bekapcsoltam a főzőlapot és felraktam az olajat melegedni. Mielőtt elkezdtem voltna feltörni a tojásokat elő vettem egy tálat habverőt és a kellő fűszereket. Már vagy a tizedik tojást törtem fel mikor össze szorult a torkom és elkezdtem köhögni.

-cough..cough..wheeze..cough.-iszonyatosan fáj a köhögés és nem igazán akar javulni sem. Már összegörnyedve félig a konyhapultba kapaszkodva köhögök. Ez az állapot eltartott még egy ideig aztán lassan kezdett alábbhagyni. Már csak légzésem próbálom rebdezni. S mikor ez sikerült vissza fordultam az ételhez és folytattam. Már szinte kész a rántotta   amit kevergetek. Enyhén elkezdett fajni a fejem de ezzel nem igazán foglalkozom. Így csinálom tovább amit eddig. Bár most sokkal lassabb vagyok mint szoktam. Aszt hiszem most kezdem csak igazán érezni a tegnapeste történtek mellékhatás. Már terítettem mikor rámtört egy újjabb köhögőroham.

-Cough..wheeze.cough...cough. .ugh..wheezehehh..cough..-ez egyre rosszabb esküszöm alig kapok levegőt. Jelen pillanatban ismét a konyhapult tart meg. Nagyon fáj levegőt vennem. Amint ez csillapodott befejeztem a terítést kiszedtem mindenkinek az ételt és csináltam magamnak egy teát. Lassan elkezdtem kortyolgatni a forró italt és vártam a többieket. Izumi volt az első befutó a konyhába.

-Jóreggelt. Úhh bocs hogy ezt mondom de elég ramatyul nézel ki.- mondta enyhén aggódva mire én csak villantottam egy cinkes mosolyt miközben tarkóm dörzsöltam.

-Csak keveset aludtam az éjjel. Semmi extra.-mondtam miközben töltöttem egy újj adag teát a poharamba.

-Te inkább nézel ki betegnek mint fáratnak. Kazu nem vagy te beteg?-kérdezte és  lépett felém párat.

-Izu mondtam hogy jól vagyok csak keveset aludtam.-mondtam határozottan.
Időközben megérkezett Dei és Azumi is.

-Szerintem Izunak igaza van nem gondolod Dei?-hallatszott Azu hangja a konyha ajtóból.

-Igazatok lehet eléggé nyúzottnak tűnsz. Biztos vagy benne hogy csak fáratt vagy?-kérdezte gazdánk miközben beljebb lépnek a konyhába. Válaszolni szerettem volna de mielőtt megtehettem volna valaki közbevágott.

-Nem Dei igazuk van tegnap cudarul lebetegedett. Nem is csodálom hogy ennyire ramaty állapotban van.-mindenki odakapta a fejét a hang irányába. Kai volt az a konyha pultnak támaszkodva.

-Dehogy jól vagyok nincs semmi bajom.-mondtam továbbra is mosolyogva. Mire Kai elrugaszkodott a pulttól és elindult felém. Elég határozottan és eléggé nagy suggal indult meg felém így elkezdtem hátrább lépkedni amíg tudtam miközben füleim fejemhez szorítottam.

-Kazu nyugi nem bántani akarlak. Mitől idejét meg?-kérdezte mire én csak megráztam a fejem. Ennek hatására viszont elszorult a torkom ami egy újjabb rohamot jelez. Amilyen gyorsan csak tudtam elfordultam így nekik háttal elkeztem ismét köhögni.

-Ugh..cough..cough..cough...ugh..cough.-meint alig kapok levegőt. Ez egyre rosszab már a könnyeim is kifolytak. Mikor megéreztem egy kezet a hátamon ami elkezdett simogatni és beszélt hozzám.

(...Kai szemszöge...)

Miután Kazu bement a füdőbe leültem az ágyamra. Kibaszottul megtud ijeszteni ez a marha. Mégis imádom minden egyes porcikáját. Csak tudnám most mi ütött belé? Már eltelt egy kis idő mióta Kazu bementa fürdőbe így gondoltam bekopogom hogy jól van e.