A Baleset Napja (5.)

286 25 22
                                    

"Megfagy a szív ha nem szeret,
de ha szeret, megég."

~Petőfi Sándor

Öt napja nem beszéltek.

Öt teljes napja.

Annyi volt a különbség, hogy míg Nemecsek megint nap mint nap megállás nélkül kínkeservesen zokogott emiatt, addig Boka maga volt a megtestesült nyugalom. Olvasott, evett, ivott, sétált, és olyan volt, mintha teljesen elfelejtette volna, hogy valaha volt neki Nemecsek Ernő.

Weiszék persze próbáltak nála puhatolózni, de az elnök úr dolgaiba senki sem mert mélyebben beleavatkozni. Boka most éppen sétálni volt, Csónakos pedig felhívta az otthon maradt Pál utcaiakat, és Csengét.

-Helyzet? - tért rá a lényegre Csengey egy rövid köszönés után.

-Boka továbbra sem mutat semmilyen érzelmet. Mintha kétlábon járó robot lenne, komolyan mondom, papuskám! - számolt be Csónakos.

-Csenge? Ernővel mi van? - kérdezte Csele.

-Most éppen sikerült elaludnia. Szerencsére. Napról napra vagy egyeltalán nem alszik, vagy csak 1 órácskákat, néha azt is szünetekkel. És folyton rémálmokból ébred. - sóhajtott gondterhelten Csenge. - Röviden nagyon rosszul van. - tette hozzá suttogva, majd oldalra kapta a fejét. Ernő szerencsére csak megmozdult.

-Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem egyeltalán nem terveznek kibékülni. - suttogta maga elé Kolnay. A többiek némán egyetértettek.

Egy szó mint száz: Boka és Nemecsek veszekedése rányomta a bélyegét a társaságra, és mindenki úgy érezte, mintha ez örökre így is maradna.

-Én tényleg nem akarom megbántani Bokát, de ha képes volt csak úgy kimondani Ernőnek, hogy utálja— kezdett bele már vagy századszorra a lány.

-Tudjuk, Csenge, tudjuk. - sóhajtotta Weisz.

-Ilyenkor megkérdezem magamtól, hogy vajon tényleg igaz szerelem volt-e köztük, vagy csak barátság. - mondta Leszik.

-Kizárt, hogy csak barátok lettek volna. - ingatta a fejét Csenge. - Ha Ernő éppen nem bőg és nem alszik, akkor gitározik. Eljátszik pár rövidke dallamot, majd hozzáénekel pár sort, és ezt mind a szerelemről.

-Tehát együtt voltak... - suttogta maga elé Csónakos.

-Francba...-kapta el a fejét Csenge. - Ernő mindjárt felébred, sziasztok! - nézett utoljára a kamerába, majd letette.

Tanácstalanul néztek össze, majd inkább hozzáfogtak az ebédhez.

Boka akkor ért vissza, amikor Csele már a tálalást igazgatta. Csónakos rögtön ottermett Bokánál, és faggatózni kezdett.

-Hogy vagy, papuskám? - kérdezte miközben felakasztotta az egykori elnök úr kabátját.

-Köszönöm, jól. - mosolyodott el Boka.

Ebből Weiszék megint azt vonták le, hogy Boka János tökéletesen boldog, és semmi gondja nincs.

Csak tudták volna, higy mennyire égette a fájdalom belülről! Csaknem felemésztette. Minden nap mosolyogni, mikor az embernek zokogni lenne kedve!...

Másnap Ernő kivételesen tízig aludt, azután is fél órába telt, míg kikecmergett az ágyból. Csodálatos módon még reggelizett is.

-Elmegyek sétálni. Majd jövök valamikor. - állt fel hirtelen, majd felkapott egy kabátot, és egyet intve kísétált az ajtón.

Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|Where stories live. Discover now