Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|

Kiruccanás, Valamint Egy Kis Csele És Csónakos (10.)

"Van minden szívnek titkos rejteke,
Amelybe senki nem láthat bele;
Hisz magad elül is takargatod,
Hogy akaratlanul mit tartasz ott."

~Móra Ferenc

-NYITVA VAN A CSOMAGTARTÓ, HÜLYE! - ordította torkaszakadtából Richter a vezető ülésben terpeszkedő Weisznek.

-Nincsen, mert becsuktam. - mondta nyugodtan.

-De nyitva van!!! - kiabálta Csengey.

-De nincs, mert becs- - fordult idegesen hátra, ahol meglátta a nyitott csomagtartót, és rögtön rátaposott a fékre. - TE JÓ ISTEN, EZ NYITVA VAN! - kerekedtek el a szemei.

-Ezt mondtuk eddig!!! - kiabált rá mindenki egyszerre, bár Csónakos hozzátette a kihagyhatatlan "Papuskám"-at. Boka a fejét fogva ült az anyósülésen, már ereje sem volt megszólalni ettől a sok hülyeségtől.

Igen. Újabb kirándulás volt láthatáron, bár ez most egészen más volt. Egyedül Nemecsek és Boka számára volt ez meglepetés, a többiek már mindent kiterveltek.

Egy hét telt el Sára és Boka ominózus beszélgetése óta, s bár Boka szentül elhatározta minden nap, hogy elbeszélget Nemecsekkel, minduntalan beilyedt vagy megzavarták. Ezalatt az egy hét alatt pedig a Pál utcaiak Csenge és Sára közreműködésével eltervezték ezt a csodálatos utazást egy hétre nem máshova, mint...Párizsba. Kettőjüknek, és még csak nem is tudtak róla.

Egy gyors megálló után, immár csukott csomagtartóval vezetett tovább Weisz, és folytatódott Nemecsek kérdésáradata is, hiszen rögtön észrevette, hogy rajta kívül Boka sem tudott erről a kiruccanásról.

-Akkooooor.....-gondolkozott el.- Külföldön van? - tette fel a kérdést.

-Ha odaérünk, megtudod.- Vágta rá bölcsen Kolnay, remélve hogy Nemecsek befejezi. Nem tette.

-Oké, akkor...- folytatta Ernő, magában jót mulatva a fáradt sóhajokon. - Hány órás az út?

-Tippelgess. - mondta zsigerből Barabás, aki nem hitte, hogy valaha idegesítőbbnek fog találni valakit Kolnaynál. Mégis megtörtént.

Reggel ötkor indultak, kivételesen egyikük sem késett, és mindenük megvolt. Már öt órát utaztak, és Richter felsóhajtott, mikor kiszámolta, hogy még legalább tíz órát kell ülnie ezzel a társasággal, hogy aztán végre odaérjenek. Boka teljesen kifáradva, csukott szemmel dőlt hátra, bár aludni nem tudott, míg Csengey hátul unottan zenét hallgatott. Csónakos Bokának beszélt, egyébként pedig a telefonjába merülve ült. Kolnay és Barabás egymás mellett ülve veszekedtek vagy nézték az eléjük kirakott filmet, Leszik pedig úgy döntött, hogy megreggelizik. Áts és Geréb, valamint a két lány pedig otthonról várták az eredményeket, miközben persze rájuk hárult a ház körüli munka.

-Amúgy - kezdte Weisz. - Hová tűnt Csele?

Döbbent csend követte a kérdést, még Boka szemhéjai is felpattantak, miközben riadtan nézett Csele üres helyére. Csak Kolnay és Barabás ültek nyugodtan, éppen békességben fókuszálva a filmre, néha-néha mozgolódva a helyükön. A pillanatnyi szívroham után Boka a szemöldökét összehúzva, gyanakvóan nézett a két fiúra, majd megkérdezte:

-Kolnay, Barabás! Hol láttátok utoljára Cselét? - érdeklődött. Kolnay elgondolkozni látszott, míg Barabás tovább figyelte a filmet.

-Mikor megálltunk, kiszállt levegőzni. - vont aztán vállat Kolnay, és visszadőlt az ülésre.

-HOGY MI- MIT CSINÁLT? - reagált először bepánikolva Csónakos. - Miért nem szóltál előbb, papuskám?!

Kolnay megint vállatvont, majd visszamerült a filmbe, Weisz pedig őrült gyorsasággal kezdett szabálytalanul vezetni visszafelé, remélhetőleg az épp állapotban rájuk váró Cseléhez.