Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|

Párizs? Párizs! (11.)

"Nem az a fontos, hogy meddig élünk,
Hogy meddig lobog vérünk,
Hogy csókot meddig kérünk és adunk,
Hanem az, hogy volt egy napunk,
Amiért érdemes volt élni."

~Ady Endre

Boka ámulva nézett az épületre. Aztán a barátaira. Aztán vissza.

-Mi az, papuskáim? - kérdezte Csónakos tompa hangja.

Nemecsek ugyanígy el volt ámulva.

-Mondtam, hogy nem fog nekik tetszeni. - motyogta Kolnay.

-Nem igaz, tetszik nekik! - vágta rá Barabás.

-De nem látod, hogy nem tetszik nekik, te címeres ökör? - meredt rá dühösen Kolnay.

-Dehogynem tetszik nekik, nem látod, mennyire el vannak ámulva?! - legyintette tarkón Kende.

-Szerinted valaki ilyen képet vág, ha tetszik neki valami? - meredt rá Pali, visszalökve.

-Csönd már! - morogta Weisz.

-Hallod?! Maradj csendben! - teremtette le Kolnayt Barabás.

-Én maradjak csendben?! Te beszélsz folyton, idióta! - válaszolt Kolnay.

-Egyikőtök sem mondott semmit, papuskáim! Csönd. - legyintette tarkón mindkettejüket Csónakos, feszülten figyelve az egykori elnök urat.

Boka végre megszólalt.

-Fiúk, ez... - akadt el.

Tátogását Nemecsek szakította meg, aki a hozzá legközelebb állóra -azaz Cselére- vetette magát, és örömében jó erősen megölelgette.

-Ez csodálatos! - mondta boldogan. - Imádlak titeket, fiúk! - nézett rájuk vigyorogva.

-Jólvan, papuskám, de azért ne legyél ennyire nyálas. - veregette hátba András. - Boka? - nézett kérdőn a legjobb barátjára Csónakos aztán, az egész csapattal együtt.

-Én...-kezdte, de megint elakadt. - Nem kellett volna, fiúk. Imádom! Köszönöm. - mosolyodott el.

-Na, most, hogy tudjuk, mindkettőtöknek tetszik a dolog, van még valami...- kezdte Richter.

-Pontosan. - bólogatott hevesen Leszik.

-Igazából... - folytatta Csele.

-Ez a kirándulás... - vette át a szót Weisz.

-Úgy van eltervezve... - vigyorgott Csónakos.

-Hogy kettesben lesztek egy hétig! - fejezte be ünnepélyesen Kolnay és Barabás.

Döbbent csend, aztán...

-HOGY MI?!

-Persze az első napra maradunk mi is, mert fáradtak vagyunk meg minden... - kezdett szövegelni Weisz.

/|\°°/|\

Boka tizenkét perce meredt rájuk.

Tizenkét teljes perce.

-Tehát. - szólalt meg végre. Mindenki szívéről óriási kő esett le, ahogy felfogták, hogy Boka nem haragszik rájuk. - Egy nyomorult egy hetes kirándulást szerveztetek nekünk. - mondta ki Boka döbbenten.

-Elég lassú a felfogásod, papuskám. - vigyorgott Csónakos.

-Halgass, Tutaj. - vágott vissza még mindig döbbenten Boka, mire mindenki elnevette magát.