Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|

Anesztézia (6.)

"Ha elhagysz, veled mehetek?"

Boka János idegesen szállt be Weisz kisbuszába.

-De Boka, nem viheted el csak úgy Weisz autóját! - kiáltott rá Csele.

-Nem érdekel! Hát nem fogjátok fel? Ernőt éppen most műtik, mert egy idióta elütötte! - kiabált magából kikelve az általában mindig nyugodt Boka János.

-Boka, felfogtuk, hidd el. De leszel szíves megnyugodni, bejönni, és akkor elindulni, mikor ezek az életképtelenek elkészültek? - kérdezte feszülten Csele, a pólója alját gyűrögetve, ami nála eléggé szokatlan volt. Később meg is bánta.

Boka egy ideig vacilálva meredt maga elé, majd visszasétált a konyhába, és levágta magát a székre, majd felállt és járkálni kezdett. Csele fejcsóválva figyelte.

De mi is történt? A nyaralást élvező Pál utcaiakat most értesítette arról Csele Csenge, hogy a Nemecsek Ernőt elütötte egy idióta. Boka János pedig, tekintve, hogy egyre jobban hiányolta Ernőt, és vigyázni akart rá, rögtön indulni akart. Az aggodalomtól és idegességtől remegtek a kezei, nem tudott nyugton maradni.

Weisz ezalatt megmagyarázta az otthoniaknak, hogy mi történik épp.

Csónakos meg...Csónakos meg másnaposan hevert a kanapén fejjel lefelé lógva.

-Figyelj, Boka. - szólalt meg Csele. - Csenge mondta, hogy őt se akarták beengedni. Minket se fognak. Nyugodj le egy picit, aztán majd indulunk. -mondta. Boka nem tudott cáfolni vagy érvelni, ezért szépen lassan bólintott. Ezalatt Csele összekaparta Csónakost, ami valljuk be, nehéz lehetett, mert Csónakos egy Isten tudja honnan szerzett krumplijelmezben feszített.

Csele nagynehezen rávette, hogy felébredjen, majd elmenjen zuhanyozni. Ezután -mivel végre volt rá ideje- aggódva nézte meg magát a tükörben, majd Bokát kezdte figyelni. A fiú sötétbarna haja rendetlenül állt, mert minduntalan beletúrt a kezével. Idegessége miatt egy pár izzadtságcsepp lapult a homlokán, amik egyenként legördültek a következő percekben. Ha a fiú leült, lába idegesen járt, kopogtatta a padlót: kopp-kopp-kopp-kopp...Ha viszont felállt, zaklatottan járkált körbe körbe, néha megállt egy pohár vízért, amit gyorsan lehajtott, majd folytatta.

-Papuskám, nem lesz ez így jó. - szólalt meg Csónakos. Valószínűleg már a fájdalomcsillapítót is bevette, és ki tudja, mióta figyelte Bokát. (Arról már nem kell senkinek tudnia, hogy igazából Cselét figyelte, de a Boka megzavarta benne.)

Boka idegesen, de valahol mélyen szomorúan, tehetetlenül nézett rá. Csónakos átkarolta, majd elvezette a kanapéig.

-Figyelj, papuskám. Reggel négytől fenn vagy, 6-kor jött a hír, és te napok óta nem alszol rendesen. Na, ne nézz rám ilyen meglepődötten, Papuskám, a mocorgásod áthallatszik. Vékonyak a falak. - tette hozzá, mikor meglátta Boka elkerekedett szemeit, majd folytatta. - Akkora táskák vannak a szemed alatt, Papuskám, hogy simán eladhatnád a Guccinak. Amúgymeg a lépcsőről láttam rajtad, hogy néha akaratlanul elalszol, Papuskám, szóval most itt szépen nyugodtan ülve maradsz, és megpróbálsz pihenni, mert ezt nem lehet tovább nézni. - veregette meg Boka vállát, majd elment, és lehajtott egy pohár vizet.

Csele megnyugodva nézett rá, hálás volt, hogy nem kell tovább néznie az össze-vissza cikázó Boka Jánost a házban. Weisz is elkészült végre, szóval egy gyors megbeszélés után, pontban 9:21-kor autóba ültek, és elindultak a kórház felé, melynek címét Csengétől kapták.

*

Boka továbbra is idegesen járatta a lábát a váróteremben ülve. Csele aggódva meredt maga elé, olyanokat motyogva, hogy "Utálom a kórházakat", Weisz idegesen járkált fel-alá, Csónakos pedig hol hozzá, hol Cseléhez csatlakozott. Csenge egy kávéval teli tálcát egyensúlyozva jött vissza, lerakta egy székre, majd felvette a telefont, ami valószínűleg régóta csöröghetett.

-Mondjad, Leszik.-szólt fáradtan.

-Mindjárt ott vagyunk, csak az a baj, hogy a Kolnay éhes lett, a Barabás meg kihívta egy versenyre, higy melyikük tud több pohár kólát meginni, szóval most várjuk őket.

-Jó, oké, siessetek. - intézte el ennyivel  a lány, majd felkapva egy-egy kávét mindenkinek adott egyet.

A műtétet már befejezték, arra kellett várni, hogy egy orvos beengedje őket.

Pár perc múlva megérkezett a többi Pál utcai. Rögtön kéedezősködni kezdtek, majd amint Boka, Csele, Csónakos és Csenge egymás szavába vágva elmesélték, hogy mi van, Barabás félrehívta Csónakost.

-Mondjad, Papuskám.

-Mire jutottatok a Bokacsek ügyben? - kérdezte Barabás.

-Hát, azok ketten tuti együtt vannak, papuskám, mert mikor veszekedtek, az olyan volt, mintha egy pár veszekedne. - vonta meg a vállát Csónakos. Ezutám visszamentek a többiekhez.

-Bocsánat, maguk várnak Nemecsek Ernőre? - kérdezte hirtelen egy orvos.

-Igen, mi. - válaszolta Boka és Csenge egyszerre.

-Nos, egyikük bemehet hozzá. 206-os szoba. Hamarosan felébred, és majd egy orvos tájékoztatja önöket az állapotáról. Döntsék el, ki lesz az aki bemegy. - ezután elsétált.

Mindenki egy emberként nézett Bokára, aki ezt tudomásul véve elindult a folyosó vége felé található szobába, majd befordult, és eltűnt a kanyarban. Idegesen állt meg az ajtó előtt, majd egy nagy levegőt véve benyitott. A szoba letisztult volt, csak a fertőtlenítő és a gyógyszerek csípős szaga keveredett a levegőben zavaróan, egyébként pár pillanat után meg lehetett szokni.

Lassan sétált Nemecsek ágyához. A fiú sápadtan feküdt, mozdulatlanul, s csak fel-le mozgó mellkasa adott arról tudomást, hogy életben van. Leült a székre, majd megfogta Ernő kezét. Nem tudott mit mondani, a sokk hatása alatt volt.

Pár perc után benyitott az orvos.

-Jó napot. - köszönt Boka.

-Üdvözlöm. - viszonozta az orvos. - A barátja állapotáról jöttem értesíteni.

-Hallgatom.

-1 borda eltörött a bal oldalon, egy megrepedt a jobbon. A bal keze eltörött, valamint a bal bokája is. Csoda, hogy ennyivel megúszta. Van egy enyhe agyrázkódása, a belső vérzést pedig orvosoltuk. Valamint, amiről fontos tudnia... Úgynevezett anesztézia állapotban van. Ez annyit tesz ki-

-Ez annyit tesz ki, hogy nem akarják, hogy fájdalmai legyenek, ezért erős érzéstelenítőt kapott, aminek olyan hatása van mint a drognak, de felébred. - szakította félbe János.

-Nos, igen. Tulajdonképpen igen. Mondja, orvosira készül? - kérdezte.

-Nem. Ez számomra alapműveltség.

Az orvos bólintott, majd kisétált a szobából.

-Szóval 2 borda, a bal kéz és boka. Plusz agyrázkódás.-suttogta maga elé. - Ernő, vigyázol te magadra egyeltalán? - rázta meg a fejét reménytelenül.

Még aznap mindannyian bementek megnézni Ernőt, de a fő figyelő Boka volt. Minden egyes pisszenésre felkapta a fejét a könyvéből, és ha nem olvasott, akkor éppen Ernő arcát barangolta be a tekintetével.

Éppen olvasott Ernő kezét fogva, mikor szorítást érzett a saját kezén, majd egy erőtlen, az erős érzéstelenítőtől mégis jókedvű hang szólalt meg:

-Boka, én annyira szeretlek!