Édes Tudatlanság...Vagy Mégsem? (8.)

270 22 32
                                    

"Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is."

~Lev Tolsztoj

Két hete jöttek haza Bokáék, de már egy évnek is érződött. Az óra 3:23-at mutatott, és Bokának hunyorítania kellett, hogy ne károsodjanak a szemei. Sára felé fordult, aki békésen aludt a fal felé fordulva. A teste izzadtságban úszott, és ahogy le-vissza dobálta magáról a takarót, ragadósan rászáradt. Irritált sóhajjal feküdt pár percig, majd mordulva egyet felkelt, és belépve a fürdőbe bemászott a kádba, teleengedte meleg vízzel, és végre nyugodtan dőlt hátra, hogy kibogozza a gondolatait. Fél óra ücsörgés után normálisan megmosakodott, és bár még mindig kicsit frusztráltan, de jobban érzete magát. Épp lépett volna ki a kádból, amikor elkezdődött a káosz.

Amint kitette a lábát, megcsúszott, törölközőstül csobbanva az immár langyos, habos-babos vízben, és a samponos folyadékból bőven jutott a szemébe, valamint a szájába és az orrába is. Gyorsan felülve roppant egyet a háta, majd lerángatta magáról a vizes törölközőt, és a mosdóra terítette. Újra felállt, de most is megcsúszott, ám gyorsaságában megmarkolta a zuhanyrózsát, ezzel kirántva azt a falból. Morogva tápászkodott fel, végre kijutva a kádból, lelépve a szőnyegre, és magára tekerve egy száraz törölközőt, mikor észrevette hogy valahogy megcsikarta a jobb alkarját, és most a csuklóját sem bírta mozdítani.

Így kötöttek ki a Pál utcai fiúk, Csenge, Áts és Sára hétfőn reggel, 5:16-kor a sürgősségin.

Csele ellenőrizte, hogy nincsenek-e fekete táskák a szemei alatt, Csónakos, Csenge és Áts próbáltak nem elaludni, Richter és Weisz halkan ásítoztak egymás mellett, Barabás és Kolnay azon veszekedtek, ki az álmosabb, Leszik a székeken eldőlve húzta a lóbőrt, közben meg az ébren lévők körülbelül a harmadik kávéjukat itták. Egyedül Nemecsek ült aggódva az ajtó előtt, arra várva, hogy Boka kijöjjön végre.

Mintha csak erre a gondolatra kellett volna várni, Boka nyugodtan lép ki az ajtón, a haja még minig nedves a fürdéstől. A hajába akar túrni hogy eligazítsa, de az útját állja egy vastag kötés, amit észrevéve morcosan nyög egyet, és a bal kezével kezd neki eltűrni a szeméből a haját.

Nemecsek rögtön mellé pattanva az ép kezébe nyom egy kávét, majd Sárát és a többieket felébresztve elindulnak. Vagyis indulnának, de Barabásnak kikötődött a cipőfűzője.

-Valóban nagyon érdekes azt nézni, ahogy kötöm a cipőmet. - motyogta maga elé, majd újra elindultak. Gyalog.

Azt hitted autóval jöttek? Isten ments! Inkább fél óráig sétáltak, minthogy dugóba keveredjenek. De így, reggel 6 óra felé, egy picit hűvös is volt.

-Vedd már fel normálisan azt a sálat! - torpant meg Nemecsek mellett Boka. - Megfázol! - nézett rá haragosan, majd elkezdte igazgatni az említett ruhadarabot.

-Épp ellenkezőleg, Boka. Ha így fogom hordani, akkor előbb vagy megsülök vagy megfulladok. - morogta neki Nemecsek, majd visszarendeződött Áts mellé. Boka egy ideig mérgesen bámult rá, majd visszament Csónakos mellé, hogy a zenét hallgató fiú mellett a gondolataiba merülhessen.

Akárhogy nem akarta magának bevallani, azért nem tudott aludni, mert Nemecseken agyalt. Akaratlanul is az elméjébe tolakodott a gondolat, hogy miért veszett össze Nemecsekkel…Hiszen nem a fiú tehetett arról, hogy másokat az öngyilkosságig hajszolnak az idióta emberek...Akármilyen szempontból is jutott eszébe, nem tudta megfejteni, hogy tulajdonképpen miért is nem engedte a fiúnak, hogy lenyugtassa, mint mindig tette. Majd áttért Sárára. Összehasonlította Nemecsekkel. Ernővel azt érezte, szárnyal, hogy határtalanuk boldog. Sára pedig...egyszerűen mintha túl er— mielőtt gondolatban befejezte a mondatot, elharapta, és elnyomta magában jó mélyre. Ő Vass Sárát szereti, teljes szívéből. A gondolat megerősítése képpen megcsókolta a lányt, majd a maradék úton a többiek hülyeségeire koncentrált, néha-néha elmosolyodva egyes mondatokon.

Felejthetetlen utazás|Puf. Novella|Where stories live. Discover now