WHAT THEY CANNOT SEE || ChanLix 2. ✔

1. ➣ ❝ Új kezdet ❞

༒

Emlékszem; akkor még eszembe sem jutott volna, hogy az a ház elátkozott.
Pedig a megérzéseim mindig pontosak voltak, már egészen kiskorom óta. A képesség, amit mindigis átoknak hittem, áldássá változott, mikor megismertem Bangchant.
Ő ugyan csak hallotta a szellemeket, és érezte a jelenlétüket, de ezzel kiegészítette az én képességem, amivel láttam és beszélhettem velük.
Mintha csak tegnap talált volna meg a sötét utcákon az esőben... soha nem kértem semmit az égtől, csak azt, hogy Ő maradjon velem, amíg csak élek. És ennek lassan hét éve.
A halott bátyám szelleme mai napig eszembe jut, mikor azt mondta, hogy találni fogok valakit, aki mindennél jobban szeretni fog, én pedig őt, s nem fogom többé hallani a hangokat, sem látni a lelkeket. Biztos vagyok abban, hogy Chanról beszélt, de az még nem jött el, hogy ne halljam és lássam őket.

Talán lesz még egy ügy, amit meg kell oldanom? Ezt már csak Isten tudja.

A költözés napján hét ágra sütött a nap, ennek ellenére hűvös szellő süvített be a kocsi ablakán.
Csak lehunyt szemmel élveztem, de belül mégis izgatott voltam, hisz hetek óta vártam erre a napra. Végre Channal lehetek, kettesben -- avagy hármasban, Berry-vel együtt.
-- Alszol, szívem?
-- Mh-hm.
-- Nemsokára odaérünk.
-- Oh, oké. Majd szólj.
-- Nem aludtál jól a repülőn? Én mondtam, hogy pihenj, mert fáradt leszel.
-- Tudoom, de nem tudtam aludni, oppa -- fordultam felé. -- Túlságosan izgatott vagyok ígyis, pedig csak egy költözés...
-- Hát, az ilyenek miatt normális izgulni -- kuncogott.
-- Igaz... no mindegy -- mosolyodtam el, és a hátralevő időben az ablakon bámultam kifelé.

Gyönyörű ez a hely tavasszal! Mintha tényleg élne az erdő; a zöld falevelek közt átsüt a nap, a madarak repkednek egyik fáról a másikra, a virágok színes szirmokat bontanak. Egyszerűen olyan, mint egy álom.
A ház is csodaszép volt. Egy nagyobb tisztás közepén volt, a külseje hófehér volt, és piros színben pompázó növények futottak fel rá. A ház mellett volt egy hinta, amire talán 2-3 személy is ráfér, de ránézésre nem mai darab lehetett. A ház mögött kiszúrtam egy kisebb tavat, körülötte rengeteg hófehér virággal, és volt benne egy angyal szobor, amit hirtelen nem tudtam hová tenni.

-- Ha kigyönyörködted magad, akkor akár be is mehetnénk, Lixie? -- éreztem, ahogy Chan atkarolja a derekam.
-- Persze! Bocsi -- húztam el a szám. -- De olyan szép!
-- Az -- puszilt fejemre, majd elindultunk a bejárat felé. Miután kinyitotta az ajtót, az ölébe kapva vitt be, amin csak nevettem.
- Nem vagyunk friss házasok, tegyél le!
- Nem baj, ezt régóta el akartam játszani - mosolygott, majd letett a lábamra. - Remélem az ágy felavatásban azért benne vagy.
- Még meggondolom - pillantottam rá egy sunyi, mosollyal.
Berry szépen megelőzött minket, és berohant a házba, mielőtt mi akár egy lépést is tehettünk volna.
-- Basszus, miért van ilyen sötét? Megkeresem a generátort -- kotorta elő a mobilját, majd bekapcsolva rajta a zseblámpát, útnak indult. Hogy segítsek neki, én is így tettem, bár azt nem értem, miért vannak bedeszkázva az ablakok... végülis jobb, mintha betörte volna valaki.
A nappali tágasnak tűnt, már amennyit láttam belőle. A bútorok fehér lepedővel voltak letakarva, hogy ne porosadjanak, ellenben a legtöbb lepedő már inkább szürke; majdnem fekete volt. Szemben a bejárattal volt az emeletre vezető lépcső, balkéz felől pedig látszólag a konyha, hisz volt egy nagyobb asztal, valamint pult, egy ezerévesnek tűnő hűtő -- belülről tiszta kosz volt --, valamint egy modernebb sütő... ráadásul a szekrényben voltak tányérok meg szinte minden ami egy konyhába kell... fura.
A jobboldali ajtó egy kisebb mosókonyhát rejtett, és mást nem is láttam, így az emeletre mentem. Két hálószobát, egy kisebbet és egy nagyobbat találtam. Az egyiknek az ablakán nem volt deszka, és be is volt törve... ahh, majd később feltakarítom azt is.
odafent még találtam egy tágas fürdőszobát, amit szintén nem árt majd kitakarítani.
Végül lementem, hisz elképzelésem nem volt, hová lett Chan, de amint leértem, ő akkor jött ki a lépcső alól... úgy értem, volt ott egy ajtó, amit nem láttam, valószínűleg pince lehet.
-- Sikerült?
-- Elvileg igen. Felkapcsolnád a villanyt? -- mutatott a kapcsolóra, ami mögöttem volt, így felkapcsoltam. -- Yeeey, megyek villanyszerelőnek! -- nevetett fel.
-- Hajrá -- nevettem fel én is, és lehúztam az egyik bútorról a lepelt, alatta pedig egy nagy kék színű kanapé volt. Egész jó állapotban.
-- Szerintem majd a legtöbb bútort le kellene cserélnünk -- jegyezte meg Chan, majd helyet foglalt rajta. -- Ez marad, ez kényelmes!
-- Most ötévest játszol? -- nevettem.
-- Igen, játssz velem~
-- Először megkeresem Berryt -- forgattam szemet mosolyogva.
-- Az előbb futott ki.
-- Rendben -- fordultam is meg, hogy kimenjek.
A tó mellett találtam meg, épp jelölte a virágokat...
-- Berry~ gyere ide, biztos éhes vagy -- hívtam magamhoz, majd felvettem az ölembe, és célba vettem a kocsit, hogy kivegyem a tálkáit a csomagtartóból.
- Aranyos kutya - hallottam egy ismeretlen hangot. A nap pont a szemembe sütött így aligha láttam rendesen, de aztán kirajzolódott előttem egy srác, valószínűleg a szomszédból... nincs is annyira messze, az erdő túlsó felén lehetnek 1-2 kilométerre.
- Köszi.
- Hogy hívnak?
- Berry.
- Mármint nem a kutyát - nevetett a fiú.
Talán velem egyidős lehetett, sötétbarna haja volt, és tipikus kertész egyenruhát viselt. Sosem láttam ilyet élőben csak filmekben, hehe.
- Oh, csak mert először őt dicsérted - nevettem fel. - Felix Lee - nyújtottam felé a kezem, az illető pedig lehúzta a nem túl tiszta kesztyűjét, és megfogta.
- Mason Lewis. Téged is dicsérhetlek, tetszik a neved.
- Szóval Mason...
- Amelyik szimpatikusabb - kacsintott rám, bár valószínűleg csak homokot fújt a szél a szemébe.
- Khm - érkezett meg Chan.
- Hello! Mason Lewis vagyok a szomszédból. Köszönni jöttem - fogtak kezet.
- Christopher Bang, Felix barátja - mosolygott ártatlanul a srácra ami miatt csak szemet forgattam. A féltékeny fejét, tényleg. - Szóval Lewis, sajnálom, nem tudunk kávét kínáni, mert most érkeztünk.
- A Mason-t jobban szeretem, viszont nem iszom kávét, de köszönöm. Most mennem kell, vár a munka! Ha segítség kell, szóljatok.
- Rendben, kösz. Viszlát! - Intett neki Chan, majd mikor ő is elköszönt, szúrósan nézett rám kissé. - Nem szereti a Lewist, csak ha te hívod így, mi?
- Hát, ezekszerint te nem vagy az esete - nevettem ki.
- Ne flörtölj senkivel a jelenlétemben, és a jelenlétemen kívül sem, oké?
- Jesszus, ez semmi volt. Tudod, hogy a tiéd vagyok, oppa.
- És előszeretettel húzod az agyam is, ugye?
- Pontosan - adtam át neki Berry-t, majd egy puszit nyomtam a szájára.
Kivettem Berry kajáját és a tálkait, és bevittem a házba, pontosabban a nappaliba, és feltöltöttem őket, hogy tudjon enni és inni. Ezek után elkezdtem behordani a bőröndöket, amiket Chan állandóan el akart kérni tőlem, hogy ne én cipekedjek, de makacsul szinte felrohantam az egyikkel a szobába.
Utána kerestem tisztítószereket, és nekiálltam kitakarítani a fürdőt, ami beletelt szerintem egy jó másfél órába, és pont akkor érkezett vissza Chan. Valószínűleg kipakolt mindent a kocsiból.
- Szerintem ma a kocsiban alszok - jelentettem ki, miután a gumikesztyűt a kád szélére dobtam.
- Támogatom... azt mondták, ki lesz takarítva, de nem értem el a tulajt. De nagyon rossz? Találhattam volna jobbat is - dőlt az ajtófélfának.
- Ez jobb, mint tökéletes, nekem tetszik - sétáltam hozzá. - Csak rendbe kell tennünk, és kész. Utána jó lesz, nem?
- Rendben, igaz - sóhajtott. - Sajnálom, hogy holnapra marad a felavatás.
- Ki mondta? Elég nagy a kocsi.
- Az ágyat preferálom - húzott magához derekamtól fogva.
- Akkor légy türelmes, mert nem megy egyik napról a másikra - nyomtam puszit az arcára. - Most hagyj takarítani.
- Segíthetek?
- Nem merek ilyeneket bízni rád, de egye fene. Lent mosd el a tányérokat, amik a szekrénybe vannak, és tedd az asztalra, azt már letisztítottam.
- Igenis! És mit eszünk vacsira? - tette állát vállamra, én pedig átkaroltam őt.
- Nem tudom, rendelj valamit. Pizza?
- Én rád gondoltam~
- Én megy egy finom pizzára - nevettem, majd elengedtem. - Hagyj takarítani, ne csorgasd a nyálam, ígyis éhes vagyok - zavartam el ismét.
- Elmegyek vásárolni, hozok valami ehetőt, oké? Kell valami?
- Rendben, vigyázz magadra. Oh, Berrynek vegyél kaját, mert nagyon kevés van neki - jutott eszembe, ő meg csak bólintott, majd köszönés képpen az ajkaimra hajolt.
Én pedig mehetek üveget szedni, mert megfeledkeztem az ablakról, nem akarom, hogy Berry szedje fel előttem, hehe...
Sok tennivalónak nézek elejébe, mi?