WHAT THEY CANNOT SEE || ChanLix 2. ✔

16. ➣ ❝ A nyolcadik ❞

⌜ Chan szemszöge ⌝

Mivel a pincében kezdődött el ez az egész, oda mentünk másodjára is megpróbálni előhívni a démont. Van szenteltvíz, kereszt, biblia... valami csak hatásos lesz ellene.
Felix megismételte a tegnapit; mondta azt a furcsa szöveget, gyertyákat gyújtott, a vízbe csepegtette a vérét... és nem sokkal később megjelent, így mi is láthattuk. Undorítóan nézett ki; csupasz bőrű emberszerű, mégis szarvakat "viselő" lény, gonosz vigyorral, fekete füstfelhővel maga körül, vörösen s gonoszan izzó szempárral.

Felix mégis szinte farkasszemet nézett vele.

Legutóbb félt, és remegett, de látszólag tényleg össze kaparta magát, s elhatározta, hogy megmenti a lelkeket, így békében nyugodhatnak majd. Szerettem volna közvetlenül mellette lenni, és fogni a kezét, de tudtam, hogy csak útban lennék.
-- Hogy merészeltek megidézni ismét? Sürgetitek a halálotok perceit?!
Nem válaszoltunk neki, helyette Mason-el elkezdtünk olvasni a szövegeket, hogy elűzzük a gonoszt. A beton, a falak, minden egyes tárgy rezegni kezdett, a lény pedig csak fülsüketítően ordított. Ezután minden... minden olyan gyorsan történt. Ahogy a szöveg végére értünk Mason-el, hirtelen elment az áram. Felixet szólítottam meg, hogy minden rendben van-e vele, de nem válaszolt. A lámpa kapcsolódott fel, s le, miközben annyit láttam, hogy Felix felkel, majd felém fordul.

De már nem is volt önmaga.

A szemében gonoszság csillant fel, akár a démonéban, majd mire bármit is felfoghattam volna, a lény hangosan felnevetett, Felixet pedig elnyelte a sötétség.
Kétségbeesetten kerestem a pince minden négyzetcentijében a fiút, de sehol sem találtam, végül pedig valószínűleg elájultam a sokktól, hisz legközelebb Mason keltegetett, én pedig a nappali kanapéján feküdtem.
-- Felix...
-- Chris! Azonnal el kell mennünk Mr. Carterhez! Ő egy pap, aki segíthet!
-- Hol van Felix? -- ültem fel, de megfájdult a fejem, szinte zsibbadt már, a látásom pedig elhomályosult. -- Felix hol...
-- Chris, sietnünk kell! Felix bajban van!
-- Istenem -- temettem arcomat tenyerembe. -- Ha baja esett, felakasztom magam esküszöm...
-- Chris, ne mondj ilyet! Meg fogjuk menteni, de gyere velem!
Végül felsegített, és kimentünk a kocsihoz. Nem figyeltem, merre megyünk, csak arra tudtam gondolni, hogy Felix-el mi lehet?
-- Mason? Rég láttalak, fiam -- üdvözölte az idős férfi, akihez odasétáltunk, majd rám nézett. -- És az úr?
-- Christopher Bang -- nyújtottam kezet.
-- Oliver Carter atya. Miben segíthetek?
-- Atyám... a páromat megszállta egy démon, aki a házunkban él... kérem, segítsen -- néztem rá reménykedve, de egyszerre fojtogatott a sírás, és mérges voltam, és ez az egész olyan álomszerű volt... bárcsak az lenne.
Carter atyának valahogy elmondtunk mindent, ő pedig azt felelte, hogy két napon belül megszerzi az engedélyt, és eljön hozzánk. Hihetetlenül hálás voltam érte.
Végül hazamentünk, de valahogy nem csak Berryt találtuk otthon...
-- Na végre! Azt hittük, rossz helyre jöttünk! -- mutatott rám Han a kanapén ülve, majd mire kettőt pislogtam, már a nyakamba is ugrott... persze fájdalmasat nyögtem a sérülésem miatt. -- Mi a baj? -- nézett rám összehúzott szemekkel, hisz muszáj volt begörnyednem kicsit.
-- Srácok, ti meg...? Miért nem szóltatok? Ne haragudjatok, de nagyon nem alkalmas az időpont -- néztem végig a kanapén ülőkön.
-- Meglepit nem lövünk le! Seungminnie és Inie nem tudtak jönni, szóval ennyiből rossz...
-- Hol van Felix egyébként, és ő ki? -- kérdezte Minho.
Persze Mason csak pislogott, szóval elmondtam neki, mi a helyzet, ő meg bemutatkozott, persze angolul.
-- Felix... nincs itt -- feleltem végül a kérdésre. -- Kérlek, haza kell mennetek! Veszélyes most itt.
-- Mi veszélyes?
-- Emberek tűnnek el egy ideje -- felelte helyettem Mason. -- Felix is eltűnt, de már keresik.
-- Tessék?! -- állt fel Bin. -- Mi is segítünk!
-- Még az hiányzik! Menjetek haza, könyörgöm, ígyis elég nehéz... még az kéne, hogy nektek is bajotok essen...
-- Dehát~
-- Minho, nem. Menjetek, kérlek! Ha meglesz Lix, szólok azonnal, ígérem -- túrtam kissé idegesen a hajamba.
Köszi Mason, még sosem mondtunk semmit a fiúknak arról, hogy mi a képességünk, vagy mi is ez pontosan.
-- Mutasd -- pillantott a hasamra Bin. Nem akartam, mégis felemeltem a pulóverem, így láthatták a kötéseket. -- Ezt Lix elrablásakor szerezted? -- Bólintottam. -- Akkor semmi okunk elmenni. Te is az életedet kockáztattad érte. Nem csak neked fontos Felix.
-- Ha nem lennénk ebben a helyzetben, amúgy kurvára félreérteném ezt -- szólalt meg Lee Know mellékesen. Hát igen, egy csoda folytán egymásra találtak Binnel. Konkrétan mindenkit meglepett, hogy pont ők ketten, dehát csak örülök, hogy elvannak, ahogy Seungmin és Jeongin is, és Han Hyunnal... érdekes egyébként.
-- Jól van, féltékeny nyúl. Na, hol is történt az incidens?
-- Az erdőben -- sóhajtottam. -- De mennetek kell! Nem változott a véleményem! Már nem vagyok a vezetőtök, de az Istenért már! Ha kérek valamit, tegyetek úgy, kérlek! -- nem akartam kiabálni velük, de legalább bevált a dolog, és csak bocsánatot kértek, majd távoztak.
Kicsit idegesen vágódtam le a kanapéra, de legalább kiengedtem a könnyeim. Felix, ha bajod esik, nem élem túl... kérlek maradj erős!

________________________________
Someone gimme kötél 😭🙏
XDD

23/01/24