Hárman /szjg ff/

A jelenben

Ő és én voltunk. De ő megtette, és én nem akartam. A fájdalom amit akkor éreztem szétmart, de ott volt Kinga és talpra állított. Most ő dobott el, és nem enged semmit megmagyarázni. Emlékszem először ketten voltunk, aztán hirtelen hárman lettünk.

Első fejezet első rész: A jelenben

- Nagy mosoly. Tudod mit mondott a pszichológus. Mosoly és boldogság. Ő már nincs, ő az én Voldemortom. Legyen nálam könyv és minden rendben. Semmi depresszió Csak öröm - mondogattam, és remegve megnyitottam a csapot.

A hideg víz lehűtött, és kamu mosolyommal elindultam lefelé. Felkaptam a táskám és a Szent Johanna felé vettem az irányt. Érdekes nyarat zártam. Csak foszlányok vannak meg. Azaz azt akarom, hogy ne legyen ez a nyár. Az a múlt és már nincs semmi.

Miközben mentem azon agyaltam, hogy kinek milyen lehetett a nyár. Virágét és Kingáét ismeretem, mert szinte velük töltöttem. De Corteznek, Ricsinek, Zsoltinak, Davenek....

-Reniii - üvöltött mögülem hippi barátnőm. 

Óvatosan megfordultam és műmosolyom igazi boldogságba ment át. Ő neki sikerült tényleg boldoggá tennie. Talán még neki is fog.  Igen Cortezre gondolok, aki...

-Cortez itt lesz?- kérdeztem Ricsitől aki Virág után sietett.

-Nem, franciába van - felelte. - És vigyázz- tette hozzá.

Nem értettem miért mondja, de utána rájöttem. Virág a nyakamba ugrott, és nem engedett el. Szorosan ölelt, és próbálta feledtetni a dolgaimat. Amikor elengedett Ricsi felsegített, ugyanis Virág gyorsabban fel tudott pattanni. Együtt mentünk a Szent Johannáig, ahol mindenki boldogan beszélt. Mentek a nyári sztorizgatások. Nagyjából mindenki végig bulizta az egészet. Nem is csodálom, pár helyen én is megfordultam. Mondjuk Kinga ezt nem nézte jó szemmel,de el kellett fogadnia.

-Üdvözlet végzős osztály- lépett oda hozzánk Zsolti.

-Ez még csak 11, te barom- üvöltött rá Kinga.

Végre ő is visszatért a szerepéhez, mert utóbbi időben pátyolgatott.

-Még csak 11?- lepődött meg a srác.

-Ember, mennyit hazudtál a korodról?- nevetett felé Ricsi.

-Nem eleget- felelte mosolyogva.

Erre elnevettük magunkat. Hát igen, mindenki 18-nak mondta magát, de ez így volt jó. Ami furcsa de a célra tökéletes társaságunk.

-Ren, neked milyen volt nyarad? - nézett felém a raszta.

-Hát, eltelt- mondtam szűkszavúan.

-Bővebben?- folytatta a mindent tudni akaró Dave.

-Elment. Koncertek - nagy nyelés- boldogság- még nagyobb nyelés- fájdalom- és befejeztem.

Szerencsére mindenki megértette, hogy még nem akarok róla, így nyugodtan bementünk. Bár még Ricsi visszahúzott, és elmondta, hogy ha bármi bajom van szóljak és lefejeli a személyt.

Végül jött az évnyitó, és mellé Haller elmondott minden fontos információt az idei évre.Milyen óráink lesznek, a szünetek, nagyábóli programok. Ő is kérdezett a szünetről, és csöngettek. Úgy lépett ki, hogy a maradék óráinkban játszunk. Szünetben a telefonomon néztem a képeket, és egyszer csak egy olyanhoz értem, ahol ő átölelt. Egyből kitöröltem. Nem értettem, hogy miért van még meg.

-Ki volt az?- magasodott felém Dave.

-Senki- vágtam rá túl gyorsan.

-Pedig boldognak tűntél vele - válaszolta és kúrta mosoly került az arcára.

-Nem, nem voltam az - és felálltam.- Nem tudod, hogy ő ki, és nem is akarod megtudni.

-Háát jó- vont vállat és ott hagyott.

Vissza ültem a helyemre és végleg kitört belőlem a sírás.

-Szánalmas vagy- hallottam meg Kinga hangját.

-Tudom.

-Szeretted - mondta egyhangúan.

-Igen, de akkor is...

-Renáta azt hitted jó ember, és ez történt. Nem tudsz mit tenni. Ez van.

-Tudom Kinga de fáj. Fáj és el akarom felejteni. 

-Túl fogod magad ezen tenni?- kérdezte a költői kérdést.

-Ezen nem lehet- válaszoltam, és tovább sírtam. - Nem te élted át, és nem is tudod milyen érzés. Kérlek hagyj- válaszoltam és elmentem.

***

Otthon a tükör előtt gyakoroltam a mosolygást. Körbe néztem a szobámba és újra szemügyre vettem az új bútorokat. Végül ebből a telefonom zökkentett ki. A jól ismert csengő hangról tudtam, hogy Viola hívott.

-Milyen volt?- szólt bele.

-Remekül- feleltem szűkszavúan.

-És ő?

-Nem hívott már hetek óta.

-Helyes, és mit teszel ha eszébe jutsz?

-Kinyomom- válaszoltam.

-Rendben, ügyes vagy. Menni fog ez.