Tökéletes élet?

986 27 7
                                    

Szerintem mindenki, aki olvassa ezt a könyvet tudja, hogy milyen nap van, így jön neki egy külön kiadás. (Nem szeretnék meghalni, de szerintem meg fogok ezzel a résszel)

Mit ne mondjak eddig az volt a legjobb dolog az egészben, hogy Cortez mellettem volt, és segített.

Ahogy mindig ma is egy tökéletes napnak indult. Boldogan keltem fel, és mint mindig most is boldogan mentem el a fürdő felé, hogy a napi mérekezést megkezdjem. Most már nagyjából normálisan eszek -főleg a baba miatt. Ha rajtam múlna, még mindig az anorexia határán táncolnék.-

Ezek után kivettem a ruhámat. Valamiért az utóbbi időben rákaptam az egybe ruhákra (és az kicsit ki is emeli kerekedő pocakom, így mindenki látja, hogy nem csak kamuztam). Igazából a Szent Johannából mindenki jól fogatta. Hallerrel beszéltem az elején, utána meg Borellel, és az lett a megállapodás, hogy amíg meg nem szülök ide járok, utána meg majd csak 12.-ben jövök vissza, mert ugye néha már 6 hónaposan mehet a gyermek a bölcsibe (persze akkor is csak Október végén kezdem újra, mert addig otthon maradok a kicsi Regivel)

Mint minden reggel Cortez elém jött. Csak egyszerű öleléssel köszöntjük egymást, de már a puszi miatt sem rezzenek össze. Végül egymás mellett mentünk tovább, és beszélgettünk. Elmondtam neki, hogy mostanság a zöldségekre lettem ráfüggve, és mind ezt nyersen akarom enni. Furcsán nézett felém, de nem törődött vele.

A giminél mindenki köszöntött minket, és Cortez egyből levált tőlem. Ment Ricsivel beszélni én meg Virághoz. A lány rendszeresen tervezi velem, hogy mi lesz a gyerek sorsa később. Kinga is néha beleszól, de nem nagyon szereti az ilyen beszélgetéseket.

Végül a nagyjából perfect napnak Edina vetett véget (bár ezt is egy kis időre tette), mert nagyszünetben elmentünk a mosdóba (én és Kinga. Tudjátok a lányok mindig együtt járnak), és amikor végeztünk akkor ők is megjelentek. Igazából amint meglátott az arcán kiült egy leírhatatlan undor.

-Szia- köszöntem neki higgadtan.

-Hello- nyávogta, és nem ment sehova.

-Dina igazából most csinálni is fogsz valamit vagy csak állsz?- förmedt rá Kinga.

-Hogy vagytok Cortezzel- folytatta pi... akarom mondani a pláza cica, még mindig engem nézve.

-Remekül- feleltem zavartan.

-És már megcsókolt? Mert nem láttam tőletek semmi egyebet az öleléstől.

-Edina neked elmentek otthonról?- meredt a lányra Kinga.- Mond neked az valamit, hogy magán élet.

-Miért? Ha valakivel együtt vagy, természetes a csók.

-Jah, csak amíg nem erőszakolnak meg- motyogtam az orrom alatt, miközben láttam hogy be megy egy fülkébe.

-Renáta, ne vágj bele hülyeségbe, ami fáj- rázta meg a vállam Kinga.

-De van valami benne? -suttogtam magam elé, és elindultam kifelé.

-Renáta- ordított utánam.

A terembe egyből visszaültem a helyemre, és pár perccel később megérkeztek Cortezék.

-Tessék- tette le elém a minyont, és bele ivott a kólájába.

Automatikusan felálltam, és a szemébe néztem.

-Minden rendben?- nevetett rám.

-Aham- feleltem, és lábujhegyre emelkedve megcsókoltam.

Szóval az első hivatalos csók (December 31-e óta).

Cortez tudta, hogy ez nehéz nekem, így nem vadult be, vagy akaratoskodott. Azaz, miután elváltam nem folytatta, csak ölelt. Ezek után vissza hajolt felém, én meg bele egyezően újra megcsókoltam. Ezt kb addig folytattuk, míg be nem csöngettek.

A nap további részében kézen fogva sétáltunk az egész iskolában, és mind a kettőnk arcán ott volt a leírhatatlan öröm. Ez az egész jelenség olvasóig tartott, amikor is ő elment, én meg mentem a szakkörre, ami után tudtam, hogy ő fog várni.

***

Igazából izgalmasan telt az Olvasó (A Zabhegyezőről beszélgettünk, nekem meg az egyik kedvencem ugye:) ) Ezek után elindultam kifelé, hogy majd találkozok Cortezzel, de helyette más fogadott az udvaron. Azt hiszem a tökéletes nap egy perc alatt szerte foszlott. Ott állt Roli teljes egészében. Ott állt és várt. Automatikusan görcsbe rándult a gyomrom, és csak vártam. Reméltem, hogy hamarosan megjelenik Cortez (mert ilyenkor mindig vissza jön értem), de nem jött. Lehet mondani vele, egy tökéletes élet kezdődött.

Egyre jobban megnéztem magamnak Rolandot, és láttam, hogy semmit sem változott, max hosszabb lett a haja. Olyan semleges érzéseim voltak irányába, hogy azt leírni nem lehetett. Épp telefonját nyomkodta, amikor felpillantott és meglátott engem.

-Szia Reni- integetett felém.

Hárman /szjg ff/Where stories live. Discover now