Hárman /szjg ff/

Mi lesz?

A két csík megjelenése után a szobámba egész nap a falat bámultam. Ez nem lehet. Nem lehetek terhes tőle, ez egyszerűen képtelenség. Annyira hihetetlen egy alak volt. El kellett volna mennem, amikor Kinga mondja, már az első után. El kellett volna szaladnom minden további nélkül de nem tettem. Miért? Mert azt hittem többször nem fogja. Hát igen én kis naív teremtés. De akkor már leléptem, és nem érdekelt semmi. Telefonon leírtam, hogy szakítok és egy új simkártyát vásárolva mentem tovább.

És hát igen, ezek között a gondolatok között töltöttem a szombatok

***

-Örülök Reni, hogy sikerült túllépned Rolandon- mondta anyu.

-Az elejétől kezdve nem kedveltem a fiút- szúrt a villájára apu egy húsdarabot.

-De szeretted. Olyan jó elvoltatok- ráncolta a szemöldökét anyu.

-Ez nem igaz- vágott vissza.

-De, mer....- kezdtek volna jobban belemenni, de közbe vágtam.

-Abba hagynátok. Egyikünk sem sejtette, és már megtörtént. Megbántott, megerőszakolt, pszichológus kezel és minden meg van.Jah és mivel kényszerítette tőlem a nemi aktust így fel is csinált, úgy hogy nagyszülők lesztek- nevettem el magam. -Úgy hogy köszi anyu a vacsorát, de szerintem két perc és hányok.

És tényleg így volt. Felszaladtam az emeltre és széthánytam magam. Ami egész nap bennem volt kijött.

***

Hétfőn gyűrött arccal ébredtem, és próbáltam jól lenni. Már nem csak én vagyok a fontos, hanem a kisbabám is. A gyerek, akiért felelős vagyok. Menni fog, majd boldogulok valahogy....

Mikor kiléptem megilletődve figyeltem fel Cortezre. Halványan rámosolyogtam és közel léptem hozzá. Egy gyors csók, amiben nem volt semmi érzelem. Azaz nem volt benne az én részemről.

-Minden rendben?- nézett felém, és közben kezét az enyémre kulcsolta.

-Igen, minden a legjobb úton halad- feleltem, és halványan elmosolyodtam.

Ő csak bólintott, és hát igen. Kézen fogva mentünk a Szent Johannához, ahol füttyögések hallatszódtak megérkezésünk után. Hát igen mind a ketten eleget szenvedtünk...

Cortez egyből elkezdett beszélgetni, de én csak azt a lányt vártam, aki mindent megold. És hát percek alatt megérkezett. Én abban a pillanatban elengedtem Cortez kezét, és felé rohantam.

-Kinga- fogtam meg a lány karját, és amilyen gyorsan tudtam berángattam a WC-be.

A lány rémülten nézett felém, és közben próbált kiszabadulni.

-Renáta nyugi, mi a franc bajod van?

-Kinga van egy kis probléma- mondtam körbenézés nélkül.

-Még is mi?- lett ideges.

-Hát, terhes vagyok- suttogtam.

-Renáta, mi van?!

-Terhes vagyok- fakadtam ki hangosan.

A lány letaglózva állt ott, és én még jobban, amikor benyitottak a mosdóba az utolsó mondatomra. Azt hiszem abban a pillanatban rohantam volna a pokol mélyére. Egyből sarkon fordult és kiment a helységből. Utána akartam menni, de tudtam, ha megteszem akkor se állítok meg egy hírt, egy szaftos pletykát. Így csak tűrtem az egész napot.

Az osztályban voltunk utolsó óra után és mindenkihez eljutott a hír. Hol megcsonkítva, hol hozzá téve. Egy nap alatt hallottam olyan verziót is, amiben Corteztől van, de olyat is amiben csak a gyerek miatt vagyok együtt Cortezzel. El lettem hordva ribancnak, kurvának, örömlánynak és egyéb jóságoknak.

-Ez csak pletyka- vonta meg a vállát.

-Hát minden mögött van igazság- feleltem elhaló hangon.

-Ezt hogy érted?- nézett rám kérdőn.

-Hát tényleg terhes vagyok- mondtam miközben a földet pásztáztam.

-Értem. És most csak azért jöttél velem össze, mert kell a gyerekednek egy apa?!- vonta fel a szemöldökét, miközben én próbáltam visszatartani a sírást.

-Nem, ez nem igaz. Cortez én tényleg szeretlek.

-Komolyan. Terhes vagy!- emelte fel a hangját.

-C nem érted- vágott közbe Ricsi.

-Kajak, mindenki tudja mi a fasz van, én miért nem?

-Mert nem tudok beszélni arról, hogy megerőszakoltak- fakadtam ki, és sírva a földre rogytam.

Az osztály tágra nyílt szemekkel nézett felém, de engem nem érdekelt. Nem érdekelt, hogy mindenki figyelt miközben sírtam, csak a  szombat óta felgyülemlett fájdalom szabadult fel. AZ a fájdalom, amibe Roland taszított, és ahonnan nem láttam kiutat.

Vége az első fejezetnek